Amikor az idő múlásával szembesül az ember, s megáll az út peremén körbetekinteni, vegyes érzelmek kavarognak benne.
Ez nincsen másképpen velem sem. Annyi mindent éltem át az elmúlt öt és fél hónapban, hogy sokszor összegezni a gondolataimat is nehéz.
Egyes pillanatokat elfelejtünk, beszélgetésekre már nem emlékszünk tisztán, az arcok elhomályosulnak, és az érzelmek is. Van, hogy azok erősebbek, néha pedig már-már csak alig tudunk visszaemlékezni, hogy miért is éreztünk, akkor éppen úgy.
Ma döbbentem rá, hogy ha karácsony előtt hazamegyek, az azt jelenti, hogy három hónapom van itt Görögországban hátra.
Emlékszem, milyen érzés volt anno Helsinkiből hazaköltözni. Meg kell mondanom, hogy nem könnyű.
Én mindig azt mondom, az Erasmus+ egy biztonságos keretek között lezajló program, amellyel tud az ember tervezni. Tudja, hogy a szemeszter leteltével, vagy éppenséggel egy-egy projekt végeztével, haza kell menni. Most valahogy mégis azt érzem, hogy skatulya, és az idő szorít.
Kihasználod a helyzetet, a lehetőséget ennyi idő alatt, avagy sem.
Minden rajtad áll!
Az életkörülmények megszokása, az emberek megismerése, a motiváltság fenttartása.
Most, hogy már a szomorúságomat végképp nem tudom leplezni, hogy már csak három hónapot töltök itt, s tudatában annak, hogy az idő gyorsan repül, csak annyit tudok tenni, hogy élek minden lehetőséggel, amit kapok ez idő alatt.

A bejegyzés eredetije itt található: https://majordorablog.wordpress.com/2017/09/22/457/

Major Dóra Görögországban EVS önkéntes az Erasmus+ program támogatásával.