Hola mindenkinek, ahogy azt láthatjátok én is egy olyan EVS önkéntes vagyok, aki Spanyolországot választotta új otthonnak, legalábbis 1 évre biztosan. Jelenleg a csodálatos Valenciában élek. Panka előző írását olvasva többször is elmosolyodtam, mert az én karácsonyi terveim részben hasonlítottak a korábban leírtakhoz. Én sem terveztem haza utazni a kezdetektől, miután az Európai Önkéntes Szolgálatom Január 30-án ér véget, tehát egy hónap múlva így is, úgy is megyek haza, már a repjegyem is megvan: Február 1. Vigyázz Magyarország jövök! Az, hogy mennyi időre még kérdéses…

Olyan október lehetett, amikor először valami fura dolog történt velem. Hiány. Valami hiányzott, de nagyon, nem igazán akartam beismerni, hogy én, aki él-hal, sőt szerelmes spanyolba nem bír ki még egy évet sem, de ahogy közeledtek az ünnepek, egyre jobban hazavágytam. Csak egy picit, csak egy hétvégére, de anyagi okok miatt úgy döntöttem, á jó lesz ez itt is! :D Sőt, új tradíciók és szokások, jó barátok körülöttem, 25 fok, semmi okom a panaszra, aztán ahogy teltek a hetek, és eljött az utolsó munkahét a szünet előtt, egy nagy csalódás jött velem szembe onnan, ahonnan az ember a támogatást várja. Az én drága fogadó szervezetemmel eddig is voltak nem kis problémák. Én mindig 100 %-kal támogatom, hirdetem az EVS intézményét, mert rengeteg dolgot köszönhetek neki, de a Jovesolides megint elintézte, hogy könnyek szökjenek a szemembe. Korábban az előző EVS önkéntesek említették, hogy tavaly volt egy össznépi karácsonyi vacsi, idén angyalkásat játszottunk, 1 euro értékben készített mindenki jobbnál-jobb karácsonyi ajándékokat, egy pici ünnepség keretében megtörtént az ajándékozás, és lopva hallottam valamit a vacsoráról. Ezután a szervezetem Facebook oldalán mosolygott vissza több mint 10 kolléga, az összes helyi önkéntes, volt önkéntesek, csak mi nem. Mi, a 3 EVS önkéntes nem kapott meghívást. EZ rosszul esett nagyon, a főnököm mindig azt hangoztatta, hogy mi egy család vagyunk, stb.. ezt nehéz elhinni, ha még arra sem méltatnak minket, hogy a karácsonyi vacsorára meghívjanak. Főleg, hogy mindhárman maradtunk az ünnepekre, „egyedül” a családunktól, otthoni barátoktól távol. Nade „no pasa nada” ezen is tovább lépünk, már csak 1 hónapot kell velük eltölteni.

Eljött 24-e és úgy döntöttünk a bolgár és a jordániai lakótársaimmal, hogy otthon fogunk vacsorázni, és még egy jó barátom egy görög lány csatlakozik hozzánk az anyukájával, aki nemrég érkezett látogatóba. Egész nap ment a sürgés-forgás-takarítás, bevásárlás, a lakás díszítése (nincs az a dísz, ami ezen sokat tudna segíteni) és még egy csodás műanyag fenyőfát is találtunk pár dísszel a szekrényben, micsoda hagyaték, köszi ex-önkéntesek! A végére a sok gyertyával sikerült egy igencsak hangulatos vacsorát kerekíteni, útközben betoppant egy spanyol barát is, és ment az egész estés borozgatás és társasjáték! Motaz isteni vacsorát főzött nekünk, én persze elégettem a glutén mentes sütit, de ilyenkor már minden mindegy. Így lett nekünk egy kicsit magyar, kicsit bolgár, jordániai, görög és spanyol szentesténk. Baráti ünneplés, új tradíciókkal. Napközben ment a skype az otthoniakkal, idén anyuék nem gyújtottak fel semmit, úgyhogy megnyugodtam.

25-e már más tészta volt, egy nemzetközi vacsorára mentünk az egyik lakótársammal, ami szintén új tradíciónak számít, mert a vacsi, és egy micro színházi előadás után valahogy egy szórakozóhelyen kötöttünk ki, ment a party hajnalig. Másnap persze meg meló, sajna 26-a itt nem számít munkaszüneti napnak. Cserébe Január elején jönnek a háromkirályok, még több fiestával :D A spanyolok nem ismernek határt, mindig ünnepelnek!

Így telt az én kicsit sem megszokott 2015-ös Karácsonyom. Lazítani sajnos nincs sok időm, munkakeresés, és CV, motivációs levelek, jelentkezések írása és keresése minden nap. Egy dolgot tudok biztosan. Az EVS megváltoztatott, igyekszem még tovább feszegetni a határaim, és teljes nyitottsággal hozzáállni bárhogy is alakul. Szenteste húztunk szerencse kártyákat (az egyik sütibe lett belesütve, de a tinta sajna elfolyt, így újra írta Stela) az én két 2016-os szavam: LUCK & TRAVELLING tehát szerencse és utazás. Úgy érzem, pont erre van szükségem. Várom, merre visz az utam, remélem továbbra is Spanyolországba.

Katona Petronella