Így pár hét elteltével úgy éreztük ideje kimozdulnunk szeretett városkánkból ezért szombaton meglátogattuk a környék nagyvárosát, Jönköpinget, néhány diák társaságában. Ez egyébként Svédország 9. legnagyobb városa a kb. 90 ezer lakosával. Izgatottan vártuk a kis kirándulást, ugyanis már mindenki már sokat mesélt a helyről, a diákok közül többen is ott élnek és ingáznak a város, illetve Mullsjö között. (Az egyik volt kollégám szerint azonban az egyetlen említésre méltó dolog az volt Jönköpinggel kapcsolatban, hogy itt gyártják a wc papírt, szóval én aztán különösen kíváncsi voltam!) Busszal/vonattal kb. 40 perc odajutni, szóval egyáltalán nem vészes, bár hétvégén nincs nagy választék a járatok között.

Kicsit aggódtunk az időjárást illetően, de fellélegezhettünk, mivel érkezéskor verőfényes napsütés várt minket. Mivel a városban épp most van egy Södra Vätterbygdens konstrunda nevezetű kiállítássorozat, ezért a városnézést összekötöttük a kiállítások meglátogatásával. Összesen 120 művész alkotásainak megtekintésére van lehetőség a város különböző pontjain, a kiállítók között pedig vannak, akik egykor a folkhögskola diákjai voltak.

Szinte minden helyszínen szóba elegyedtünk a látogatókat fogadókkal, (ők legtöbbször maguk a művészek voltak), az egyik helyszínen pedig épp a művész feleségével beszélgettünk, akiről kiderült, hogy szintén magyar, azonban 7 éves kora óta Svédországban él, de még így is jól beszéli a nyelvet, pedig a szüleivel is főként svédül kommunikált.

Engem megfogott a város hangulata, annak ellenére, hogy nem sikerült az egészet bejárnunk, de hát valamit hagyni kell a következő alkalmakra is. Az abszolút kedvencem a Jönköpings läns museum volt, ott is a John Bauer részleg. John Bauer jönköpingi születésű illusztrátor volt főként svéd nép- és tündérmesékhez készített illusztrációkat. A múzeumban természetesen mindenféle dolgot meg lehetett vásárolni az ő illusztrációival, azonban a legjobb az, hogy mi magunk is részesei lehetünk ennek a világnak, a múzeumban lévő elvarázsolt erdőnek köszönhetően. Még jelmezt és kiegészítőket is választhattunk, hogy tényleg teljes legyen az élmény! Én tényleg újra gyerekként éreztem magam és ha lehetne beköltöznék abba az elvarázsolt erdőbe.

Az estét némi iszogatással töltöttük, de mivel reggel 10-től úton voltunk, este 8 körül úgy döntöttünk, vége a bulinak, ideje hazaindulni. De ahogy már említettem, szerintem még jópár alkalommal meg fogjuk látogatni Jönköpinget.

Puss och kram,

Aurél

Az eredeti bejegyzés itt található: https://mullsjoikalandjaink.blogspot.com/2019/09/