Hoppsza | sztorik önkéntesektől

EVS utáni depresszió, avagy hogy éljük túl, amiről senki nem beszél?

2016. szeptember 05. 09:38 - Mokos Béla

Takács Panka írása

Már másfél hónap eltelt azóta, hogy újra paprikával és pálinkával átszőtt  magyar levegőt szívok. Emlékszem a legelső blogbejegyzésemre, amit még azelőtt írtam, hogy kiutaztam volna azzal a céllal, hogy rávilágítsak a kiutazás előtti gondolatokra, miértekre, kérdőjelekre, mert erről ritkán esik szó, ha EVS-ről beszélünk. Most meg majdnem egy év múlva azt gondolom, érdemes lenne arról is írnom, hogy milyen az EVS utáni időszak.

Arra valahogy senki sem készít fel, hogy amikor kiköltözöl egy másik országba, hozzá szoksz azokhoz a szokásokhoz, kialakul a napi rutinod, étkezési szokásaid, minden reggel ugyanaz a látvány fogad, ha kinézel az ablakodon, ugyanaz az eladó mosolyog vissza rád az üzletben és ugyanaz a mogorva sofőr követi minden mozdulatod a buszon, amíg le nem húzod a kártyád…szóval senki nem készít fel, hogy miután aláírtál egy szerződést és az lejár, felülsz egy repülőre és mindez örökre véget ér. Persze azzal mindenki tisztában van, hogy az EVS sem tart örökké, de senki nem mondja el, hogy amint belépsz a régi szobádba, jársz-kelsz a jól megszokott hazai utcákon, már semmi sem ugyanaz. Körülötted semmi nem változott, viszont te belül új ember lettél. Már nem olyan kényelmes a “saját” ágyad, már nem tetszenek annyira a szekrényedben porosodó ruhák, amikhez azóta nem nyúlt senki, hogy te elköltöztél. Csak azt az óriási ürességet érzed, amit valahogy nem tud kitölteni a legfinomabb gulyás és hurka sem.

Nem kertelek. Az első néhány hetem nehéz volt itthon. Nem találtam a helyem, pizsamában töltöttem el egész napokat, mert a napi programom az ágyam és a konyha között zajlott. Ráadásul az időjárás sem volt kegyes hozzám. Felszálltam a napfényes, 40 fokos Spanyolországban, landoltam az esős, 15 fokos Magyarországon. Mi lehet depresszívebb annál, amikor elhagyod a szeretett városod, országod? Hát az a rohadt eső! Szóval nem volt ám könnyű észhez térni, de azt hiszem, kezdek visszarázódni, úgyhogy az elmúlt hetek tapasztalatai alapján megosztom veletek a tippjeim, hátha egyszer EVS-ről térnétek haza, vagy egy hosszú külföldi kintlétről, esetleg épp ebben a cipőben jársz vagy egy közeli hozzátartozód, barátod tart ebben a szakaszban és szeretnéd megérteni, miért viselkedik olyan furcsán és miként térhetne észhez egy picit :)

1. Tartsd a kapcsolatot a kinti barátaiddal!

Nekem sokat segített, hogy amikor visszajöttem, továbbra is napi szinten beszélgettem a kint maradt barátaimmal. Az első néhány napban pontosan tudtam, mik a programjaik, hiszen még ott voltam, amikor ezekről szó volt és tervezgettek. Furcsa is volt, hogy előfordult, hogy órára pontosan tudtam, hova mennek, mit csinálnak. Velük voltam gondolatban minden percben. Persze ez sokszor csak még jobban elkeserített, de jó volt egy picit még nem elszakadni és velük sétálni a granadai utcákon. Persze 3000km-ről. Fejben :)

2. Találkozz az itthoni barátaiddal, amennyit csak tudsz!

Imádtam az első néhány napom itthon, mert szinte az összes közelebbi barátommal sikerült találkoznom. Elmentünk kirándulni, újra szerelmes lettem a nógrádi tájakba, beültünk fröccsözni (jaj, de hiányzott!), órákig csacsogtunk, meséltem, meséltek. Aztán eljött a hétfő és mindenki ment dolgozni, vissza Pestre és bamm. Ekkor jött az a bizonyos pizsamás, esős, sírós időszak. Egyszerűen nem tudtam mit kezdeni magammal, úgyhogy minden adandó alkalmat próbáltam kihasználni, amikor a barátaimmal lehettem. Ezt azóta is próbálom tartani. Nagyon hálás vagyok NEKTEK! 

3. Utazz, utazz, utazz!

Számomra ez az örök gyógyír. Miután haza jöttem, 2-3 hét múlva már utaztam is egy svéd trainingre, még hozzá 11 napra. Újra nemzetközi környezet, új helyek, emberek, ételek. Ráadásul spanyol csapat is volt, úgyhogy jókat nosztalgiáztam velük, ők meg büszkén imádták, hogy ennyit tud a kultúrájukról egy magyar lányka. Nagyon feltöltött és bár még mindig önkéntes büdzsén vagyok, a fejemben már vagy 5-6 új országban járok!

4. Keress új hobbi(ka)t!

Ne engedd meg magadnak, hogy belesüppedsz a szürke hétköznapokba! Dobd fel a napjaid új elfoglaltságokkal! Kezdj bele egy sportba, amiről már rég álmodozol, csatlakozz a helyi túra klubhoz és fedezd fel a környező tájakat, ismerkedj új emberekkel, foglald le magad új dolgokkal! Nem kell visszacsöppenned a régi megszokott kerékvágásba. Új emberhez új élet dukál. Hajrá! :)

5. Tartsd meg néhány kinti szokásod!

Főzd meg az itthon is kapható alapanyagokból a a kedvenc kinti ételed! Elkezdtél kézműveskedni, sportolni, táncolni? Folytasd! Így könnyedén visszacsempészheted a kinti életed morzsáit a mostaniba.

6. Őrizd meg az emlékeket!

Ne félj emlékezni arra, ami jó volt, de arra sem, amit nem szerettél. A feldolgozás és elengedés része, hogy emlékezz. Tudom, ez most olyan, mintha valami szakításról beszélnék, de aki átélt már ilyesmit, az tudja, hogy ilyenkor bizony hasonló módon tud megszakadni az ember szíve, mert “szakít” a szeretett városával, barátaival, kedvenc helyeivel. Szóval tedd ki a kedvenc képeid a falra, őrizz egy spanyol zászlót a fiókodban, igyál sangriát, menj el egy jó latin party-ba!

7. Tanulj!

Kinek a pap, kinek a papné. Nem mondom, hogy ez személy szerint a kedvencem, de tény, a szakdolgozatod írása vagy a nyelvvizsgára való készülés lefoglal. Egyébként is, ha nem szeretnéd elfelejteni a kint megtanult nyelvet, nem árt, ha gyakorlod. Keress föl egy tanárt vagy létezik már rengeteg tandem csoport a Facebook-on, csak keress rá, csatlakozz egy csoporthoz, írd ki, hogy milyen nyelvet szeretnél gyakorolni és cserébe mondjuk milyen nyelv(ek)en tudsz te segíteni! Ha jelentkeznek a felhívásodra, már csak el kell menni és ingyen, jó hangulatban, egy kávé vagy sör mellett kötetlenül beszélgetni. Új barátok szerzésére is jó alkalom! :)

8. Dolgozz!

Az EVS-en megszerzett tudásod és tapasztalataid ideje előkapnod és a saját és közösséged hasznára fordítani. Lefoglal és még pénzt is kapsz érte. Ha pedig kedvet kaptál az önkénteskedéshez, szerintem akárhol is élsz, legyen az főváros, vagy falu, bárhol szívesen fogadják az önkéntesen segítő kezeket. Talán még a küldőszervezeted sem utasít vissza ez ügyben :)

9. Motiválj másokat!

Mióta haza jöttem, megjelent egy cikkem és a megyei könyvtár Világjáró klubjában tartottam előadást az élményeimről. Természetesen egyikből sem hagytam ki, hogy mindezt az Erasmus+-nak köszönhetem, ami minden fiatalnak szabadon elérhető, függetlenül attól, hogy tanul-e, mi a vallása, bőrszíne. Csak utána kell nézni, jelentkezni és elindulni. Sokan nem is tudnak ezekről a lehetőségekről, hát tegyél róla, hogy minél több fiatalhoz eljusson a híre! Menj vissza a középsulidba, kérdezd meg a helyi ifjúsági központban, van-e igény arra, hogy a helyi fiataloknak beszélj az élményeidről! Ha csak egy ember miattad fog elindulni, már megérte, nemde? :)

10. Vedd fel a kapcsolatot itteni külföldiekkel!

Akár hiszed, akár nem még a mi országunkba is sok külföldi vágyakozik. És hát miért ne tenné? Gyönyörű fővárosunk és vidéki kisvárosaink vannak, a legtöbb külföldinek pedig mindez szuper olcsón. Keress rá a Couchsurfinges találkozókra, ha még egyetemista vagy, csatlakozz az Erasmus-osokhoz, légy a mentoruk, vagy érdeklődj a helyi szervezeteknél, bekapcsolódhatsz-e az EVS projektjeikbe!

11. Ismételj! 

Miért ne? Habár az EVS egy egyszeri alkalomnak számít, miért ne indulhatnál útnak egy másik programmal? Ha még tanulsz, próbáld ki az Erasmus-t vagy menj külföldi szakmai gyakorlatra, keress rá ösztöndíj vagy más önkéntes programokra! A határ a csillagos ég :)

12. Álmodj és tervezz!

Azt mondják, ha képes vagy valamit megálmodni, akkor azt képes vagy megtenni is. Merj nagyon álmodni, aztán tervezd meg, hogy éred el! Legyenek terveid a tanulmányaiddal, munkáddal, utazásaiddal kapcsolatban! Persze ne olyanok, hogy jövőre milliárdos leszek. Habár előfordulhat, de ha épp nem egy jól menő vállalkozás feje vagy, nem biztos, hogy megvalósul. A terveid és álmaid legyenek reálisak, aztán indulj el értük. Lépésről lépésre haladj és ne add fel!

13. Menj vissza!

Mi lehet a legjobb gyógyír a honvágyra? Menj haza! Ez a hely már az otthonoddá vált, elvégre hosszú időt töltöttél ott, amit szerettél. Gyűjtögess, aztán menj vissza vakációzni, látogasd meg az ottani barátaid, járd végig a kedvenc bárjaid és helyeid! Ha pedig nagyon nem bírsz magaddal, miért nem költözöl vissza? Keress munkát, tanuld a nyelvet és vágj bele! Ha nem jön össze, Magyarország mindig itt fog rád várni :)

 Jó gyógyulgatást, sorstársak! 

Az eredeti bejegyzés itt található: http://panka91.tumblr.com/

Az EVS programról itt olvashatsz bővebben: http://fve.hu/evs.html

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hoppsza.blog.hu/api/trackback/id/tr9511677335

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása