Jó napot, jó est kívánok mindenkinek!
Ilyen ha kinézek az ablakon.
Az idő nagyon szép, a napok mégis lassan és nehezen telnek. Kicsit még mindig beteg mindenki..
Ok nélkül nem tudok kimozdulni, ezért sokat vagyok bent. Többet mint kéne. Okot meg nehéz találni, ahogy társat is a kimenéshez.
Ilyen a fejünk mostanában.. :D Nem túl bíztató.
De lényeg a szeretet. :)
Egyik nap Reginával kimentünk a falu szélére.
Ezt a jó kerítést találtuk. Fantasztikus színei vannak és a textúrája is eléggé odateszi. :D
Ezen a képen is a színek!!!
Reginával ezen a téren is eléggé hasonló az ízlésünk.
Legalább egy óráig fényképezgettünk ezen a helyen.
Kerítés és szánkózó cigányok.
Később megtudtuk, hogy ennek a résznek Kárahegy a neve. Ott azokban a házakban cigányok laknak és a név onnan ered, hogy kár a hegyért.
pfff :D
Anyám ezek a színek! Meghalok!
Később továbbmentünk, egy szép erdős szakasz után van ez a Sóskút nevű fürdő hely. Van ott egy panzió is ami remélem tavasztól őszig legalább nyitva van!
Találtunk egy szép kis elhagyatott villácskát is. Körbementünk az egészen. Arról nem tudom miért nincs képem. Talán annyira elvarázsolt, hogy nem jutott eszembe készíteni. Az is gyönyörű! Zöld színű áttört mintás homlokzata és erkélye van fából. Szép kicsi arányos, az erdő és a hegyoldal bújtatja! Nagyon lepusztult és nagyon meghitt hangulatú.
Itt lehet a fürdőbe bemenni. Nagyon igényesen meg van építve az egész.
Egyik nap az adományba kapott lisztekből sütöttem pogácsát a kedves lakóknak. (ebbe' a szép köténybe'.)
Ezt a képet a Nagymamámnak küldöm, akitől a pogácsát tanultam készíteni. :)
Semmi perc alatt elfogyott! :)
Pityókás kenyeret is sütöttem, hogy legyen mit enni.
Olyan szépen dagadozott!
Itt beszélgettünk amíg csináltuk. Pirított szezámmagos és mákos készült.
Nincsenek a konyhában sütős felszerelések úgyhogy vágódeszkát sütőpapírból hegesztettem magamnak celluxszal az asztalra. A tepsiberakásban segítettek többen is.
Legalább 6 tepsi pogácsa lett. :)
És ez a két jóravaló kenyér. Vajjal és kolbásszal olyan finom volt! Frissen megvágtuk és még az is evett belőle aki nem szereti elfogadni a kínált ételt.
Ez az ing amióta megvan, kabát, otthonka és pizsama egyszerre! Annyira tudok örülni egy-egy jó anyagú ruhának! :) Még ez a szerencse.
Akkor elmentünk egyszer közösen Udvarhelyre.
Regina kocsijával a fele banda, és Zsolttal a másik fele.
Sajnos ez az autó azóta megnyalt egy kaput.. Úgyhogy már nem lesz olyan egyszerű eljutni akárhova.. Olyan hevenyészetten takarítják itt az utakat! Nem látszik, hogy van e rajta jég, csak egyszercsak nem ott vagy ahol akartál volna..
De nem lett baja senkinek szerencsére, csak a kaputulajdonosok kezelték a helyzetet nagyon érzéketlenül.. Kovács család és a "hát mért nem az úton ment?!" című kérdések.
:D IQ bajnokok.
Egyik este még szánkóztunk is. :)
Nagyon rossz volt. :D
Nekem ez a szánkózás általában nem sikerül.. Mindig félek, meg sose esik jól. :D
De a társaság jó volt, meg élménynek is jó volt.
Legközelebb is mennék, pedig akkor is félig rossz lenne. :D
A mi mentorunk a mások mentora, a havat nem látott Juan és Mihályka. :)
Ez történt azon a héten, de ezen a 3 kimenetelen kívül bent voltunk a házban és nemezeltem, meg minden.. És közben láttam hogy mi történik a többiekkel, akik nem annyira járnak el dolgozni mint én.. (Mert még eddig csak 1 napon kellett mennem a helyemre.. és 25.-e van.)
És amikor már 3 napja arra ébredtem, hogy végigcsoszog a folyosón a másik, és minden nap bemegy ebédidőben és felmossa a konyhát és a csukott ablaknál amíg az meg nem szárad oda senki be ne menjen!..
Aztán amikor valamelyik aki amúgy is, de aznap este aztán tényleg.. én meg pont nem voltam kíváncsi semmire, csak fáradtan akartam nemezelni még éjszaka csendben egyedül, és csak bejött, és nem értette, és mondta mondta a magáét, én meg elhatároztam, hogy nem pofozom meg, mert azt se értené. Csak egyszerűen szánalmas volt és dühítő. Én meg nem vagyok megértő a januári melankóliában.
De még aznap este megláttam a stoppoljonline-on, hogy Imola menni akar Kolozsvárra.
Úgyhogy másnap elmentem a sárgaházból.
Stoppal mentünk mert mondtam, hogy ez a fajta felnövés ami nekünk jutott, hazugság a többivel együtt ezen a világon.
Megbeszéltük, hogy ezen a héten 20-ak leszünk újra, hogy megláthassuk a lényegeket.
Az úton mikor már nagyon hideg volt Győri Balázs barátunkra gondolva koccintottunk egyet. Emlékezve a jó nyári táborokra és mindenféle közös kézműves munkáinkra amik jó hangulatban teltek.
Kolozsvárig aztán egy szeredai román rendőr vitt, aki határozottan tisztázta, hogy a stoppolásért márpedig fizetni kell akkor is, ha magyarországon nem. Amit persze tudtunk, csak őt sokkolta kicsit ez a kultúrális különbség. :)
Ott tett le a táncház ajtajában, ahol jól kimúlattuk magunkat!
Másnap egész nap sétáltunk Kolozsváron. Az volt a játék, hogy Imola volt csoporttársának készítettünk kolozsvári tájképeket és mindnek a jobb szélén ott voltam én. (Mint a Holdfény királyságban a piros sapkás manó, amelyik mindig felbukkan valami váratlan pillanatban és definiálja az épp aktuális helyzetet.)
Nyilván nem loptuk a napot, hanem intézkedtünk igazából, meg elköltöttük a maradék pénzünket ételre és ruhára.. :D Mi másra..
A ruhára szükség is volt, mert én egy táncházba indultam..
De persze még fél órája se voltunk úton máris megbeszéltük, hogy maradok Kolozsváron, úgysincs mit csinálnom, kártyaszőni ott is tudok.. Hétvégén menjek Csíkba hozzuk, s majd hazajövök, ha muszáj.
Ez már csak így van.. Ha 20 éves az ember.
Voltunk egyik nap a felnőtt játszótéren, aminek a padlója szőnyeg volt.
De kiküldtek minket, mert Arieles kártyával akartunk játszani és nem alkoholt fogyasztottunk.
Ez van ha az ember csak 20 éves. :D
Itt már megyünk haza Csíkba. Még be se sötétedett és már kint álltunk az autópálya felkanyarodóján.. Ezen sose fogunk tudni változtatni gondolom... (az állandó késésen)
Először egy kamion vett fel, amiből nagyon szép volt a fehér havas este. Kamionban utazni nagyon meditatív. Állandó a sebessége, olyan lengéscsillapítása van, hogy teljesen más állapotba kerül az ember.. Nagyon fontosak a kamionban levő gondolatok. :D
Egy ülésen utaztunk ketten másfél órát. Ölünkben a sok csomaggal és minden a helyén volt újra.
A kedvenc jelenetem, hogy megálltunk egy bodegában egy kávára, ahol csak férfiak voltak. Románul beszélt mindenki. Mi kimentünk a kert helységbe, hogy együk a pizzánkat amit otthon sütöttünk az útra. Kiszólt a pultos férfi cigivel a kezében, hogy bemehetünk nyugodtan, különben is mit csinálunk itt hova megyünk ilyenkor.. Imola mutatta h jó itt, aztán majd odaállunk és stoppolunk. Az ember visszakérdezett, hogy stoppal-e... aztán legalább 10 másodpercig ott állt félig kihajolva és látszott, hogy sehogy se tudja összerakni, hogy ez miért jó nekünk. Aztán fintorgott egyet, ahogy csak a románok tudnak, hogy: ti tudjátok.. és becsukta az ajtót.
Aznap este egy házibuliba mentünk spontán, ahol jaaj nagyon sokat nevettünk a csótánypókeren megint!
Ott aztán még történt ez-az: Fannikáéknak volt szülinapi zsúrja a pincediszkóban.
(Imoláék háza pincéjében van Fanniék fazekasműhelye. Szilveszterkor Virágtól kaptak diszkófényeket a műhelybe és azóta ott vannak a bulik. :))
Annak a másnapján elmentünk Homoródfürdőre és végre szaunáztunk egyet!
Tehát ez volt az ok. :) Meg az, hogy én még mindig munkanélküli vagyok.
De igazából azért mentem, mert Gyimes szép és ennek az embernek öröm hallgatni az ötleteit. És már csak azáltal, hogy vannak előttem ilyen példák több reményem van a jövőt illetően.
Szóval most ilyen kis melankolikusan látok mindent. Pedig tudom, hogy most is aranyéletem van.
Sőt! Nagyon hiányozni fognak ezek az idők amikor kötve leszek valahova. Ha összeszámolom, igazából nagyjából állandóan úton vagyok amióta eljöttem otthonról.
Az inkább a súlyos gondolat, hogy én nem is akarok mást. Csak a kézművességet és az úton levést.
Szeretem a szalagkorlátra fagyott hó színét.
Ilyen ha kinézek az ablakon.
Az idő nagyon szép, a napok mégis lassan és nehezen telnek. Kicsit még mindig beteg mindenki..
Ok nélkül nem tudok kimozdulni, ezért sokat vagyok bent. Többet mint kéne. Okot meg nehéz találni, ahogy társat is a kimenéshez.
Ilyen a fejünk mostanában.. :D Nem túl bíztató.
De lényeg a szeretet. :)
Egyik nap Reginával kimentünk a falu szélére.
Ezt a jó kerítést találtuk. Fantasztikus színei vannak és a textúrája is eléggé odateszi. :D
Ezen a képen is a színek!!!
Reginával ezen a téren is eléggé hasonló az ízlésünk.
Legalább egy óráig fényképezgettünk ezen a helyen.
Kerítés és szánkózó cigányok.
Később megtudtuk, hogy ennek a résznek Kárahegy a neve. Ott azokban a házakban cigányok laknak és a név onnan ered, hogy kár a hegyért.
pfff :D
Anyám ezek a színek! Meghalok!
Később továbbmentünk, egy szép erdős szakasz után van ez a Sóskút nevű fürdő hely. Van ott egy panzió is ami remélem tavasztól őszig legalább nyitva van!
Találtunk egy szép kis elhagyatott villácskát is. Körbementünk az egészen. Arról nem tudom miért nincs képem. Talán annyira elvarázsolt, hogy nem jutott eszembe készíteni. Az is gyönyörű! Zöld színű áttört mintás homlokzata és erkélye van fából. Szép kicsi arányos, az erdő és a hegyoldal bújtatja! Nagyon lepusztult és nagyon meghitt hangulatú.
Itt lehet a fürdőbe bemenni. Nagyon igényesen meg van építve az egész.
Egyik nap az adományba kapott lisztekből sütöttem pogácsát a kedves lakóknak. (ebbe' a szép köténybe'.)
Ezt a képet a Nagymamámnak küldöm, akitől a pogácsát tanultam készíteni. :)
Semmi perc alatt elfogyott! :)
Pityókás kenyeret is sütöttem, hogy legyen mit enni.
Olyan szépen dagadozott!
Itt beszélgettünk amíg csináltuk. Pirított szezámmagos és mákos készült.
Nincsenek a konyhában sütős felszerelések úgyhogy vágódeszkát sütőpapírból hegesztettem magamnak celluxszal az asztalra. A tepsiberakásban segítettek többen is.
Legalább 6 tepsi pogácsa lett. :)
És ez a két jóravaló kenyér. Vajjal és kolbásszal olyan finom volt! Frissen megvágtuk és még az is evett belőle aki nem szereti elfogadni a kínált ételt.
Ez az ing amióta megvan, kabát, otthonka és pizsama egyszerre! Annyira tudok örülni egy-egy jó anyagú ruhának! :) Még ez a szerencse.
Akkor elmentünk egyszer közösen Udvarhelyre.
Regina kocsijával a fele banda, és Zsolttal a másik fele.
Sajnos ez az autó azóta megnyalt egy kaput.. Úgyhogy már nem lesz olyan egyszerű eljutni akárhova.. Olyan hevenyészetten takarítják itt az utakat! Nem látszik, hogy van e rajta jég, csak egyszercsak nem ott vagy ahol akartál volna..
De nem lett baja senkinek szerencsére, csak a kaputulajdonosok kezelték a helyzetet nagyon érzéketlenül.. Kovács család és a "hát mért nem az úton ment?!" című kérdések.
:D IQ bajnokok.
Egyik este még szánkóztunk is. :)
Nagyon rossz volt. :D
Nekem ez a szánkózás általában nem sikerül.. Mindig félek, meg sose esik jól. :D
De a társaság jó volt, meg élménynek is jó volt.
Legközelebb is mennék, pedig akkor is félig rossz lenne. :D
A mi mentorunk a mások mentora, a havat nem látott Juan és Mihályka. :)
Ez történt azon a héten, de ezen a 3 kimenetelen kívül bent voltunk a házban és nemezeltem, meg minden.. És közben láttam hogy mi történik a többiekkel, akik nem annyira járnak el dolgozni mint én.. (Mert még eddig csak 1 napon kellett mennem a helyemre.. és 25.-e van.)
És amikor már 3 napja arra ébredtem, hogy végigcsoszog a folyosón a másik, és minden nap bemegy ebédidőben és felmossa a konyhát és a csukott ablaknál amíg az meg nem szárad oda senki be ne menjen!..
Aztán amikor valamelyik aki amúgy is, de aznap este aztán tényleg.. én meg pont nem voltam kíváncsi semmire, csak fáradtan akartam nemezelni még éjszaka csendben egyedül, és csak bejött, és nem értette, és mondta mondta a magáét, én meg elhatároztam, hogy nem pofozom meg, mert azt se értené. Csak egyszerűen szánalmas volt és dühítő. Én meg nem vagyok megértő a januári melankóliában.
De még aznap este megláttam a stoppoljonline-on, hogy Imola menni akar Kolozsvárra.
Úgyhogy másnap elmentem a sárgaházból.
Stoppal mentünk mert mondtam, hogy ez a fajta felnövés ami nekünk jutott, hazugság a többivel együtt ezen a világon.
Megbeszéltük, hogy ezen a héten 20-ak leszünk újra, hogy megláthassuk a lényegeket.
Az úton mikor már nagyon hideg volt Győri Balázs barátunkra gondolva koccintottunk egyet. Emlékezve a jó nyári táborokra és mindenféle közös kézműves munkáinkra amik jó hangulatban teltek.
Kolozsvárig aztán egy szeredai román rendőr vitt, aki határozottan tisztázta, hogy a stoppolásért márpedig fizetni kell akkor is, ha magyarországon nem. Amit persze tudtunk, csak őt sokkolta kicsit ez a kultúrális különbség. :)
Ott tett le a táncház ajtajában, ahol jól kimúlattuk magunkat!
Másnap egész nap sétáltunk Kolozsváron. Az volt a játék, hogy Imola volt csoporttársának készítettünk kolozsvári tájképeket és mindnek a jobb szélén ott voltam én. (Mint a Holdfény királyságban a piros sapkás manó, amelyik mindig felbukkan valami váratlan pillanatban és definiálja az épp aktuális helyzetet.)
Nyilván nem loptuk a napot, hanem intézkedtünk igazából, meg elköltöttük a maradék pénzünket ételre és ruhára.. :D Mi másra..
A ruhára szükség is volt, mert én egy táncházba indultam..
De persze még fél órája se voltunk úton máris megbeszéltük, hogy maradok Kolozsváron, úgysincs mit csinálnom, kártyaszőni ott is tudok.. Hétvégén menjek Csíkba hozzuk, s majd hazajövök, ha muszáj.
Ez már csak így van.. Ha 20 éves az ember.
Voltunk egyik nap a felnőtt játszótéren, aminek a padlója szőnyeg volt.
De kiküldtek minket, mert Arieles kártyával akartunk játszani és nem alkoholt fogyasztottunk.
Ez van ha az ember csak 20 éves. :D
Itt már megyünk haza Csíkba. Még be se sötétedett és már kint álltunk az autópálya felkanyarodóján.. Ezen sose fogunk tudni változtatni gondolom... (az állandó késésen)
Először egy kamion vett fel, amiből nagyon szép volt a fehér havas este. Kamionban utazni nagyon meditatív. Állandó a sebessége, olyan lengéscsillapítása van, hogy teljesen más állapotba kerül az ember.. Nagyon fontosak a kamionban levő gondolatok. :D
Egy ülésen utaztunk ketten másfél órát. Ölünkben a sok csomaggal és minden a helyén volt újra.
A kedvenc jelenetem, hogy megálltunk egy bodegában egy kávára, ahol csak férfiak voltak. Románul beszélt mindenki. Mi kimentünk a kert helységbe, hogy együk a pizzánkat amit otthon sütöttünk az útra. Kiszólt a pultos férfi cigivel a kezében, hogy bemehetünk nyugodtan, különben is mit csinálunk itt hova megyünk ilyenkor.. Imola mutatta h jó itt, aztán majd odaállunk és stoppolunk. Az ember visszakérdezett, hogy stoppal-e... aztán legalább 10 másodpercig ott állt félig kihajolva és látszott, hogy sehogy se tudja összerakni, hogy ez miért jó nekünk. Aztán fintorgott egyet, ahogy csak a románok tudnak, hogy: ti tudjátok.. és becsukta az ajtót.
Aznap este egy házibuliba mentünk spontán, ahol jaaj nagyon sokat nevettünk a csótánypókeren megint!
Ott aztán még történt ez-az: Fannikáéknak volt szülinapi zsúrja a pincediszkóban.
(Imoláék háza pincéjében van Fanniék fazekasműhelye. Szilveszterkor Virágtól kaptak diszkófényeket a műhelybe és azóta ott vannak a bulik. :))
Annak a másnapján elmentünk Homoródfürdőre és végre szaunáztunk egyet!
Aztán másnap elmentünk Imolával Gyimesbe egy emberhez, akinek nagyon jó gondolatai és tervei vannak a jövőre nézve.
Tehát ez volt az ok. :) Meg az, hogy én még mindig munkanélküli vagyok.
De igazából azért mentem, mert Gyimes szép és ennek az embernek öröm hallgatni az ötleteit. És már csak azáltal, hogy vannak előttem ilyen példák több reményem van a jövőt illetően.
Szóval most ilyen kis melankolikusan látok mindent. Pedig tudom, hogy most is aranyéletem van.
Sőt! Nagyon hiányozni fognak ezek az idők amikor kötve leszek valahova. Ha összeszámolom, igazából nagyjából állandóan úton vagyok amióta eljöttem otthonról.
Az inkább a súlyos gondolat, hogy én nem is akarok mást. Csak a kézművességet és az úton levést.
Szeretem a szalagkorlátra fagyott hó színét.
2019. január 10., csütörtök
Tipró január
Azt mondja a néphiedelem, hogy ami január első napján történik, az lesz egész évben.
Azt hiszem, igazságtalan lenne pont január 1-ét kiválasztani, ha már a szilveszter is 6 napig tartott.
De abból 3 alkotás volt és sikerült megtalálni életem társasát is, a csótánypókert. :D
Az a játék lényege, hogy csalni kell minél többet! Pofátlanul! :D
Ezeken kívül össze-vissza vannak a hangulataim megint mint egy forgószél. Kibírni való január...
Beszéltem Brigivel aki egy szörnyű helyen petőfizik épp. Itt a gyümölcse annak a Nyitrás borzasztó évemnek... Értő füle voltam a kilátástalanságnak. Fuhh. Nem mennék vissza abba az évbe. Csak egy két jó buliba. :D Szóval az a beszélgetés kellett, hogy most ideüljek írni, mert ő is nagyon maga alatt van, és én is le tudok esni mostanában..
2 hetet visszamegyek most:
Ilyen szép színek voltak Pesten. Ez a kedvenc hidam. Sokszor leszálltam a bicikliről mikor átmentem rajta. Vagy legalábbis megálltam a közepén. Most is átsétáltam rajta.
Aztán elindultunk Fannikával Csíkba. Velünk jött Imola egyik unokatestvére és még 2 srác. Alig telt el 10 óra az utazásból és kiderült, hogy az egyikkel együtt voltam cserkész és emlékszünk is egymásra. Csak én nem ismertem meg, ő meg összezavarodott, hogy nem az igazi nevemet mondtam.. Jakus Máté. Még táncoltunk is 12 éves korunkba egy rokit. :D
A várva várt hippi élet már az autóban elkezdődött, amikor a karácsonyra kapott zakuszkámmal a kesztyűtartót berendeztük konyhaszekrénynek. :)
Annyi minden volt az utazás előtt, hogy az életünket mentette meg a zakuszka. Szerencsére az autóban -ugyan ilyen rohanva elindulások miatt- volt valamennyi maradék étel teljesen ehető állapotban.
Ez volt a 31.-e. Medvézés Moldvában. Nagyon hamar eltelt. Belegondolni is rossz, hogy milyen forralt borokkal. Hogy mondjam.. Moldva nem egy egri borvidék.. :D Útközben ettünk egy kis kolbászt mustárral.
A képre pedig nem tudok magyarázatot adni.
De ez a medve röhögött egyet rajta. :D
Majd érkeznek még képek, és akkor mesélek többet.
Visszafelé a vonatúton nagyon jót nótáztunk! Jó volt megint együtt lenni nőekül. :D a topp6-ból 5-en ott voltunk, és asszem az volt a közös fogadalmunk, hogy meglátogatjuk együtt Nórikáékat minden évszakban egyszer. Büszke lennék magunkra, ha ez sikerülne!
Utána itt volt a gengelés 4 napig, Virág és József az esküvői ruhájukat szőtték, kicsit én is segíthettem, nagyon jó szőni! Végre elkezdtem egy kártyaszövést is, attól is teljesen oda vagyok! Ezerrel!
Meg Virágék anyagaitól is! Iszonyú szépek! Én nem is tudom.. Ez az élet!
Volt persze most is egy jó táncház ahol Imolával megint örök barátságos fogadalmakat kötöttünk órákig, meg rajtam volt egy hatalmas pálinkázhatnék. :)
Régi régi ismerősökkel találkoztam megint, meg táncoltam Jakus Mátéval egyet, hogy ismételjük meg azt ami 13 éve történt. :D Ó micsoda távlatok kérem! Nagyon ügyes az a gyerek, remélem azonnal máris 3 együttesben táncol! Két perc alatt megtanulna mindent!
Ezt a szalagot szövöm a kártyával. :) És nézzétek milyen szép szőttes inget találtam kabátnak! :)
Ezen a héten a munkáltató nőim nyaralnak, úgyhogy nem kell sehova mennem.
Sorban fejezem be az elkezdett dolgaimat. Tegnap este nemezeltem egy táskát a kártyaszövött szalagomhoz. Ezek mind próbadarabok. Van egy barna szellősen szőtt sálam, azt próbáltam ki, hogy beveszi-e a gyapjú. Nagyon szépen bevette és beráncolta. A szalag is próba, ha megfigyelitek, nagyon sokféle motívumot ki lehet hozni belőle. Ez az első amit egyedül csinálok. Ha a következőt ugyan így vetem fel, kiválaszthatok vagy egy ismétlődő dolgot, vagy kísérletezhetek tovább, mert úgy látom ez a végtelenség maga.
Ezt a mentorom csinálta! :) :) Iszonyú menő! :D
Ez a riszájkling rum, ahol lehet kreatívkodni. Találtam egy rekeszt amire feltérdelve pont jó az asztal magassága gyúráshoz.
Nagyon meg vagyok könnyebbülve, hogy itt tudok ilyeneket csinálni. Van rá hely és vannak körülöttem emberek.
Volt tavaly egy pályázat ami az alkotó munkát és a foglalkoztatást támogatja havi fizetéssel. Nem lenne hülyeség egy olyat megnyerni. :D
Most érzem, hogy jó ez a gyógynövénykedés, de én nagyon szívesen itthon is maradok.
Zöld kabátban a magyarok mentora, kékben a mások mentora. :D Középen Regina.
Sziklamászva
Mögöttünk az egyeskő, ahova még utána felmásztunk páran. Volt nagy vastag drótkötél. Kellett is. Középen Liza szobatársunk, akit 2 napig győzködtünk, hogy jöjjön el. :) Azóta sajnos elköltözött a szobából.
:D Mert lejárt az önkéntes ideje.
Ezen a fennsíkon majdnem lerepült a fagyos fejünk úgy fújt szembe a szél. A nemezsapka maximum jónapot kívánhatott ennek az időjárásnak. Nem fújt nagyon a szél, csak annyira, hogy mindenhova bemenjen a sok mínusz. Sajgott az orrnyergünk. Éreztél már ilyet?!
Ez a keresztes az Öcséd csúcs. Tehát mindenkinek a maga öccse. csúcsa. gondolom.
Bokáig, térdig ért a hó. Szerencsére nagyon mínusz fokok voltak úgyhogy nem ázott el semmink, mindenre ráfagyott azonnal.
A Nap felé szórva nagyon szép színei voltak. :)
Szép időnk volt és jó sokat mentünk. Másnap reggelig fáztam. :)
Azt hiszem, igazságtalan lenne pont január 1-ét kiválasztani, ha már a szilveszter is 6 napig tartott.
De abból 3 alkotás volt és sikerült megtalálni életem társasát is, a csótánypókert. :D
Az a játék lényege, hogy csalni kell minél többet! Pofátlanul! :D
Ezeken kívül össze-vissza vannak a hangulataim megint mint egy forgószél. Kibírni való január...
Beszéltem Brigivel aki egy szörnyű helyen petőfizik épp. Itt a gyümölcse annak a Nyitrás borzasztó évemnek... Értő füle voltam a kilátástalanságnak. Fuhh. Nem mennék vissza abba az évbe. Csak egy két jó buliba. :D Szóval az a beszélgetés kellett, hogy most ideüljek írni, mert ő is nagyon maga alatt van, és én is le tudok esni mostanában..
2 hetet visszamegyek most:
Ilyen szép színek voltak Pesten. Ez a kedvenc hidam. Sokszor leszálltam a bicikliről mikor átmentem rajta. Vagy legalábbis megálltam a közepén. Most is átsétáltam rajta.
Aztán elindultunk Fannikával Csíkba. Velünk jött Imola egyik unokatestvére és még 2 srác. Alig telt el 10 óra az utazásból és kiderült, hogy az egyikkel együtt voltam cserkész és emlékszünk is egymásra. Csak én nem ismertem meg, ő meg összezavarodott, hogy nem az igazi nevemet mondtam.. Jakus Máté. Még táncoltunk is 12 éves korunkba egy rokit. :D
A várva várt hippi élet már az autóban elkezdődött, amikor a karácsonyra kapott zakuszkámmal a kesztyűtartót berendeztük konyhaszekrénynek. :)
Annyi minden volt az utazás előtt, hogy az életünket mentette meg a zakuszka. Szerencsére az autóban -ugyan ilyen rohanva elindulások miatt- volt valamennyi maradék étel teljesen ehető állapotban.
Ez volt a 31.-e. Medvézés Moldvában. Nagyon hamar eltelt. Belegondolni is rossz, hogy milyen forralt borokkal. Hogy mondjam.. Moldva nem egy egri borvidék.. :D Útközben ettünk egy kis kolbászt mustárral.
A képre pedig nem tudok magyarázatot adni.
De ez a medve röhögött egyet rajta. :D
Majd érkeznek még képek, és akkor mesélek többet.
Visszafelé a vonatúton nagyon jót nótáztunk! Jó volt megint együtt lenni nőekül. :D a topp6-ból 5-en ott voltunk, és asszem az volt a közös fogadalmunk, hogy meglátogatjuk együtt Nórikáékat minden évszakban egyszer. Büszke lennék magunkra, ha ez sikerülne!
Utána itt volt a gengelés 4 napig, Virág és József az esküvői ruhájukat szőtték, kicsit én is segíthettem, nagyon jó szőni! Végre elkezdtem egy kártyaszövést is, attól is teljesen oda vagyok! Ezerrel!
Meg Virágék anyagaitól is! Iszonyú szépek! Én nem is tudom.. Ez az élet!
Volt persze most is egy jó táncház ahol Imolával megint örök barátságos fogadalmakat kötöttünk órákig, meg rajtam volt egy hatalmas pálinkázhatnék. :)
Régi régi ismerősökkel találkoztam megint, meg táncoltam Jakus Mátéval egyet, hogy ismételjük meg azt ami 13 éve történt. :D Ó micsoda távlatok kérem! Nagyon ügyes az a gyerek, remélem azonnal máris 3 együttesben táncol! Két perc alatt megtanulna mindent!
Ezt a szalagot szövöm a kártyával. :) És nézzétek milyen szép szőttes inget találtam kabátnak! :)
Sorban fejezem be az elkezdett dolgaimat. Tegnap este nemezeltem egy táskát a kártyaszövött szalagomhoz. Ezek mind próbadarabok. Van egy barna szellősen szőtt sálam, azt próbáltam ki, hogy beveszi-e a gyapjú. Nagyon szépen bevette és beráncolta. A szalag is próba, ha megfigyelitek, nagyon sokféle motívumot ki lehet hozni belőle. Ez az első amit egyedül csinálok. Ha a következőt ugyan így vetem fel, kiválaszthatok vagy egy ismétlődő dolgot, vagy kísérletezhetek tovább, mert úgy látom ez a végtelenség maga.
Ezt a mentorom csinálta! :) :) Iszonyú menő! :D
Ez a riszájkling rum, ahol lehet kreatívkodni. Találtam egy rekeszt amire feltérdelve pont jó az asztal magassága gyúráshoz.
Nagyon meg vagyok könnyebbülve, hogy itt tudok ilyeneket csinálni. Van rá hely és vannak körülöttem emberek.
Volt tavaly egy pályázat ami az alkotó munkát és a foglalkoztatást támogatja havi fizetéssel. Nem lenne hülyeség egy olyat megnyerni. :D
Most következnek a nagyon régi képek.
Egyszer voltunk túrázni az Egyeskőn.
Zöld kabátban a magyarok mentora, kékben a mások mentora. :D Középen Regina.
Sziklamászva
Mögöttünk az egyeskő, ahova még utána felmásztunk páran. Volt nagy vastag drótkötél. Kellett is. Középen Liza szobatársunk, akit 2 napig győzködtünk, hogy jöjjön el. :) Azóta sajnos elköltözött a szobából.
:D Mert lejárt az önkéntes ideje.
Ezen a fennsíkon majdnem lerepült a fagyos fejünk úgy fújt szembe a szél. A nemezsapka maximum jónapot kívánhatott ennek az időjárásnak. Nem fújt nagyon a szél, csak annyira, hogy mindenhova bemenjen a sok mínusz. Sajgott az orrnyergünk. Éreztél már ilyet?!
Ez a keresztes az Öcséd csúcs. Tehát mindenkinek a maga öccse. csúcsa. gondolom.
Bokáig, térdig ért a hó. Szerencsére nagyon mínusz fokok voltak úgyhogy nem ázott el semmink, mindenre ráfagyott azonnal.
A Nap felé szórva nagyon szép színei voltak. :)
Szép időnk volt és jó sokat mentünk. Másnap reggelig fáztam. :)
Tegnap voltunk szánkózni. Sízni még nem sikerült, de idén fogok!
Mára meg főz az egyik srác közös vacsorát. Citromlevest! Még sose hallottam ilyenről.
Kíváncsi vagyok!
(hogy mi lesz a második) :D
Az eredeti bejegyzés itt található: http://ultrasszonyok.blogspot.com/
