Újra jelentkezem egy hosszabb beszámolóval. Most a novemberi, decemberi és januári élményeimet olvashatjátok.
Igaz, rég volt már november mégsem hagyhatom ki. Rengetek dolog történt akkor is.
Mint például ovikban tanítás, English Club, Adj Király katonát vetélkedő, és sok-sok utazás.
A hónap elején volt lehetőségem részt venni mint segítő, az Adj Király Katonát országod vetélkedőn. Előtte még nem hallottam erről a rendezvényről, de elmentem mert kíváncsi voltam. A lényege az volt hogy a gyerekek elolvassanak egy mesékből álló kiskönyvet és abból a lehető legjobban felkészüljenek. Mercivel mentünk, Nagyenyedre, ahol volt a döntő. Sok jó embert megismertem, és tapasztalatot szereztem milyen is benne lenni egy ilyen szervezőcsapatban. Nem egyszerű, viszont a csapatmunka megkönnyíti a munkát.
Nagyenyed után, boldogan utaztunk Kolozsvárra, ugyanis visszaérkezett Esra és Gökhan Törökországból. Nagyon örültünk hogy újra teljes a csapat. Eltöltöttünk egy napot városnézéssel, mindent megcsodáltunk, és miután fáradtan leültünk felfrissülni, úgy döntöttünk még biztosan jövünk Kolozsvárra. Két nap közel sem volt elég a városból.
A következő napokban, már otthon, elkezdtük a munkát. Előkészültünk, terveztünk, és tanítottunk az ovikban, volt Press Conference, amin minket kérdeztek újságírók és persze English Speaking Clubot tartottunk. Visszazökkentünk a normális kerékvágásba, és négyen, összedolgozva néztünk szembe a következő hetekkel és lassan a novembernek is vége lett.
Az idő szaladt és mi pakoltunk, ugyanis december elején felmentünk a Hargitára pár éjszakára. Az UFF csapat és a gólyabál szervezői. Előtte már voltam a Hargitán , de mindig csak ősszel vagy nyáron, így egy kicsit féltem hogy meg fogok fagyni. Szerencsére minden jó volt, meleg volt a házban és jól éreztük magunkat. Annyira hogy fel is mentünk a Hargita tetejére. A kilátásért megérte.
Miután haza tértünk a kiruccanásból, és kiolvadtunk, újra munkának láttunk. Egy új projektbe kezdtünk bele és az óvodákban pedig teszteltük az gyerekeket mire emlékszenek az elmúlt fél évből. Elismételtük amit addig tanultunk, és nagy meglepetésünkre nagyon sok mindent tudtak.
Szóval nagyjából így telt a december. Tanítottunk, festettünk és mikor közeledett a karácsony hazautaztunk Mercivel.
Örültem hogy otthon vagyok, a családommal, és a barátaimmal, hisz hiányoztak. Egészen január közepéig velük is voltam, és csak ezután tértem vissza Udvarhelyre, ugyanis mikor otthon voltam egy idő után az itteniek hiányoztak.J
Januárban felvettem a többiekkel a ritmus és az irodába jártunk főként festeni. És lassan kész lettünk az új projekttel. Már csak pár simítás és kész lesz a tanulásra, játékra.
Újabb egy hónap telt el
Újabb egy hónap telt el. El sem hiszem…
Próbálom összeszedni a gondolataimat, és összegezni röviden mi történt ezalatt az idő alatt. Annyi biztos hogy nem unatkoztam!
A hónap elején volt időm, és lehetőségem hazautazni a családomhoz. Mindenki otthon volt pár napra, mindenki megpihent és közben élveztük egymást társaságát (többnyire ahogy az lenni szokott). A barátaimmal is tudtam találkozni, de eleinte nehéz volt összeegyeztetni kivel, mikor, mert mindenkire kíváncsi voltam, hogyan alakul az életük az egyetemen, vagy a munkában. Órákig beszélgettünk az életünk alakulásáról, és hogy mennyire szeretjük azt amit csinálunk. Egyetemen tanulni, iskolába járni, dolgozni, önkénteskedni. Jó volt látni őket, és kicsit olyan volt mintha el sem mentem volna otthonról.
Ezek miatt kicsit szomorú is voltam mikor visszajöttem. Hiába voltam két hetet otthon, kevésnek éreztem. Szerencsére pár nap elteltével, újra belerázódtam az itteni életbe, és végre nyugalmam volt (a szó jó értelmében).
Miután én megérkeztem, pár napra rá Merci utazott haza, aztán kis idő múlva a Esrának és Gökhannak is mennie kellett, így október közepe fele pár napra egyedül maradtam. Vártam hogy visszaérjenek, és hogy újra kezdődjenek a tevékenységek.
Merci érkezésével aztán mentünk az ovikba, az irodába. Az egyik ovodában segítettünk muffint sütni, a másikban pedig elkísértük a gyerekeket a bábszínházba, ami által mi is új élményekkel gazdagodtunk.
A tanulás sem maradt el. Megtanulták a gyerekek a farm állatait és a számokat is egy saját készítésű játékon. Az őszi szünet ideje alatt pedig kézműves tevékenységgel készültünk a kicsiknek. Krumpli nyomdáztunk, vagyis megpróbáltunk…
Szabadidőnkben elmentünk túrázni, meglátogattuk a helyi piacot, és a boltokat, na meg filmeket néztünk.
Az október tehát nagyjából így telt…
Hajdú Zsuzsa az Erdélyi Ifjúsági Egyesületnél önkéntes az Erasmus+ program támogatásával.
