Lassan 1 hónapja jöttem haza a közel egy éves EVS projektemből Máltáról. Egy mentőszervezetnél töltöttem az elmúlt 11 hónapot. Beszámolóm emlékek és a Máltán készített feljegyzéseim alapján írom.

A Kezdetek…

Nem terveztem külföldre utazni hosszabb időre, nem hallottam az EVS-ről. Egy ismerőstől kaptam e-mailben a FIVE felhívását, hogy mentőszervezethez keresnek önkénteseket. Nem volt sok időm gondolkozni, 4 nap volt a határidőig, amit tudtam megírtam magamtól, majd az angol részhez egy kis segítséget kértem barátoktól, akik jobbak voltak a nyelvben.

Papírmunka, tájékoztató az EVS rendszerről, itthon mindent nagyon lelkiismeretesen elvégzett Eszter és Béla a FIVE-től. Decemberben jött az üzenet, hogy engem választottak ki, ezután 2-3 alkalommal megváltozott, hogy pontosan mikor is kell kiutaznom, majd Februárban kint találtam magam Máltán.

A szervezet…

Az egyetlen Gozo-i székhelyű és Gozo-n tevékenykedő EVS szervezet Máltán. Nagyrészt rendezvények biztosítást vállalják mentőautókkal, elsősegélynyújtókkal, nyáron a tevékenységük nagy százalékát a helyi strandok vízi mentőkkel történő biztosítása teszi ki, nagy erőkkel dolgoznak egy tűzoltó-és technikai mentőcsoport felállításán, illetve kötéltechnikai programok levezénylésével is foglalkoznak.

Mikor megérkeztem, egy nagy projektre készültek, az előkészületek utolsó 3 napjába csöppentem bele. Egy egész Máltát megmozgató, 3 éjszakás utcabál elsősegély biztosítását látták el. Ezen már én is részt vettem elsősegély nyújtóként.

Ezután 1-2 hetes üresjárat következett, ami jellemző volt a projektre: nincs ember, aki végig koordinálja az EVS önkénteseket. Ezt a német szobatáram is említette, aki ezért ezt a feladatot magáénak érezte, és rendszeresen intézett valami elfoglaltságot nekünk a bázison. Személy szerint én nem bántam az üres járatokat, a projekt elején azért nem, mert minden új volt, és volt időm felfedezni a szigetet (szigeteket), később pedig azért nem, mert az összes többi önkéntes akivel jóban voltam Máltán lakott, így volt időm átutazni oda. (Lehet, hogy Málta nem nagyobb mint Budapest, de előfordult, hogy 3-4 órát buszoztam 30-35 km-ért)

Az első hónap végén tartották a Máltán lévő új EVS önkéntesek 3 napos tréningjét. Itt megismerkedtünk a többi önkéntessel, mindenki bemutatta, hogy milyen szervezetnél és milyen projekten dolgozik. A trénerek sokat beszéltek magáról az EVS rendszerről és a nem formális tanulás fontosságáról. Sok újat nem mondtak, ez is az itthoni FIVE-től kapott felkészítést dicséri. Illetve elmondták, hogy hogyan kéne felépülni egy projekteket és önkénteseket koordináló rendszernek egy-egy szervezeten belül. Nem meglepő módon, nem csak a mi szervezetünk volt, ahol az egyes feltételek nem teljesültek. De ezek a dolgok nem zavaróak, ha az ember el tudja foglalni magát egy idegen országban.

Említést tettek már rá korábban, a szervezet részéről, de márciusban egyik pillanatról elkezdtek oktatni minket a nyári vízi mentő szezonra, elsősegély képzést kaptunk, melynek a 3. szintjét nem fejeztük be, illetve a vízi mentés elméletével is foglalkoztunk. Ezenkívül a bázison dolgoztunk egy-egy alkalommal, a mentőautók felszereléseit vettük leltárba, illetve raktárhelyiséget festettünk. Március közepére sikerült a végére érnem minden kinti papírmunkámnak, kaptam bankkártyát, illetve helyi lakcímkártyát is. Ezek beszerzésére szánni kell 2-3 hetet, és szerencsésnek kell lenni, mert a később érkező önkéntesektől olyan papírokat is kértek, amit tőlem nem.

Második hónapra megszokja az ember, hogy az előző önkéntesek, hazautaznak, újak jönnek. Rájössz, hogy az egész program él, folyamatosan dinamikusan változik, ez jó és rossz is egyben.

Áprilisban egy kanadai csapat látogatott meg minket, akiktől eltűnt személyek kutatásáról és mentéséről tanultunk. A spanyol önkéntessel kihagytunk 2 napot, mert egy úszó rendezvényt kellett biztosítanunk, illetve, az úszók frissítését kellett elvégeznünk. Erről persze csak az előző nap szóltak, de ezt is meg kell szokni, ha az ember Máltán van. Illetve néha kell nemet mondani.

Új helyre költöztünk, egy nagyobb lakásba, mert a többi önkéntes is megérkezett Magyarországról. Ebben a 4 és fél szobás lakásban laktunk a program végéig. A nyári főszezonban volt, hogy nyolcan osztoztunk az 1 fürdőszobán és 1 konyhán.

Ismét elkezdtük az elsősegélyt és a vízi mentést az újonnan érkezett önkéntesekkel, április végén már vízben is voltunk.

Május közepén elkezdődőt a szezon. Május elején még kétszer voltunk vízben, gyakorolni mentési szituációkat, illetve kicsit úszni, de alapvetően a fizikai felkészülést mindenkire ráhagyták. Ki-ki saját belátása szerint edzett a vízi mentő szezonra, szárazon és vízben.

Ami a lényeg és bennem júniusban fogalmazódott meg: alapvetően az itteni szervezetnek munkások kellenek nyárra. Olyanok, akik vízi mentőként dolgoznak egész szezonban. Erről beszéltünk is a vezetőséggel szezon előtt, hogy ha akarunk (és mi akartunk) dolgozhatunk vízi mentőként, de akkor ez jóval meg fogja haladni az EVS-ben leírt heti 35 óra munkát. Persze mondhattunk volna nemet, és akkor marad minden az eredeti felállásban. Néha segítünk a bázison, rendezvényeket biztosítunk elsősegély nyújtóként, és néha beülünk vízi mentőnek egy-egy napra. Ehhez társult volna a „máltai utolsó percben szólunk, hogy holnap mit kell csinálnod” stílusú munkaszervezés.

Május 15-től október 15-ig tartott a vízi mentő szezon, a legtöbb nap egyformán telt: dolgoztunk a strandokon. A legtöbb strandon nem történt sok eset, jobbára csak karcolásokat kellett ellátni. Egy strand volt ahol a vízből-mentések is mindennaposak voltak és heti szinten voltak komoly sérülések.

A vízi mentő szezonban hatalmas pozitívum volt, hogy már vasárnap megkaptuk a következő heti beosztásunkat. Bár általában 5-6 napot dolgoztunk, de legalább előre tudtuk, hogy mikor vagyunk szabadok, és a cseréket is könnyebben meg tudtuk oldani. Így is volt, egy-két eset, amikor még elsősegélynyújtónak is el akartak vinni minket különböző rendezvényekre a szabadnapjainkon kisebb-nagyobb sikerrel.

Vízi mentő szezon után ismét visszatértünk az utolsó pillanatban szólunk, hogy mit és mikor kell csinálniuk az önkénteseknek rendszerhez. A bázison építettünk könnyű fémszerkezetes tetőt az udvar fölé. Ekkora már megszoktuk, hogy nyugodtan mondhatunk nemet, úgysem lesz semminek semmi következménye, előbb utóbb úgyis elkészül a munka.

Hatalmas élmény és tapasztalás volt számomra ez a projekt, még ha nem is a klasszikus önkéntes munkát végeztem. Talán ennek is köszönhető, hogy csak a projekt végére jöttek ki a konfliktusok, amikor már a vízi mentős munka koordinátoraink nem irányítottak minket. Rengeteget tanultunk, és ezekről végzetséget igazoló papírokat is kaptunk, tudom ez nem 100%-osan a nem formális tanulás, amit az EVS célul tűz ki, és még a Youthpass tanúsítványunkat is a fogadó szervezet írta meg. De minden értelemben pozitívan fogok visszagondolni erre a kalandra. Életem egyik fontos mérföldköve volt, és befolyásolni fogja azt, hogy a jövőben mit és hogyan valósítok meg.

Móritz Márton Máltán, Gozo szigetén volt EVS önkéntes az Erasmus+ program támogatásával.

Fogadó szervezete: Emergency Response and Rescue Corps

Küldő szervezet: Fiatalok a Vidékért Egyesület