A jelentkezéskor az esélytelenek nyugalmával nyújtottam be az önéletrajzomat és a motivációs levelemet, hiszen akkor már lassan egy éve adogattam be a jelentkezésem különféle projektekre, többnyire sikertelenül. (Azóta be kellett látnom, hogy sok esetben rosszul pályáztam rosszul jelentkeztem. Egy dolog különösen fontos: soha ne adjátok fel!) Aztán egy szép nyári napon jött az értesítés, hogy én lettem az egyik önkéntes, akit kiválasztottak! Először nem is akartam hinni a szememnek, úgy örültem neki. A fogadó szervezet egy lipcsei Montessori-óvoda volt, ami egyébként kifejezetten passzolt a tanulmányaimhoz, ugyanis gyógypedagógiát tanulok. Úgy éreztem, hogy ez egy kiváló lehetőség lesz arra, hogy a tanultakat áthelyezzem gyakorlatba, valamint sikerül ismereteimet elmélyíteni a Montessori pedagógiában. Ez végül így is lett. A projekt kezdetéig volt még két teljes hónapom, azalatt igyekeztem felkészülni az előttem álló évre. Részt vettem egy felkészítő tájékoztatón a küldő szervezetnél, FIVE-nél (Fiatalok a Vidékért Egyesület). Ezúton is nagyon köszönöm nekik a sok-sok információt! A későbbiekben nemegyszer ajánlottam őket másoknak is.

Amikor Lipcse városában leszálltam a buszról, fel sem fogtam, hogy hol vagyok, miért is vagyok itt és mit is fogok csinálni majd. Ott, a buszmegállóban szerencsére várt rám a mentorom. Útközben igyekezett mindent megmutatni és segített felvinni a cuccaimat az ötödik emeletre, a lakáson négy másik önkéntessel osztozkodtam. Mindenkinek volt saját szobája, a fürdőszoba, a nappali és a konyha közös volt, tipikus Wohngemeinschaft (lakóközösség) volt. Helyileg a belvárosban volt, egy hatalmas park mellett. Igen, Lipcsének ez volt az egyik legnagyobb előnye, hogy ott az ember gyakorlatilag az egyik parkból megy át a másikba, mert annyi park van! Szoktam is mondogatni, mintha egy hatalmas erdő köré építették volna a várost! A következő napokban megismertem a többi önkéntest, aztán a mentorunk segítségével elintéztük a bankkártyát, a szerződéseket stb. Ezúton szeretném megköszönni a koordináló szervezetnek, a Villa Leipzig-nek a sok-sok programot, segítséget, támogatást és türelmet!  

A hét folyamán részt vettünk egy ismerkedős vacsorán, ahol nagyon jól éreztem magam. Ott volt szerencsém megismerni két nagyon kedves magyart, ők biztosítottak is arról, hogy ha van valami problémám, számíthatok rájuk. Szerintem ez lehet az egyik oka, hogy alig gyötört a honvágy. Közben elkezdtem dolgozni az oviban, az első heteket főleg azzal töltöttem, hogy megismerkedtem az összes csoporttal, végül választanom kellett egyet, ahol állandós leszek. A legnagyobb félelmem az volt, hogy hogyan fogom megértetni magam a gyerekekkel, hiszen úgy is szász dialektusban fognak beszélni. Ebben végül kellemesen csalódtam, észrevettem, hogy őket egyáltalán nem zavarja, ha valamit félreértek vagy visszakérdezek. Nekik csupán az volt fontos, hogy legyen egy vidám, mosolygós játszópajtásuk, akihez bármikor oda tudnak menni, még akkor is, ha nyomja valami a kis lelkecskéjüket, ezt a szerepet simán be tudtam tölteni.

A kollégáim nagyon kedvesek voltak, mindent türelmesen elmagyaráztak, illetve megválaszolták a kérdéseimet. Az óvoda kétnyelvű volt, spanyol és német, a gyerekek között is sok kettős állampolgár volt. Így ragadt rám egy pár spanyol kifejezés is. Továbbá volt egy integratív funkciója is, emiatt foglalkoztunk figyelemzavaros vagy Down-szindrómás gyerekekkel is. Főleg a nagymértékű elfogadás és a sokszínűség tetszett a munkahelyemen, ugyanakkor pont ez tudnám elmondani a városról is. Lipcse lüktetése már az első pillanattól magával ragadott, a sok zöld terület, a tavacskák, ahová sokszor eltekertünk bringával. Esténként koncerteken, főzős estéken vagy ismerkedős találkozókon vettünk részt. Hétvégente sokat kirándultunk vagy házibulit szerveztünk az önkéntesekkel. Az első félév leginkább azzal telt el, hogy minél több országból ismerjek meg embereket, illetve végigkóstoljam a nemzeti ételeiket. A beszámolóikon keresztül kialakult bennem egy kép a hazájukról, ezeket a benyomásokat a mai napig hordozom mindenhová. Ennek köszönhetően sokkal toleránsabban, több nézőpontot figyelembe véve tudok viszonyulni egyes szituációkhoz.

A mélypont végül engem is elért, ami szerintem kikerülhetetlen egy ilyen hosszabb távú projekt során, ez történetesen februárban volt, amit főleg a cudar időjárás és a monotonitás okozott. Emiatt a munkahelyen csoportot váltottam, majd beiratkoztam egy német felsőfokú, egyhónapos, intenzív nyelvtanfolyamra. Ami úgy nézett ki, hogy mindennap kettőig ott tanultam, ezt is beszámították munkaidőnek. Ráadásul a szervezet ennek a költségeit is állta!

A tavaszt sok utazással színesítettem meg, Németországot keresztül-kasul bejártam. Májusban ellátogattam Norvégiában egy tündéri, cukorborsó barátnőmhöz, aki egy Waldorf-farmon fogyatékos emberekkel foglalkozott. Hazafelé menet megnéztem egy svéd várost és Koppenhágát. Az utolsó három napban 3 országot megjárva, egyedül, egy hátizsákkal, nuku fürdéssel, buszon/vonaton való éjszakázással töltöttem. Valahol ott teljesen elhagytam a komfortzónámat, abszolút magamra voltam utalva. Azóta, ha valamikor kikerülhetetlennek tűnő akadállyal nézek szembe, emlékeztetem magam, hogy ott is sikeresen elboldogultam a gyenge angol tudásommal. Pedig egyszer még orrspray-t is kellett vennem az egyik patikában.

Április táján, hogy csináljak valami hasznosat a szakterületemhez kapcsolódóan, (hallássérültek pedagógiája a szakirányom)  elmentem hospitálni a helyi siket iskolába, ott rengeteget kérdezősködtem, összehasonlítottam az oktatási módszereiket az otthoniakkal. Poénból fel is ajánlottak egy önkéntesmunka lehetőséget, mert pont akkor mondott fel valaki, amit én persze nagy lelkesedésemben majdnem elfogadtam. Hiszen nekem pont az az egyik álmom, hogy siket gyerekekkel foglalkozhassak.

Szabadidőmben igyekeztem részt venni siket rendezvényeken, néhányan elhívtak meghívtak ebédre is. Valamint egy német jelnyelvtanfolyamon is részt vettem, a későbbiekben szeretném folytatni azt is.
A nyarat rettentően megszenvedtük az önkéntesekkel, főleg ott az ötödiken igazi szauna feeling uralkodott. Olyankor sokszor eltekertünk a Cospudener-See-hez, amit a helyiek mini Új-Zélandnak neveztek, amit a pompája miatt meg is tudok érteni. Ott rendszerint lehűtöttük magunkat jégkrémmel vagy egy sörrel.
A zsebpénzem pont elég volt, jól ki tudtam jönni belőle, félretenni is tudtam, sőt 200 Eurot simán hazahoztam.
Anyuékhoz és az otthoni barátaimhoz 3-4 havonta tudtam hazamenni. Néha kicsit nehéz volt a távolság, de hála a sok kedves és segítőkész embernek túlélhető volt.

Egyedül a hazajövetel volt rettenetes, Budapest és Lipcse között olyan nagy a kontraszt, hogy azt legalább 3-4 hónapon keresztül éreztem. Az önkéntes évem alatt úgy kitágult számomra a világ, hogy amikor visszajöttem Pestre, hihetetlenül szürkének láttam mindent, nem találtam a helyem, a céljaimat. Mostanra ismét sikerült visszaszoknom, itt is elkezdtem a jelnyelvsulit, valamint egy szakács tanfolyamot, hogy minél gördülékenyebben sajátítsam el az ott kóstolt finomságokat. Legalább 20 embertől kértem azóta recepteket, tervbe is van véve, hogy valamikor elkészítsem őket.

A napokban adtam le a jelentkezésem Erasmus ösztöndíjra, ha minden jól megy, jövő tavasszal már Berlinben koptatom a padot!:-) A korábban említett barátnőm, aki Norvégiában volt, most Osloba nyújtotta be a pályázatot. Ő is megfogalmazta, hogy ha egyszer valaki ilyesmibe részt vesz, rákap, függővé válik. És ez tényleg így van!
Amikor a közeli ismerőseim vagy a barátaim panaszkodnak, siránkoznak vagy netán bizonytalanok valamiben, nem tudják eldönteni, hogyan tovább az életben. Nekem ilyenkor szinte mindig ugyanaz a reakcióm; „rád is ráfér egy EVS!”. Tényleg nagyon ajánlom mindenkinek, különösen azoknak, akik szeretnének egy kicsit kizökkenni a mindennapokból, s feszegetni a határaikat. Továbbá hiszek abban, hogy egy önkéntes év vagy akár csak egy félév olyannyira szemléletformáló tud lenni, hogy az pozitív értelemben megváltoztatja a benne tevékenykedők életét! Nekem mindenesetre nagyon sokat adott!

Tolner Veronika Lipcsében volt EVS önkéntes az Erasmus+ program támogatásával.

Küldő szervezet: FIVE

Lipcsei koordináló szervezet die Villa

Hétfőn mit sem sejtve bementem az irodába, és hirtelen rám szakadt az ég! Elkezdtem lejegyzetelni, mit is kéne csinálnom, de mintha nem lett volna vége Marta monológjának… Csak mondta és mondta az újabb dolgokat. Aztán találkoztam Likával, majd az összes emberrel aki abban az egy hétben jött, mikor nem voltam itt! Mind nagyon aranyos és kedves, bár teljesen más egyéniségek! Délután úgy volt, hogy elmegyünk az egyik lakásba körülnézni, hogy mi hiányzik, illetve egy asztalt is oda kellett vinni. Végül Marta megoldotta ezt az egyik barátjával, így én szabadon hazajöhettem!  Majd irány haza, azaz akarom vásárolni! Otthon beszélgettünk még egy kicsit, majd mentünk aludni éjfél körül.

Kedden munka helyett a lengyel órát választottam, ami hihetetlen jó volt! Még egyetlen nyelvi órát sem élveztem ennyire, mint Gosiáét! Nem beszélt más nyelven csak angolul, mégis mindent meg lehetett érteni! Szóval ezt csináltam egészen délig, majd bementem egy kicsit dolgozni az irodába és elkezdtem a minden adatot magába foglaló táblázat megcsinálását, illetve pár egyéb dolgot is csináltam, de fogalmam sincs mit! Illetve mégiscsak tudom…! Kétszer is elmentem Sergio lakásába, mivel hosszas konzultáció után, hogy később melyik kulcsot is kell majd lemásolnom, Sanyi odaadott nekem három kulcsot, amit le kellett másolnom később! Majdnem eltalálta, a nekem szükséges hármat! Csak egyet tévedett! Úgy volt, hogy ki kéne mosnom az ágyneműket ott! De nem volt mosópor, így végül csak odamentem, körbenéztem, hogy miben szenved hiányt a lakás. Ok, amúgy is sok mindenben szenvedett hiányt, de a színekben, és a meleg, kellemes hangulatban mindenképp! Hihetetlen hideg volt minden! A folyosón végig beépített szekrények voltak fából, mégsem lett melegebb érzésem! Viszont legalább jó a sütőjük, illetve a gáztűzhelyük!

A lakásnézés után, elmentem kikérni a számlát az Akwedukt részére az egyik étteremben, majd mentem tovább a bevásárló központ felé, ahol lehet kulcsot másolni! Persze, hogy nem azután, hanem azelőtt mentem el bevásárolni, ami azt jelenti, hogy húsz kilóval a kezeimben mentem oda. Majd onnan az irodába, ahol leraktam a kerékpárt, viszont felvettem a laptopom, hogy tudjunk otthon filmet nézni! Persze a szerencsémre köszönhetően a laptoptáska szíja leszakadt, így vihettem azt is a kezemben! Így érkeztem haza, kicsit fáradtan, de jó kedvvel! Délután együtt tanultunk lengyelt Annával, természetesen teljesen más szinten, de nem ez a lényeg. Este pedig közös filmnézést rendeztünk, ami nagyon jól sikerült. Lengyelül volt, angol felirattal a kedvemért! A film nem volt rossz, bár az egyik angol filmre hajazott!

Szerdán direkt korábban mentem, hogy a szekrényt össze tudja rakni! Természetesen nem tudtam rendesen elkezdeni, mivel Yigit jött elbúcsúzni hozzánk, illetve megmutatott pár dolgot, hogy mit hogyan kell csinálni. Majd együtt elmentünk kivenni pénzt, hogy oda tudjam neki adni később! Én 60 zł értettem, majd kiderült, hogy csak 16-ot kéne adnom! Közben befutott Sergio is, akinek el kellett mondani, mi is az Akwedukt és hogyan működünk! Nem mondom, hogy teljesen tiszta volt, hogy mit is akarok mondani, de nem volt rossz sem! Majd Marta újabb jó ötleteit gazdagítja ama kijelentése, hogy menjek el Sergioval megcsinálni a bankszámlát, illetve vegyünk SIM kártyát! Én persze elfogadtam a kihívást, hisz ki nem tenné! Végül is óriási buli úgy hivatalos ügyeket intézni, hogy nincs közös nyelv! Na jó a bankban az egyik nő tudott beszélni valamennyit angolul, de érteni nem értett semmit sem! Ilyet még sosem láttam, hogy valaki tud beszélni, de nem érti a beszédet! Ezután a túra után, elkezdtem a szekrény összetákolását, amit be is fejeztem, mert nem tudtam összerakni teljesen anélkül, hogy ne erőszakoltam volna össze két elemet! Munka után pedig Marta elrángatott az egyik használt ruha kereskedésbe, ahol a legjobb ruhavásárlásban vettem részt! Hihetetlen jó vele vásárolni! Hazaérve pedig gombát, istentudjamilyen káposztát csináltunk, ami finomabb hidegen, mint melegen!

Csütörtök! Elképzelhetetlenül gyorsan repül az idő… Reggel megint korábban mentem dolgozni, hogy csinálja valamit! Majd megkértem Sanyit, hogy segítsen megcsinálni a szekrényt, amit együtt csak fél órába tellett! Majd beszivárgott Gaîana és Valentina. Mind a ketten más miatt jöttek, de így legalább nem egyedül mentem a várhoz! a bejáratnál már vártak a többiek, majd egy rövid kutatás után a túravezetőnket, Adamot is megtaláltuk! Nagyon kellemes emlékeim vannak erről a délutánról! A vár is tetszett, a mozaik kiállítás is! És habár Adam mindig az angolját húzta le, mégis nagyon sok szakszót tudott, vagy ha nem tudta, akkor segítettünk egymásnak megérteni. A vár második fele természettudományi múzeum volt. Ezek után szép lassan, egyesével leváltunk a csoporttól, és mentünk haza az esőben. Nem voltam sokat otthon, mivel negyed hétre mentem karate edzésre. Az edzésen nagyon sokan voltunk, alig fértünk el, de legalább nem egyedül voltam kezdő! Majdnem mindent kihoztam magamból! Önvédelmi technikákat tanultunk egy erősítést követően, ami legalább egy óra volt, és mindent átmozgatott! Az párom a feladatokhoz nagyon jó fej volt!  Rengeteget bohóckodtunk! Este pedig újra leültünk beszélgetni, habár én mozdulni nem tudtam, de legalább egy jót beszélgettünk.

Másnap alig bírtam megmozdulni az izomláztól, ami azóta is tart! Nem gondoltam, hogy ez öt napos is lehet, de most már tudom! Hihetetlen rossz érzés! Ha megyek egyáltalán nem zavar, de ha öt percig leülök, utána nem tudok megmozdulni. És minden nap máshol fájt! Vasárnap volt a legrosszabb, mivel akkor alig tudtam levegőt venni! Ezen felül, szerdán egy csontkinövést is észrevettem a kezemen, ami előtte is fájt, bár nem tudtam miért. Most már tudom, és jobb lenne ha nem tudnám, mivel nagyon zavar. Tudtam, hogy nem bírom az ilyet, de rosszul vagyok, ha csak rágondolok!

Pénteken elmentünk a helyi vásárba, ami óriási élmény volt! Mindig is szerettem a vásári hangulatot! Rengeteg mindent vettünk, majd mentem munkába, hogy folytassam azt az úgy szeretett táblázatot! Végül Marta megmentett tőle, és helyette elmentünk vásárolni. Elég sok mindent vettünk, de nem tudtunk mindent ott megkapni, így Sanyi segítségével elmentünk és minden mást is megvettünk. Ezek után pedig elmentünk Annaval cipőt nézni. Volt egy jó pár ami tetszett, de nem vettem meg végül egyiket sem. Este elmentünk a Piwnicaba, hogy kis társasági életet is éljünk.

Másnap, az egyik előző este megismert férfival, (Oké Lena előtte is ismerte már) elmentünk a malborki katonai reptérre, ahol volt légi bemutató, illetve egyéb programok, kiállítások, stb. Nem volt olyan érdekes a légi parádé, mint Budapesten, viszont cserébe tízszer hangosabb volt! Nagyon szép idő volt, egészen addig, míg fel nem szálltunk a minibuszra, ami Kwidzynbe ment. Mert akkor leszakadt az ég! Este újra a Piwnicába mentünk, majd onnan egy bárba, ahol volt karaoke! Mi ezt kihasználtuk, és Sergio énekére táncoltunk! Nem mondom, hogy az emberek nem néztek érdekesen ránk,de legalább mi jól éreztük magunkat! Majd még egy órára visszamentünk beszélgetni, táncolni a törzshelyünkre!

Fél kettőre értem haza, és fél tízre mentem a várbazilikába misére! Nagyon jó volt, bár szinte egy szót sem értettem belőle. Viszont rájöttem az Evangélium részre! Nagyon büszke vagyok magamra! Mise után elindultunk hazafelé, mikor egy felvonulásba botlottunk, amelyben voltak majorettesek, cserkészek, zenészek, katonák, rendőrök, tűzoltók, szerintem a város tisztség viselői mind megjelentek ott! Így hát a kompániát követve visszatürtünk a várhoz, majd más úton mentünk haza! De megint nem voltunk sokáig ott, mivel mentem Annával biciklizni. Megkért, hogy tanítsam meg őt! Így hát másfél órán keresztül a megállást gyakoroltuk! Majd hazatérve, kicsit lepihentem, majd Sergioval elmentünk egy közeli tóhoz! Odafelé nagyon kellemes volt az út! Alig kellett tekerni. Ám visszafelé! Szembe szél, és folyamatos emelkedő… Nem akarom sokszor megcsinálni ezt az utat! A városba visszatérést egy ivászattal ünnepeltük meg, majd mentünk haza, és itt létem alatt először kilenckor elmentem aludni!

Sipos Réka Lengyelországban volt EVS önkéntes az Erasmus+ támogatásával.

Az eredeti bejegyzés itt olvasható: http://siposre.ingyenblog.hu/ki-mondta-hogyha-sok-a-munka-akkor-nem-lehet-azt-elvezni.blog#more-35

na bube, das war schiggi, 'ne coole action, einfach goil.

Azt mondja a néphiedelem, hogy ami január első napján történik, az lesz egész évben.

Azt hiszem, igazságtalan lenne pont január 1-ét kiválasztani, ha már a szilveszter is 6 napig tartott.
De abból 3 alkotás volt és sikerült megtalálni életem társasát is, a csótánypókert. :D
Az a játék lényege, hogy csalni kell minél többet! Pofátlanul! :D

Ezeken kívül össze-vissza vannak a hangulataim megint mint egy forgószél. Kibírni való január...
Beszéltem Brigivel aki egy szörnyű helyen petőfizik épp. Itt a gyümölcse annak a Nyitrás borzasztó évemnek... Értő füle voltam a kilátástalanságnak. Fuhh. Nem mennék vissza abba az évbe. Csak egy két jó buliba. :D Szóval az a beszélgetés kellett, hogy most ideüljek írni, mert ő is nagyon maga alatt van, és én is le tudok esni mostanában..

2 hetet visszamegyek most:
Ilyen szép színek voltak Pesten. Ez a kedvenc hidam. Sokszor leszálltam a bicikliről mikor átmentem rajta. Vagy legalábbis megálltam a közepén. Most is átsétáltam rajta.

Aztán elindultunk Fannikával Csíkba. Velünk jött Imola egyik unokatestvére és még 2 srác. Alig telt el 10 óra az utazásból és kiderült, hogy az egyikkel együtt voltam cserkész és emlékszünk is egymásra. Csak én nem ismertem meg, ő meg összezavarodott, hogy nem az igazi nevemet mondtam.. Jakus Máté. Még táncoltunk is 12 éves korunkba egy rokit. :D
A várva várt hippi élet már az autóban elkezdődött, amikor a karácsonyra kapott zakuszkámmal a kesztyűtartót berendeztük konyhaszekrénynek. :)
Annyi minden volt az utazás előtt, hogy az életünket mentette meg a zakuszka. Szerencsére az autóban -ugyan ilyen rohanva elindulások miatt- volt valamennyi maradék étel teljesen ehető állapotban.

Ez volt a 31.-e. Medvézés Moldvában. Nagyon hamar eltelt. Belegondolni is rossz, hogy milyen forralt borokkal. Hogy mondjam.. Moldva nem egy egri borvidék.. :D Útközben ettünk egy kis kolbászt mustárral.
A képre pedig nem tudok magyarázatot adni.

De ez a medve röhögött egyet rajta. :D

Majd érkeznek még képek, és akkor mesélek többet.
Visszafelé a vonatúton nagyon jót nótáztunk! Jó volt megint együtt lenni nőekül. :D a topp6-ból 5-en ott voltunk, és asszem az volt a közös fogadalmunk, hogy meglátogatjuk együtt Nórikáékat minden évszakban egyszer. Büszke lennék magunkra, ha ez sikerülne!

Utána itt volt a gengelés 4 napig, Virág és József az esküvői ruhájukat szőtték, kicsit én is segíthettem, nagyon jó szőni! Végre elkezdtem egy kártyaszövést is, attól is teljesen oda vagyok! Ezerrel!
Meg Virágék anyagaitól is! Iszonyú szépek! Én nem is tudom.. Ez az élet!
Volt persze most is egy jó táncház ahol Imolával megint örök barátságos fogadalmakat kötöttünk órákig, meg rajtam volt egy hatalmas pálinkázhatnék. :)
Régi régi ismerősökkel találkoztam megint, meg táncoltam Jakus Mátéval egyet, hogy ismételjük meg azt ami 13 éve történt. :D Ó micsoda távlatok kérem! Nagyon ügyes az a gyerek, remélem azonnal máris 3 együttesben táncol! Két perc alatt megtanulna mindent!
Ezt a szalagot szövöm a kártyával. :) És nézzétek milyen szép szőttes inget találtam kabátnak! :)

Ezen a héten a munkáltató nőim nyaralnak, úgyhogy nem kell sehova mennem.
Sorban fejezem be az elkezdett dolgaimat. Tegnap este nemezeltem egy táskát a kártyaszövött szalagomhoz. Ezek mind próbadarabok. Van egy barna szellősen szőtt sálam, azt próbáltam ki, hogy beveszi-e a gyapjú. Nagyon szépen bevette és beráncolta. A szalag is próba, ha megfigyelitek, nagyon sokféle motívumot ki lehet hozni belőle. Ez az első amit egyedül csinálok. Ha a következőt ugyan így vetem fel, kiválaszthatok vagy egy ismétlődő dolgot, vagy kísérletezhetek tovább, mert úgy látom ez a végtelenség maga. 

Ezt a mentorom csinálta! :) :) Iszonyú menő! :D

Ez a riszájkling rum, ahol lehet kreatívkodni. Találtam egy rekeszt amire feltérdelve pont jó az asztal magassága gyúráshoz.
Nagyon meg vagyok könnyebbülve, hogy itt tudok ilyeneket csinálni. Van rá hely és vannak körülöttem emberek.
Volt tavaly egy pályázat ami az alkotó munkát és a foglalkoztatást támogatja havi fizetéssel. Nem lenne hülyeség egy olyat megnyerni. :D

Most érzem, hogy jó ez a gyógynövénykedés, de én nagyon szívesen itthon is maradok.

 Zöld kabátban a magyarok mentora, kékben a mások mentora. :D Középen Regina.

Sziklamászva

Mögöttünk az egyeskő, ahova még utána felmásztunk páran. Volt nagy vastag drótkötél. Kellett is. Középen Liza szobatársunk, akit 2 napig győzködtünk, hogy jöjjön el. :) Azóta sajnos elköltözött a szobából.

:D Mert lejárt az önkéntes ideje.

Ezen a fennsíkon majdnem lerepült a fagyos fejünk úgy fújt szembe a szél. A nemezsapka maximum jónapot kívánhatott ennek az időjárásnak. Nem fújt nagyon a szél, csak annyira, hogy mindenhova bemenjen a sok mínusz. Sajgott az orrnyergünk. Éreztél már ilyet?!

Ez a keresztes az Öcséd csúcs. Tehát mindenkinek a maga öccse. csúcsa. gondolom.

Bokáig, térdig ért a hó. Szerencsére nagyon mínusz fokok voltak úgyhogy nem ázott el semmink, mindenre ráfagyott azonnal.

A Nap felé szórva nagyon szép színei voltak. :)

Szép időnk volt és jó sokat mentünk. Másnap reggelig fáztam. :)

Kommentár nélkül.

A belvárosi bevásárlóközpont, amit többször átépítettek, de mivel a szocializmusban évtizedekig jelentősen meghatározta a város arculatát, ezért a legutóbbi bővítés alkalmával az egykori homlokzatot visszakérték a helybeliek.

Kápolna és alkalmasint koncerthelyszín.

Fehér Gábor Németországban önkéntes az Erasmus+ program támogatásával.

A bejegyzés eredetije itt olvasható: http://ittmindenkiszexis.blogspot.com/