Hétfőn mit sem sejtve bementem az irodába, és hirtelen rám szakadt az ég! Elkezdtem lejegyzetelni, mit is kéne csinálnom, de mintha nem lett volna vége Marta monológjának… Csak mondta és mondta az újabb dolgokat. Aztán találkoztam Likával, majd az összes emberrel aki abban az egy hétben jött, mikor nem voltam itt! Mind nagyon aranyos és kedves, bár teljesen más egyéniségek! Délután úgy volt, hogy elmegyünk az egyik lakásba körülnézni, hogy mi hiányzik, illetve egy asztalt is oda kellett vinni. Végül Marta megoldotta ezt az egyik barátjával, így én szabadon hazajöhettem!  Majd irány haza, azaz akarom vásárolni! Otthon beszélgettünk még egy kicsit, majd mentünk aludni éjfél körül.

Kedden munka helyett a lengyel órát választottam, ami hihetetlen jó volt! Még egyetlen nyelvi órát sem élveztem ennyire, mint Gosiáét! Nem beszélt más nyelven csak angolul, mégis mindent meg lehetett érteni! Szóval ezt csináltam egészen délig, majd bementem egy kicsit dolgozni az irodába és elkezdtem a minden adatot magába foglaló táblázat megcsinálását, illetve pár egyéb dolgot is csináltam, de fogalmam sincs mit! Illetve mégiscsak tudom…! Kétszer is elmentem Sergio lakásába, mivel hosszas konzultáció után, hogy később melyik kulcsot is kell majd lemásolnom, Sanyi odaadott nekem három kulcsot, amit le kellett másolnom később! Majdnem eltalálta, a nekem szükséges hármat! Csak egyet tévedett! Úgy volt, hogy ki kéne mosnom az ágyneműket ott! De nem volt mosópor, így végül csak odamentem, körbenéztem, hogy miben szenved hiányt a lakás. Ok, amúgy is sok mindenben szenvedett hiányt, de a színekben, és a meleg, kellemes hangulatban mindenképp! Hihetetlen hideg volt minden! A folyosón végig beépített szekrények voltak fából, mégsem lett melegebb érzésem! Viszont legalább jó a sütőjük, illetve a gáztűzhelyük!

A lakásnézés után, elmentem kikérni a számlát az Akwedukt részére az egyik étteremben, majd mentem tovább a bevásárló központ felé, ahol lehet kulcsot másolni! Persze, hogy nem azután, hanem azelőtt mentem el bevásárolni, ami azt jelenti, hogy húsz kilóval a kezeimben mentem oda. Majd onnan az irodába, ahol leraktam a kerékpárt, viszont felvettem a laptopom, hogy tudjunk otthon filmet nézni! Persze a szerencsémre köszönhetően a laptoptáska szíja leszakadt, így vihettem azt is a kezemben! Így érkeztem haza, kicsit fáradtan, de jó kedvvel! Délután együtt tanultunk lengyelt Annával, természetesen teljesen más szinten, de nem ez a lényeg. Este pedig közös filmnézést rendeztünk, ami nagyon jól sikerült. Lengyelül volt, angol felirattal a kedvemért! A film nem volt rossz, bár az egyik angol filmre hajazott!

Szerdán direkt korábban mentem, hogy a szekrényt össze tudja rakni! Természetesen nem tudtam rendesen elkezdeni, mivel Yigit jött elbúcsúzni hozzánk, illetve megmutatott pár dolgot, hogy mit hogyan kell csinálni. Majd együtt elmentünk kivenni pénzt, hogy oda tudjam neki adni később! Én 60 zł értettem, majd kiderült, hogy csak 16-ot kéne adnom! Közben befutott Sergio is, akinek el kellett mondani, mi is az Akwedukt és hogyan működünk! Nem mondom, hogy teljesen tiszta volt, hogy mit is akarok mondani, de nem volt rossz sem! Majd Marta újabb jó ötleteit gazdagítja ama kijelentése, hogy menjek el Sergioval megcsinálni a bankszámlát, illetve vegyünk SIM kártyát! Én persze elfogadtam a kihívást, hisz ki nem tenné! Végül is óriási buli úgy hivatalos ügyeket intézni, hogy nincs közös nyelv! Na jó a bankban az egyik nő tudott beszélni valamennyit angolul, de érteni nem értett semmit sem! Ilyet még sosem láttam, hogy valaki tud beszélni, de nem érti a beszédet! Ezután a túra után, elkezdtem a szekrény összetákolását, amit be is fejeztem, mert nem tudtam összerakni teljesen anélkül, hogy ne erőszakoltam volna össze két elemet! Munka után pedig Marta elrángatott az egyik használt ruha kereskedésbe, ahol a legjobb ruhavásárlásban vettem részt! Hihetetlen jó vele vásárolni! Hazaérve pedig gombát, istentudjamilyen káposztát csináltunk, ami finomabb hidegen, mint melegen!

Csütörtök! Elképzelhetetlenül gyorsan repül az idő… Reggel megint korábban mentem dolgozni, hogy csinálja valamit! Majd megkértem Sanyit, hogy segítsen megcsinálni a szekrényt, amit együtt csak fél órába tellett! Majd beszivárgott Gaîana és Valentina. Mind a ketten más miatt jöttek, de így legalább nem egyedül mentem a várhoz! a bejáratnál már vártak a többiek, majd egy rövid kutatás után a túravezetőnket, Adamot is megtaláltuk! Nagyon kellemes emlékeim vannak erről a délutánról! A vár is tetszett, a mozaik kiállítás is! És habár Adam mindig az angolját húzta le, mégis nagyon sok szakszót tudott, vagy ha nem tudta, akkor segítettünk egymásnak megérteni. A vár második fele természettudományi múzeum volt. Ezek után szép lassan, egyesével leváltunk a csoporttól, és mentünk haza az esőben. Nem voltam sokat otthon, mivel negyed hétre mentem karate edzésre. Az edzésen nagyon sokan voltunk, alig fértünk el, de legalább nem egyedül voltam kezdő! Majdnem mindent kihoztam magamból! Önvédelmi technikákat tanultunk egy erősítést követően, ami legalább egy óra volt, és mindent átmozgatott! Az párom a feladatokhoz nagyon jó fej volt!  Rengeteget bohóckodtunk! Este pedig újra leültünk beszélgetni, habár én mozdulni nem tudtam, de legalább egy jót beszélgettünk.

Másnap alig bírtam megmozdulni az izomláztól, ami azóta is tart! Nem gondoltam, hogy ez öt napos is lehet, de most már tudom! Hihetetlen rossz érzés! Ha megyek egyáltalán nem zavar, de ha öt percig leülök, utána nem tudok megmozdulni. És minden nap máshol fájt! Vasárnap volt a legrosszabb, mivel akkor alig tudtam levegőt venni! Ezen felül, szerdán egy csontkinövést is észrevettem a kezemen, ami előtte is fájt, bár nem tudtam miért. Most már tudom, és jobb lenne ha nem tudnám, mivel nagyon zavar. Tudtam, hogy nem bírom az ilyet, de rosszul vagyok, ha csak rágondolok!

Pénteken elmentünk a helyi vásárba, ami óriási élmény volt! Mindig is szerettem a vásári hangulatot! Rengeteg mindent vettünk, majd mentem munkába, hogy folytassam azt az úgy szeretett táblázatot! Végül Marta megmentett tőle, és helyette elmentünk vásárolni. Elég sok mindent vettünk, de nem tudtunk mindent ott megkapni, így Sanyi segítségével elmentünk és minden mást is megvettünk. Ezek után pedig elmentünk Annaval cipőt nézni. Volt egy jó pár ami tetszett, de nem vettem meg végül egyiket sem. Este elmentünk a Piwnicaba, hogy kis társasági életet is éljünk.

Másnap, az egyik előző este megismert férfival, (Oké Lena előtte is ismerte már) elmentünk a malborki katonai reptérre, ahol volt légi bemutató, illetve egyéb programok, kiállítások, stb. Nem volt olyan érdekes a légi parádé, mint Budapesten, viszont cserébe tízszer hangosabb volt! Nagyon szép idő volt, egészen addig, míg fel nem szálltunk a minibuszra, ami Kwidzynbe ment. Mert akkor leszakadt az ég! Este újra a Piwnicába mentünk, majd onnan egy bárba, ahol volt karaoke! Mi ezt kihasználtuk, és Sergio énekére táncoltunk! Nem mondom, hogy az emberek nem néztek érdekesen ránk,de legalább mi jól éreztük magunkat! Majd még egy órára visszamentünk beszélgetni, táncolni a törzshelyünkre!

Fél kettőre értem haza, és fél tízre mentem a várbazilikába misére! Nagyon jó volt, bár szinte egy szót sem értettem belőle. Viszont rájöttem az Evangélium részre! Nagyon büszke vagyok magamra! Mise után elindultunk hazafelé, mikor egy felvonulásba botlottunk, amelyben voltak majorettesek, cserkészek, zenészek, katonák, rendőrök, tűzoltók, szerintem a város tisztség viselői mind megjelentek ott! Így hát a kompániát követve visszatürtünk a várhoz, majd más úton mentünk haza! De megint nem voltunk sokáig ott, mivel mentem Annával biciklizni. Megkért, hogy tanítsam meg őt! Így hát másfél órán keresztül a megállást gyakoroltuk! Majd hazatérve, kicsit lepihentem, majd Sergioval elmentünk egy közeli tóhoz! Odafelé nagyon kellemes volt az út! Alig kellett tekerni. Ám visszafelé! Szembe szél, és folyamatos emelkedő… Nem akarom sokszor megcsinálni ezt az utat! A városba visszatérést egy ivászattal ünnepeltük meg, majd mentünk haza, és itt létem alatt először kilenckor elmentem aludni!

Sipos Réka Lengyelországban volt EVS önkéntes az Erasmus+ támogatásával.

Az eredeti bejegyzés itt olvasható: http://siposre.ingyenblog.hu/ki-mondta-hogyha-sok-a-munka-akkor-nem-lehet-azt-elvezni.blog#more-35