Lehetne ez egy csalódott történet, de ahhoz elég körbe nézni és talál könnyen az ember maga körül. Így ez a történet egy olyan történet lesz, amibe bármikor belevágnék újra, még ha én is rövidítettem le. Hát tessék, olvassák:
Kezdődhetne valahol a hőskorban ez a történet, de csak diónyi figyelem miatt ne kezdjük legelőről. Az érzés ismerős lehet: ugyan van helyed, de mégsem érzed magad benne valahogy jól. Egyetem után adódnak lehetőségek, de egyik se az igazi. Kiszolgáltatottság, bizonytalanság megfűszerezve egy kis kalandvággyal. Egy ismerős, aki már kiment, az irigyelt képek, a meg nem érthető életképek. Na? Ismerős már? Ha nem szerencsés életed van, de ettől még mindenki beleélheti magát legalább egy kicsit. Szóval egy ilyen helyzetben adódott egy hirdetés, amire teljes nyugalommal jelentkeztem, mert spanyolul úgyse tudok, idegen nyelvekkel amúgy is hadilábon állok, szóval esélytelen, hogy pont engem válasszanak majd ki erre a katalán projektre. Sőt még küldő szervezetem sincs? Ugye esély 0% és 49% között. Eltelik 2 hónap, változó intenzitású kommunikáció és hoppsz te vagy a 4 főből az egyik. Találj küldő szervezetet, mert az első eltűnt és kezdj el kapkodva mindent intézni.(Megjegyzés: Itt az interaktív reklám és köszönetnyilvánítás helye, ugyanis FIVE egyből segítségemre sietett.) Időd nincs, így agyalni se fogsz azon, hogy mi marad ki és mi nem. Időtörés, búcsú és már buszon is vagy. (Igen-igen, a mazochista busszal indul el Katalóniába.) Zágráb, Lyon, Barcelona, Caseres, Boodaville a következő állomások. Mi történt kint? Hát nehéz összefoglalni. Természet, csodálatos tájak, permakultúra, vegán világ, katalán mentalitás és a hippi farmok Európa elveszettnek hitt hippiéivel. Ezeket talán csak az újonnan megismert emberek múlhatnak felül. Ugyan, már így is hosszabb lett, mint terveztem, de projekten belülről 2 embert ki szeretnék emelni Santiago a kedvenc „argentin illegális migráns” társamat és a katalán démoni nőt, Klaudiát, a mentorunkat, akiben szerintem nálunk simán sámánnő vált volna. Rengeteg új dolgot tanultam kint és rengeteg új kultúrába nyerhettem betekintést. Mit tanultam? Egy új életszemléletet, egy új életstílust. Szép dolog a szabályok követése, de csak addig, amíg azok ésszerűek. Támaszkodj a többi embertársadra és, hogy a papíroknál fontosabb a tudás és a tenni akarás. Rengeteg kirándulás, kaland a megszámlálhatatlanul sok beszélgetés. Katalán életigenlő magatartás, hogy nem csak munkából és kesergésből áll az emberi élet. Dobálózhatnék szakszavakkal, hogy mulcs, száraz toalett, Food forest és társai, de ez a történet kis töredéke csak. Végezetül talán azt emelném ki visszacsatolva a tanulságokhoz, hogy MERJ élni és álmodni.
Nos, ennek a mondatnak fényében jöttem jóval idő előtt vissza. Nem-nem volt minden fenékig tejfel, de az élet se az, viszont bármikor újra belevágnék és valószínűleg pont ugyanazokat a hibákat szeretném elkövetni újra, mert így lettem, az az ember, aki vagyok ma. Aki miután visszajött már nem félt belekezdeni valami teljesen újba és jobba. Ugyan idáig úgyse jutsz el az olvasással reményeim szerint kedves olvasó, mivel már nagyban töltöd ki saját jelentkezési lapodat, mert igen ez az utolsó kéretlen tanácsom Mindenkinek. Indulj és menj. J
