Az 1 éves projekt felénél járva tartottunk az önkéntes társaimmal egy elmerengős estét a kandalló körül. A mentorunk javaslatára még egy levelet is írtunk a jövőbeli énünknek, tele megfigyelésekkel, emlékeztetőkkel, jó tanácsokkal. Így talán nem felejtem el az itt megfogalmazott terveimet visszatérve a nagyvilágba. Az én projektem ugyanis egy kis francia falu mellett zajlik, a hegyeken túl, ott, ahol a Covid se jár. Mindössze 10-en lakunk itt, egy igencsak furcsa, de összetartó családot formálva.

Az idő relatív – mint tudjuk Einsteintől, de mit jelent ez az én világomban? Hogy 6 hónap alatt leéltem több életet: voltam szakács, bejárónő, pedagógus, sofőr, asztalos, festő és vadakat terelő juhász is. Megismertem embereket, akiket soha nem felejtek el és elbúcsúztam emberektől, akiket soha nem fogok viszont látni. Megfiatalodtam és megöregedtem.

Az időn kívül tudjátok mi még relatív? A kor. Önkéntesnek jelentkezni 18 és 30 év között lehetséges és legnagyobb félelmemre 18-21 éves önkéntesekkel találtam magam körülvéve (én 27 vagyok). Ez a tapasztalat rögtön le is bontotta bennem a korom miatt érzett felsőbbrendűséget. Tudniillik két 18 éves német önkéntes életmódjának köszönhető, hogy ráébredtem a vásárlási döntéseim következményeire, elindítva egy életre szóló utazáson, ahol a végállomás kétségkívül a vegán életmód. Aztán sokat tanultam egy 17 éves, nehéz körülmények között nevelkedett lánytól is, akit az állam helyezett el nálunk, konfliktuskezelésről és a megállás nélküli küzdelemről.

Ugyanis egy jól megválasztott önkéntes projekt rendkívül jó lehetőség önmagad felülmúlására. Meg sem tudom számolni mennyi dolgot rontottam el, majd tanultam meg, hogy hogy kell csinálni. Legyőztem jó pár félelmemet is. Alföldi lányként például nem voltam a helyzet magaslatán, amikor emelkedőn kellett elindulni autóval, lehetőleg előre, hátragurulás nélkül… Na de most már ezt a készséget is beleírhatom az önéletrajzomba :D

A projektem egyik sajátossága, hogy térerő nélkül éljük mindennapjainkat. Bár internet van, de korlátolt és lassú, így legszívesebben mással töltjük szabadidőnket. Ennek köszönhetően visszataláltam a fiatalkori énemhez, amikor még verseket írtam, színeztem, hegedültem és énekeltem. De sok időt töltünk együtt a többiekkel, túrázunk, beszélgetünk, ezért is olyan intenzív az élmény. Ha érkezik egy új önkéntes, pár nap alatt teljesen integrálódik a csapatba, mert a folytonos személyes jelenlét hamar összekovácsol minket.

Természetesen mindenkinek vannak rosszabb napjai, amikor csak nyugalomra és magányra vágyik. Ilyenkor hagyjuk egymást kicsit elvonulni, aztán újult erővel visszatérni a közösségi életbe. Oda, ahol az emberek figyelme egymásra irányul és nem az online világra :)

Ha te is kíváncsi vagy, hogy mire vagy képes és hogy mi hiányzott eddig az életedből, jelentkezésed (CV és motivációs levél) küldd el bátran a ltv.application@solidaritesjeunesses.org  email címre. Az én projektem neve Vaunières, de van még 7 másik delegáció, amikkel szintén nem járnál rosszul :)

Molnár Sára az Európai Szolidaritási Testület (angolul ESC - European Solidarity Corps) program önkéntese. Küldő szervezete a Fiatalok a Vidékért Egyesület (FIVE).