Kinn szakad az eső…már 4 napja. Ez az itteniek szerint sem normális. Forr a teavíz, megy a mosógép. Igazán idilli hangulat, hogy megírjam mi is történt velem az elmúlt 7 napban. Hihetetlen, de még csak egy hét?! Mintha már egy hónapja szívnám a jó kis tiroli levegőt és az elvétve előforduló tehéntrágya aromáját. Magabiztosan sétálgatok a városban, mint egy idevalósi, a turisták leszólítanak, hogy mi merre van....és az a durva, hogy tudom
Ezek a kis beszámolók, mint egy emlékkönyv, megőrzik majd ennek az egy évnek az eseményeit, emlékeit. Mivel egy kicsit inkább magamnak írom (, de azért igyekszem informatív és számotokra is érdekes lenni), lehet, hogy elvétve akad benne néhány infó, amit nem mindenki ért, de még lehet én se.

Határozottan kijelenthetem, hogy még tudok magyarul és nem rabolt el semmilyen alpesi jeti.
Mondanám, hogy rendes leszek és rendszeresen írok, de….
Első napok,
avagy hogyan vágd haza a sarkad + első nap az iskolában
A hétfő hajnalban induló vonaton szerencsére egész nyugis légkör uralkodott. Az inkább unalmasnak titulálható 7 órás Budapest-Innsbruck utat azért feldobta egy emo-raszta srác, aki hely híján felfeküdt a csomagoknak kialakított tárolóra. Miután elég kényelmetlennek érezte ideiglenes fekvőalkalmatosságát, bevágott 3 energiaitalt és kávétúladagolásos mókusként mászkált fel-alá.:D

Az állomáson A várt rám és elvitt a kecóba, ami számomra tökéletes. Minden van benne, ami kell. Na de inkább beszéljenek a képek!

Majd körbevezetett az iskolában és sétáltunk egy kicsit a belvárosban is.

Másnap hatalmas lelkesedéssel elhatároztam, hogy eltúrázok Kupf-ba, ahonnan szuper kilátás nyílik Telfsre és nagyon sok gomba található (btw). Igen ám, de Zita néni természetesen volt olyan ügyes, hogy a vadiúj túracipővel kellett megtennie a 3 órás túrát…jár a keksz…és az óriási vízhólyagok. Ezt követően azért csak elmentem még Telfs felfedezésére (Mutter! Találtam turit! :D), majd a leteszteltem a helyközi buszos közlekedést. Innsbruckban bolyongtam egy-két órát. Nagyon jó volt újra a városban járni, most már rutinosabb szemmel (megj.: tavaly novemberben egy hetet töltöttem a tiroli „fővárosban”)

Szerdán nem bírtam a véremmel és a kis utcai szandálommal vágtam neki egy újabb túrának. Klammsteig felé vettem az irányt, de miután realizáltam a lehetőségeket félúton, rádöbbentem, hogy a szandálom elvérezne az út további részén, így visszafordultam…maybe next time. Délután A elhívott egy kis fürdőzésre a közelben lévő Möserer See-hez.
Csütörtökön végreeeee elérkezett a team meeting napja, találkozhattam a kollégákkal. Nos kérem szépen, itt a tanévnyitó értekezlet nem jelenléti ívvel, tűzvédelmi előadással és egyéb szafaládéval telik:
• egy szuper kis közös reggelivel kezdtünk és mindenki bemutatkozott. Mindannyian rendkívül szimpatikusak, nyitottak és lelkesek
• ezt követően jött a kicsit szárazabb rész, ahol főleg a „házi
feladat” (Hausübung) került terítékre, az egészséges (bió, regionális, szezonális) tízórai (Jause), valamint a tanév rendje, események, változások
• ezután egy vega ebéd vette kezdetét, ahol szusitól kezdve tofu curryn át mindenféle finomság volt →Kezeket fel, aki már fogyasztott fine-dining minőségű kaját a sulis értekezleten!
• zárásképpen külön-külön a csoportokban tanító tanárok kreatív montázzsal vázolták fel céljaikat, terveiket erre az évre

(Az iskoláról külön beszámolót fogok írni, de elöljáróban megemlítendő, hogy az iskolában nem osztályok vannak, hanem a gyerekek életkor és tudás szerint 3 csoportba vannak beosztva:
• Primaria 1: 6-9 év
• Primaria 2: 9-12 év
• Sekundaria: 12-15 év
Önkéntes társam B, majd a Seku-ban, jómagam pedig a P1-ben fogok dolgozni. Már nagyon várom!)