Eloy Peralta Cuesta 2015. június elején érkezett a gödi Búzaszem Iskolába az Erasmus+ program Európai Önkéntes Szolgálat alprogramjának kertében. A program angol nevének rövidítéseként mindenki által csak EVS-nek nevezett európai kezdeményezés célja kettős. Egyrészt a fogadó közösség támogatása az önkéntesek által elvégzett munka által, másrészt az önkéntesek számára tevékenységeken keresztüli tanulási lehetőség biztosítása.

Még februárban történt, hogy a projektben résztvevő török önkéntesünkkel, Cagdas-sal együtt érkező Alejandra néhány Gödön töltött hét után úgy döntött, hogy nem neki való az önkéntesség. Csomagolt és már utazott is haza. A helyére érkező, nem túl közismert névre hallgató Eloy-t három hónapnyi keresés után találtuk. Tudni lévő dolog, hogy kieső önkéntes helyére csak azonos nemzetiségű önkéntest hívhatunk meg. Kár, hogy Eloy csak beugró volt. Sok szempontból jobb lett volna, ha ő is februárban érkezik.

Eloy a Búzaszemben leginkább sport alapú tevékenységekhez kapcsolódott. Fecó bácsival, az iskola testnevelés tanárával közösen tartottak foci edzéseket a felsős fiúk számára. A hónapokig tartó felkészülés eredményeként először indulhatott búzaszemes focicsapat a diákolimpián. A fiúkat csapattá kovácsoló valenciai önkéntes számára elsősorban kommunikációs kihívás volt ez a feladat is, csak úgy, mint kirándulások, táborozások és versenyek, amelyek előkészítésében és megvalósításában vállalt feladatokat.

Szintén kommunikációs képességeket igényelt a Hlavács Judit vezetésével működő spanyol nyelvi klub, ami sajátos nyelvtanulási lehetőséget kínál azok számára, akik a megszokottól eltérő módszerekkel szeretnének spanyolul tanulni. Az év folyamán egyről háromra bővülő csoportokba olyan résztvevőket kerestünk, akik örömmel tanulnak idegen nyelvet játékos feladatokon keresztül.

A Magyarországon szerzett élményekről és tapasztalatokról a hazautazás előtt egy héttel kérdeztem Eloy-t.

Milyen tervekkel érkeztél Magyarországra egy évvel ezelőtt, amikor elhatároztad, hogy belevágsz az önkéntes programba?

Nem volt semmiféle különleges elvárásom, amikor Magyarországra érkeztem, csak az ilyenkor szokásosnak mondhatók, mint például az ország kultúrájának megismerése, mások segítése, vagy, hogy fejlődjenek a képességeim.

Mi az, amit nyolc hónap után is furcsának találsz Magyarországon?

Otthon, Valenciában nagyon ritkán esik az eső. Az esős napokon kiürülnek az utcák, mert az emberek ilyenkor otthon ülnek. Ezzel ellentétben Magyarországon az embereket nem zavarja sem az eső, sem a hó, sem a fagy. Az élet itt soha nem áll meg.

Meglepett az is, hogy a tömegközlekedési járatokon az emberek csöndben vannak. Nálunk otthon Spanyolországban mindenki hangosan beszél a vonatokon, buszokon, metrón.

De talán a legfurcsább dolog, amivel itt találkoztam, az a magyar nyelv. Nem hasonlít semmilyen általam ismert nyelvhez. A magyar nyelv logikája teljesen más. Még az is különbözik, hogy az emberek azt mondják egymásnak, hogy szia, amikor találkoznak egymással, és ugyan ezt mondják, amikor elköszönnek egymástól.

Tudsz mondani olyat, ami szerinted itt jobban működik, mint Spanyolországban?

Annak ellenére, hogy Magyarországon sokkal zordabb az időjárás, mint Spanyolországban, mégis több embert látok kerékpárral közlekedni. Az emberek még akkor is kerékpároznak, ha esik az eső vagy a hó. Gondoltam, hogy ha itt ez a szokás, akkor én is kipróbálom, és nagyon jó érzés volt esőben bringázni.

Az önkéntes projektedből mi az a három momentum, amit leginkább kiemelnél, amire szívesen emlékszel majd?

Elsőként azt emelném ki, hogy nagyon sokat fejlődtem. Mikor megérkeztem, úgy voltam vele, hogy szívesen tanulnék új dolgokat. És így is történt. Szinte minden inger, ami menet közben ért, a tanulással volt kapcsolatos, mert tanultam, amikor kirándultunk, tanultam az emberektől, akikkel megismerkedtem, tanultam a városokról, ahol jártam, a helyről, ahol élek, de leginkább a magyar kultúráról tanultam sokat, amelyhez a legtöbbet a Búzaszem tett hozzá. Összességében úgy érzem, hogy sikerült megismernem Magyarországot.

Szintén fontos számomra, hogy gyerekekkel dolgozhattam az önkéntességem ideje alatt, hiszen ez az, amit leginkább szeretek csinálni. Eddig is úgy volt, hogy tanár szeretnék lenni, de most már teljesen világossá vált számomra, hogy ez az én utam.

Nagyon jó program ez olyan tapasztalatok gyűjtéséhez, amelyeket a további utamon biztosan fel tudok majd használni. Hálás vagyok mindenkinek, aki segített számomra, akivel együtt dolgozhattam vagy tölthettem az időmet.

Számodra melyek voltak a legkevésbé élvezetes részei a projektnek, amelyeket fel kellene számolnunk a jövőben?

A megérkezésem követő hetekben nagyon egyedül éreztem magam. Unatkoztam és nem tudtam senkihez sem kapcsolódni. A nemzeti iroda által szervezett megérkezést követő képzés után szerencsére ez megváltozott.

A Kajak kaland táborban nem éreztem jól magam. Az volt a benyomásom, hogy fölösleges vagyok számukra. Az első héten nem figyeltek oda rám, és csak néha mondták el számomra, hogy mi is történik körülöttem. A második hét már egy kicsivel jobb volt. A harmadik héten pedig már egészen jó élmények értek.

A Búzaszemben még mindig vannak olyan emberek, akik nem tudják, hogy az EVS önkéntesek miért vannak itt, mi a dolguk, és csak úgy tekintenek ránk, mint fizikai munkásokra.

Mit tanultál az önkéntes szolgálat folyamán?

Az angolom sokat fejlődött. Amikor Magyarországra érkeztem borzalmas volt az angol nyelvi beszédkészségem. Nyolc hónap elteltével pedig megértek mindent, amit mondanak nekem, és meg tudom fogalmazni a mondandómat.

Judit mellett nagyon sokat fejlődtem abban, hogyan kell spanyol nyelvet tanítani, és rengeteg ötletet kaptam tőle ahhoz, hogyan érdemes a spanyolt tanítani.

Annak ellenére, hogy Fecó bácsi nem beszél semmilyen idegen nyelven, mégis az a benyomásom, hogy sokat beszélgettünk egymással. Leginkább a sporttal kapcsolatos tapasztalatainkról. Nagyon sokat tanultam tőle, és nem csak a tanári szerepről, hanem magáról az életről is.

Nyilvánvaló módon, most itt az önkéntes szolgálatom végén, úgy érzem, hogy nagyon sok tapasztalatot gyűjtöttem a gyerekekkel való foglalkozás terén. Érettebbé váltam, és nőtt a felelősségtudatom. Mindezeknek köszönhetően reménykedve várom, hogy belőlem is jó tanár lesz majd valamikor.

A fogadó szervezetedben, a Búzaszemben szerinted mi az, ami értékes?

A Búzaszem legfőbb értéke számomra az, hogy az iskola és a családok között nagyon szoros együttműködés van. Szintén nagyon tetszik, hogy rendkívül sokféle iskolai program és esemény van.

Mit gondolsz a magyar nyelvről?

Sosem volt jó a nyelvérzékem, de egy dolgot megtanultam egy életre. Magyarul olyan nehéz megtanulni, hogy ehhez képest az összes nyelv, amivel eddig próbálkoztam, már gyerekjátéknak tűnik számomra.

Mégis tudnál három olyan magyar szót említeni, amelyeket kedvelsz?

Igen, többet is. Csocsó, tök jó, kicsit és paradicsom. És teljesen nyilvánvaló módon még ezeket is: sör, pálinka és Unicum.

Milyen helyeket látogattál szívesen szabadidődben?

Nagyon szeretem az iskola udvarát. Sok emlékem van arról, hogy az udvaron együtt játszottam a gyerekekkel. A szabadidőmben sokat jártam a Duna-parton, a Margitszigeten és kedveltem a budapesti éjszakai életet.

Tudod-e, hogy mihez kezdesz majd, miután hazaérkezel Valenciába?

Az első dolgom az lesz, hogy találkozom a családommal és a barátaimmal, majd pedig megpróbálok valami munkát találni vagy továbbtanulni. De ezt még nem döntöttem el véglegesen.