Minden EVS önkéntesnek kötelező rész tvenni négy szemináriumon. Ebből az elsőt a küldő szervezeted szervezi, míg van egy megérkező (három napos) és egy féléves összejövetel a munkahelyed országában, az én esetemben ezt Oslóban tartották meg. Zárásképpen van egy záró beszélgetés is, ami az anyaországodban van ha hazamész, illetve lehet az önkéntességedet végző országban is, ha kint maradsz esetleg.

A tréning

Többet vártam, ha röviden szeretnék fogalmazni. Oslóban voltunk, viszont a programok 98%-a egy termen belül zajlódtak, ami nem igazán nyerte el a tetszésemet. A fennmaradó 2%-ban elmentünk egy körre a motel körül, ahol előre megadott kérdéseket kellett megvitatnod a pároddal, akit korábban neked sorsoltak. Nagyon eredeti. Szóval maradt bennem hiányérzet, mivel voltak kicsit vicces feladatok is, de inkább csak azért mert a társaság jó volt. A kötelező programokat letudtuk (9-19 óra között), majd mehettünk be a városba egy kicsit bámészkodni is.

Oslo

Innentől már érdekesebb volt a dolog, mivel a csoport fele megérezte, hogy azért menni kéne a városba, míg a másik fele inkább a motelben maradt. Jókat és kötetlenül beszélgettünk, míg megnéztük a téli/esti nem túl nyüzsgő Oslót.

A nevezetességek egy részét (amelyek a belvárosban vannak) tudtuk csak az este kipipálni, azonban szerencsénkre nem tudtunk másnap páran hazamenni. Oslóból Sveioba eljutni nem egyszerű. Kimész a Gardermoen reptérre (40 km-re van a várostól), majd elrepülsz Haugesundbe. Ott vársz egy reptéri buszra, majd a belvárosban egy távolságira is. Jó esetben is félnapos program, így nem tudtuk volna megvalósítani péntek este. Helyette irány a város újból!

Ha Oslo, akkor nekem a sísánc jut először eszembe, míg másoknak az Operaház. Szerencsére az utóbbit kipipáltuk az esti sétával, így péntek késő délután nekivághattunk a Holmenkollenåsen-nek, ráadásul tiszta időben. Fontos ez, mivel szerda reggel már próbálkoztam vele egyszer, viszont a hegyen olyan köd volt, hogy az óriási sísáncot is alig találtam meg (utólag visszagondolva ez viccesnek és szinte elképzelhetetlennek tűnik). Pénteken már jobb volt a helyzet, így megcsodálhattuk a várost felülről és a norvégok szabadidős tevékenységeibe (sífutás, biathlon, snowboard) is bepillantást nyerhettünk.

A másnapi 4.50-es kelés a régi időkre emlékeztet, de azért sikerült abszolválni most is. Egyébként az oslói központi pályaudvar és a reptér között az összeköttetés kiváló, így gyorsan és pontosan kint lehet lenni a reptéren. Összességében pozitívan zártam ezt a hetet: igaz a tréning nem volt egy nagy dobás, viszont úgy néztem meg a főváros azon nevezetességeit (Holmenkollen, Akershus) amelyek engem érdekeltek, hogy később visszatérítik az utazásom költségeit. Hát nem jó buli az EVS önkéntesség?  :)