I spent one week in Villa Elba, Kokkola with other 45 volunteers who arrived to Finland around September. We stayed in cottages and it counted as working hours. We had great three trainers and heard lots of interesting and useful things about EVS, saw some presentations, had great conversations with the others and I could make new friends I kept in contact with. But anyway, it was a great team and we are planning to come together at Christmas for some days.

We had food and also evening snack in the white building, and we played music together, a lot of guys could play the guitar and we sang songs. We made a camp fire also.

We had a challenge wall and everybody could challenge everybody for example the guy from Germany went to swimming in the early morning with the guy from Czech Reublic to the sea. And the winner could take the name to the newt level. For ‘excellent prizes’.

There were two escape rooms and we had fun there. Also who wanted could try canueing but there was not so good weather so I skipped it. There was the big map of Finland and everybody could write their names and stick to the staying place.

Once we went on foot to the sea because it was near about 20 minutes and we went cross the forest it was so windy and beautiful.

We visited an old Sweedish village and that was awesome there was a really tiny house and lots of rocks but also a church and shop. We had funny tourist guide.

One day we spent in Kokkola and visited a house museum and two women dressed into traditional finnish clothes. Also visited the theatre of Kokkola where Nina works, it was cool, I like theatres and we could see the workshop places. It is the red building.

We ate a lots of pizzas and Villa Elba paid. We could make our own ice creams.

Tihanyi Panka Finnországban önkéntes az Erasmus+ program támogatásával.

A bejegyzés eredetije itt található: https://zsivany433.wordpress.com/

 

Kilenc hónapot töltöttem Görögország egyik kis városában Serresben, mint EVS önkéntes. Ez idő alatt sokat tanultam, utaztam, új barátaim lettek, nyitottam a világ felé.

A kaland 2018 január 7-én indult. A lakótársaim, két német lány és egy török srác lelkesen fogadtak. Amint kiszálltam a mentorom autójából már rohantak is, hogy elvegyék a csomagmajimat. Este egy görög étteremben vacsoráztunk. Nem tudtam választani a sok ismeretlen nevű étel közül, ezért a lányok megosztották velem vegetáriánus menüjüket.

Az önkéntesség első pár hónapja egyben a legnehezebb és a legjobb időszak is volt számomra. Nehéz volt, hisz távol voltam a barátaimtól, egyedül kellett boldogulnom egy új országban, teljesen új hobbikat találni. Rengeteget gondolkodtam azon, biztos jó döntést hoztam-e azzal, hogy itt vagyok, hisz a projekttel kapcsolatban is más elvárásaim voltak. Egy idő után rájöttem, az önkéntesség lényege nem az, hogy profi újságírót neveljenek belőlem, hanem, egy másik országban élhetek, új kultúrákkal találkozhatok. Az évekig munkával töltött évek után végre van időm magamra, kitalálni, hogy mit is szeretnék, fejleszthetem az angol tudásomat.

A feladataim két részre tagolódtak. Azért választottam ezt a projektet, mert szeretnék újságírással foglalkozni. A szervezet emberi jogi témákkal foglalkozik. Az UNESCO fontosabb ünnepeire készültünk blog bejegyzésekkel, videókkal, facebook kampánnyal, rádió műsorral, időnként saját eseményeket szerveztünk. Mindemellett részt vettük a helyi közösség rendezvényein, a nagyobb ünnepeken. Önkéntesként jelentünk meg az iskolásoknak szervezett Eco fesztiválon, segítettünk az Asztro fesztiválon, kerékpár versenyeken, a folklór fesztiválon hagyományos viseletben vonultunk fel Serres utcáin görög fiatalokkal. Húsvétkor gyertyát gyújtottunk az éjféli misén, tojást törtünk, majd megnéztük a tűzijátékot.

A munka másik része a Praxis szervezet irodájában zajlott, ahol menekülteknek nyújtottunk segítséget. Kezdetben teli volt a helység tanulásra vágyó fiatalokkal. Főleg nyelvórákra jöttek hozzánk, hisz Görögországot egyekük se tekinti végleges lakhelyének. A legtöbben Németországba vágynak, hogy együtt élhessenek szüleikkel, testvéreikkel, így az angol mellett a német órák is népszerűek voltak. A tanulás mellett kikapcsolódásra is akadt idő. A kedvenc szabadidős elfoglaltság a közös pénteki foci volt, de időnként kártyáztunk, filmet néztünk. Sok értelmes, jószívú, tanulni vágyó emberrel találkoztam. Segítségünkért cserébe gyakran készültek apró meglepetésekkel, karkötővel, finom ételekkel. Áprilisban meghívtak minket a yezidi vallás legnagyobb ünnepére, mely a húsvét mellett az újévet is jelenti számukra. Első és egyetlen alkalommal kaptunk engedélyt, hogy belépjünk a tábor területére. Barátaink lelkesen fogadtak, több család látott vendégül otthonában. Hatalmas adag ételekkel vártak, amit az asszonyok készítettek el nekünk. Húsok, köretek, sütemények sora. Végül annyira jól éreztük magunkat, hogy éjfél után hagytuk el a tábort.

A munka mellett sok utazásra is akadt idő. Igyekeztem minél több helyre ellátogatni, de szerintem 3 év is kevés lenne felfedezni egész Görögországot. Többször jártam a közeli Halkidinin, Thassoson, de eljutottam Athénba, Krétára, Rodoszra, Szantorinire, megnéztem a Meteorákat, Xhantin karneváloztam, első utazásom alkalmával átmentem a közeli Bulgáriába is. Bár minden sziget gyönyörű és a táj változatos, kedvenc utazásom mégis egy kerékpártúra volt, amikor az egyik önkéntessel megtettünk egy 60 kilóméteres távot a közeli Kerkiniki tóhoz. 

Önkéntes társaim németek, spanyolok, törökök, franciák, olaszok, észtek, magyarok voltak. Az együttélés nem mindig egyszerű a kultúrális különbségek miatt. Mindenki kedves, jóindulatú volt, de gyakran éreztem azt, hogy nem figyelünk oda egymásra eléggé. Én leginkább a spanyolokkal, olaszokkal találtam meg a közös hangot, de a többiekkel is jó kapcsolatot alakítottam ki. Ez egy teljesen új élethelyzet volt, mint amit megszoktam. Együtt dolgoztunk, együtt éltünk, a szabadidőt is közösen töltöttük. Olyan emberekkel kerültem barátságba, akikkel otthon nem biztos, hogy szerveztem volna közös programot az eltérő személyiségünk miatt, de ebben a közegben megtanultuk egymást elfogadni, ha szükséges támogatást nyújtani.

Az On-Arrival és Mid-Term tréningek során megismerkedtünk a Görögországban élő többi önkéntessel. Együtt dolgoztunk, buliztunk velük Thesszalonikiban, részt vettük egy közös újságíró tréningen, a környéken élőkkel meglátogattuk egymást, előfordult, hogy közös utazást terveztünk. A Mid-term trainig különösen tetszett. Egy nagyön ötletes kempingben voltunk elszállásolva, ahol a sátrakon belül rendes ágyakat, foteleket, szőnyegeket találtunk. A tenger mintegy 2 méterre volt a bejárattól. Egy fiatalokból álló környezettudatos baráti társaság álma volt ez a hely, akik időnként saját akciókat terveznek. Indiában készült látogatásukról videót készítettek, ahol segítettek házat építeni az árvíz áldozatainak. Következő megmozdulásuk során Budapestről egészen Görögországig utaznak majd kerékpáron. Megmutatva ezzel, hogy Európa szerte mindenhol találhatunk jótét lelkeket, akiktől szállást remélnek útjuk során. Pozitív emberek, akik sokat tudnak adni másoknak. Miután beszélsz velük elhiszed, hogy bármi lehetséges, élhetsz az álamidnak. Nagyon jó tapasztalat volt az EVS végéhez közeledve, hiysz ilyenkor mindenki a továbblépésen gondolkozik.

Megkönnyítette a kintlétet, hogy a görögök nagyon barátságosak. Minden rendezvényen, ahol megjelentünk, találkoztunk legalább egy olyan emberrel, aki később kereste a társaságunkat, megmutatta nekünk Serres legjobb helyeit, bevezetett a hagyományokba. Szintén nagy segítség volt görög nyelvtanárunk Aggiliki, aki amellett, hogy tanított minket, a barátunk lett. Szívesen mentünk vele vacsorázni, egy bálon a családjával is találkozhattunk, elhozta nekünk kedvenc süteményét, amit édesanyja készített. Panagiotis a másik görög barátunk, aki angol órákkal segítette a szervezett munkáját és finom, akciós koktélokat készített nekünk, amikor meglátogattuk a bárban, ahol az önkénteskedés mellett esténként dolgozik.

Fontos említést tenni a görög konyháról, a szuvlakiról, a gyrosról, feta sajtról, tzatzikiről, a finom salátákról, rántott cukkiniről, fasírtról, tengeri ételekről és a páratlan görög vendéglátásról. Az éttermekben, ahogy az ember leül az asztalhoz kihoznak egy pohár vizet, az étkezés végén gyakran ajándék desszerttel kínálnak. Érdekes volt, hogy míg Magyarországon elvárt, kint gyakran meglepődtek a borravalón. A pincérek kedvesek, mosolygósak, szeretnek beszélgetni. A pékségben, zöldségesnél gyakran apró ajándékokkal lepnek meg. Bár eredetileg francia étel, Serresben találkoztam először a palacsintára hasonlító kreppel, ami lehet édes vagy sós. Nekem a sós változat ízlett csirkével, salátával, rengeteg sajttal, olivával, paprikával töltve. Remélem Budapesten is találok majd hasonló éttermet. Desszertek közül a fagylalt volt az, amit minden nap tudtam volna enni. Egy gombóc ára 1 euro körül volt, de dupla akkora adagot kaptam, mint az otthon megszokott. A sütemények az én ízlésemnek édesek voltak. Bár soha nem rajongtam a zöldségekért, kinti nagy kedvencem a rántott cukkini volt tzatzikivel, valamint meglepő módon a fasírt, ami enyhén fűszeres és finom paradicsomszósszal tálalják.

Fővárosi lányként Serres kicsinek tűnt elsőre, de idővel feltalálja magát az ember. Van rengeteg étterem, nyáron szabadtéri mozi, néhány klub is akad. Sokan sportolnak, az edzőterem mellett a közeli "valley" is népszerű a futók körében, mely egy gyönyörű erdős környezet, kisebb vízesésekkel, télen is zöld fákkal. A sport számomra is kikapcsolódást nyújtott. Eleinte edzőterembe jártam, az utolsó pár hónapban sikerült a nyelv miatti félelmemet leküzdenem és befizettem a heyi TRX órára.

A szervezet vezetői bevontak minket a helyi programokba, bár időnként voltak vitáink, kéréseinket igyekeztek teljesíteni. Esetemben főleg a lakással kapcsolatban, hisz a 6 személyes épületből átköltöztem a kisebb, kétszemélyesbe. Továbbra is szívesen szerveztem programot a többi önkéntessel, de jó volt, hogy van egy hely, ahová egyedül elvonulhatok. Görögországban megszerettem a főzést. Az apró sikerek is megadták a lendületet a folytatáshoz és talán egy év múlva már a bonyolultam ételeket is el tudom készíteni.

Az, hogy önkéntesnek jelentkeztem életem eddigi legjobb döntésem volt. Sokat tanultam, fejlődött az önbizalmam, pozitívabb énképet kaptam. Mostmár kevésbé félek a jövőtől, mert azok után, hogy egyedül megálltam a helyem külföldön, elhiszem, hogy képes vagyok elérni azt, amit szeretnék. Remek emberekkel találkoztam, akik hasonlóan nyitott gondolkodásúak, mint én. Az önkéntesség után először Magyarországon keresek majd munkát média területen, de a jövőben szeretnék még külfödön élni. Külföldi úticéljaim először azok az országok lesznek, ahol a számomra fontos, EVS során megismert, emberek élnek. Izgatottan várom a találkozást és az EVS önkéntesség utáni életet.

Az első napom az oviban elég kalandosan indult, mivel reggel akkora köd volt, hogy tulajdonképpen nem is láttam merre van. Az útról abszolút nem látszott, hogy van arra egy épület, így mindjárt az első nap egy 15 perces késéssel indítottam..� (az első képen az látszik, mikor már közeledtem az ovihoz, bár így sem a legiobban kivehető �)

Viszont ezután a kis kellemetlenség után egyből kárpótolva lettem. Nagyon aranyosak a gyerekek, szerintem egész hamar megszoknak majd, bár most már kicsit bánom, hogy nem megyek többet heti 1 napnál..

A “makk” csoportba 3-7 éves korig járnak a gyerekek, és egész sokan vannak. Tegnap 17 gyerkőccel tudtam megismerkedni. Ami a legmeglepőbb volt számomra, hogy 2 kis fiún kívül mindenki szőke… ��

De ez a nap nem csak munka volt. A tanulásom is megkezdődött. Az oviban a falra kitett betűk megismerése után (mókás látvány lehet, 21 éves létemre az oviban tanulom a betűket ��) jöhettek a szókártyák. Azok eredetileg valami Activity kártyák lennének, de kapva az alkalmon, el is kezdtem tanulgatni a szavakat.

Összességében egy nagyon eredményes napnak mondanám a tegnapit. Nagyon várom, hogy jövő héten ismét menjek a kis manókhoz. �

Ozdin Csilla Észtországban önkéntes az Erasmus+ program támogatásával. Az eredeti bejegyzés itt található: https://csillus.tumblr.com/

Szeptember 11
Ez volt az a dátum, amikor nekivágtam az EVS programnak és 1 évre kiköltöztem Bulgáriába. Pozsonyból szálltam repülőre Szófiáig majd onnan busszal Stara Zagorába. Egy ukrán lánnyal ismerkedtem meg a buszon, aki akkor a tengerpart, Obzor fele tartott. Kiderült, hogy vannak közös pontjaink az életünkben például az, hogy az ő édesapja is magyar származású. Kicsi a világ. Majd megérkeztem és Krasimira várt a buszmegállóban. Bemutatkoztunk egymásnak újra és köszöntöttem is egy kis csomaggal, amit még otthon készítettem össze neki minden földi jóval. Így indult az én történtem

Október
Az első hetekben annyi impulzus ért, hogy minden nap lenulláztam magam, fáradtan, de izgatottan vártam a következő napot. Minden hétre be volt táblázva, hogy melyik iskolába megyünk foglalkozni a gyerekekkel, ezenkívül beindult a CEI rádió show kedden és csütörtökön. Furcsa volt még minden, főleg, hogy az emberek jönnek és mennek, emlékszem ebben az időben búcsúztattuk Magdát(PL) és Miguelt (POR). 1#rugalmasankezelniaváltozásokat

November
Ejött az első szófiai Önkéntes Tréning. Volt már olyan érzésed, hogy egy asztalnál ülsz több mint 50 olyan emberrel, akik más-más országból jöttek, de egy nyelvet beszéltek? Különböző emberek, de sokszor hasonló tervekkel, érzésekkel és problémákkal? Én ezt éreztem, nagyon jó érzés volt. Két coach dolgozott velünk 5 napig és elég sokszor kiváltották bennem az „AHA” érzést. Személyiségtesztjük alapján delfin vagyok 2#önismeret

December
Mindenki készül a karácsonyra gyerekektől rengeteg rajzot kaptam, még mindig úgy fogadnak minket, hogy belépünk az ajtón és megölelnek. Sokszor helyzeteket elevenítetettem fel, amikor egy angol szót kerestem beszéd közben: -HUG-egy életre megjegyeztem itt Stara Zagorában. 3#feltételnélkül

Január
Slivenbe mentünk el egy rádió interjúra, ahol meséltünk az eddigi tapasztalatinkról központi téma volt a barátság, kinek hány barátja van, van e egyáltalán, ezenkívül megmutatta nekünk Lory(ITA) azt a profi rádió stúdiót, ahol többi önkéntes társával együtt dolgoznak. 4#tanulás

Február
Kazahnlakba mentünk beszélgetni a helyi fiatalokhoz, hogy merjenek nagyot álmodni és pályázzanak meg egy külföldi önkéntes ösztöndíjat. Egy lány tette fel a kezét az előadásunk alatt kb 17 éves lehetett, folyékony angoltudással és olyan céllal, hogy orvos akar lenni, mégpedig Indiában. 5#gyöngyszemek

Március
CEI napot tartottunk egy szép márciusi napon, amikor kiraktunk egy nagy fehér táblát azzal a mondatkezdéssel: аз искам vagyis én akarok…. A március amúgy fontos hónap a bolgárokanak, mert ekkor kezdődika martenica, amellyel a tavaszt, az újrakezdést várják szimbolikusan. Kíváncsian nézték a helyiek mit csinálunk a parkban, megzavarva a sakkuzásukat, de a nap végére tele írták célokkal a papírt.6#nekedmiacélod

Április
Greenpeace szervezésében részt vettünk a Föld napja akcióban, ahol workshopot szerveztünk a stara zagorai gyerekeknek. Ügyességi feladatokon kívül szó volt, hogyan tudunk újrahasznosítani, milyen alternatívák vannak egyes hétköznapi megszokott megoldások helyett egy zöldebb, tudatosabbat használni. A délelőtti program után meghívtak minket egy ebédre, ahol arra kért minket a Greenpeace vezetője, hogy húst és alkohol, ha lehet, akkor ne rendeljünk, mert ez ellentmond a szervezet normáinak. 7#fanatizmus #elmentemszavazni

Május 9 Európa nap
Európai nap alkalmából előadást tartottam több iskolában, hogy milyen előnyöket élvezhetnek a fiatalok azáltal, hogy Bulgária 2007-ben csatlakozott az Európai Unióhoz. Végén megkérdeztem őket, hogy milyen terveik vannak a jövőben. Egy lány azt mondta: Olyan önkéntes akarok lenni, mint te. 8#taníts

Június
Elkezdődött a nyári tábor, ami tulajdonképpen egy városi napközi volt. És hogy mit csináltunk? Mindent. Reggel torna, névjáték, számháború kint, gumi macit irodában, karkötőt, origamit, állatkertbe mentünk, péntekenként strandra mentünk, banán tumrix, rádió nap, agyagoztunk, ha esett az eső filmeztünk, de utána tollasoztunk, aztán krokodilos kulcstartó, maszkot gézből, zabpehelyből kekszet…..9#ötletek

Július
Hetente egyszer jártam egy könyvtárba, ahol mindig magyar napot tartottam a gyerekeknek. Előadást tartottam Magyarországól, hagyományainkról, milyen zenéket hallgatunk. Vittem nekik mákos sütit, amit anyukám csak telimákosnak hív, quzt játszottunk és megtanítottam velük a kiszámolónkat 10#ecpec

Augusztus
Ketten maradtunk én és Leva (LIT). Már mindent tudunk. Rádióban most én jövök utána te, de holnapra ezt találtam ki. Mit szólsz? Elmegyek, megveszem hozzá a cuccokat. Esni fog? Nem baj van nálam színező csak filceket hozzál. Később pincérnő mondja, hogy nincs angol étlap: няма проблем. 11#kész

Harmadik hetemet töltöm az ökofaluban, és oly sok minden történik minden egyes nap, hogy nehéz lépést tartani, nem hogy még írni is róla. Nagykanállal falom a lehetőségeket, teljes erővel vetem bele magam a programokba, és ki sem látok a tennivalóhegyek közül. Gondoltam, hogy mozgalmas lesz, de a fene sem gondolta volna, hogy ennyire! Még nem teljesen tiszta, hogy mi merre, de nagyjábóli napunkat vázolni tudom:

8:30- morning circle, reggeli találkozó, mikor mindenki egybegyűlik, és elmeséljük, hogyan érezzük magunkat, esetleg mi történt velünk a tegnap folyamán. Néhányan még reggeliznek, majd a napi teendők vázolása, megbeszélése következik, majd mindenki elmondja, nagyjából mit fog tenni aznap. Oszlunk, közös takarítás, rendbetétele a háznak, ideális esetben mindenki elmosogat maga után. Mindenki megy a dolgára, egy vagy két ember elkezdi az előkészületeket a főzéshez.

13:00- ebédidő. Valaki egy hangos csengővel végigmegy a munkaterületen, jelezve, hogy az ebéd tálalásra kész. Ekkor kezdünk összepakolni, visszasétálni a fő házba. Második kör esedékes, mikor már minden az asztalon van, de  az emberek még nem jelentek meg, vagy valaki még hiányzik. Food presentation a konyhaasszonyoktól/-férfiaktól, és szabad a lakoma. Ebéd után mindenki megy amerre szeretne, nincs szabály, nincs megkötés, lehet pihenni, kávézni, szundikálni stb. Amennyit nekünk, EVS önkénteseknek kell, az 35 óra hetente, de a beosztás önálló. Sokan dolgoznak így, volt hogy pl. szombat hajnali egykor seregek dolgoztak az étkezőben. Rengeteg a meeting, a különböző megbeszélések a futó és jövőben futni fogó projektek ügyében is, illetve a közösségi események.

A vacsora ilyen sajátos rendszerben működik, tulajdonképpen eszel, amikor éhes vagy, azt, amit találsz/szeretnél alapon. Meg kell még említenem a kéthetente esedékes sharing circle-öket, amikor összegyűlünk akik szeretnénk és elmondunk mindent, amit szeretnénk: hogyan vagyunk, mit érzünk, mi történt. A többiek hallgatnak, ítélet nélkül. Nagyon fontos ugyanígy a hétfőnkénti heti megbeszélés, amikor vázoljuk a levegőben lógó feladatokat illetve az újakat, a meetingeknek helyet találunk a beosztásban, képek kapunk a következő hétről, és kiosztjuk a heti takarítókat. Az ebédfőzés önkéntes alapon megy. Emellett péntekente a community meeting, amikor fontos témák és megbeszélnivaló közösségi kérdések kerülnek terítékre. Mindemellett kéthetente “Good thing” eseményt szervezünk a meditációs szobában, ami nyilvános filmvetítést jelent.

Az egész hely egy dinamikus, állandóan változó, mindamellett stabil alapokon nyugvó közösség, melynek azonnal elfogadott teljes értékű tagja vagy, amint beléptél az ajtón. Igyekszünk mindenkit elfogadni, ajtót nyitni az érdeklődőknek, és egy folyamatos tanulási és reflektálási lehetőséget biztosítani mindenkinek Suderbynben.

…

…és ez néha kegyetlen nehéz.

Egy kis képes bemutató a mindennapokról � Ez a falu, a mi házunk (Mankkeli), szauna, kisbolt ahol öko-bio dolgok vannak a falu részére.

Minden két napban szaunázunk a lányokkal, nagyon nyugis � Múlt héten elbicikliztünk egy közeli tóhoz, ráálltunk a jégre és magunkba tömtünk egy csomó lingonberryt, habár még nem teljesen érett. Két nap múlva Satuék kaptak egy telefonhívást, hogy négy külföldinek tűnő ember mászkált a nyári a telkükön. Upszi xD Hihetetlen a szomszéd figyelő rendszer, mi senkit nem láttunk a közelben.

Voltunk az erdőben többször is sétálni, minden szemetet összeszedünk.

Vappu idején, május elsején megnéztük Tamperèt is. Az egyetemisták az utcán buliztak, ettünk munkkit, ami a finn lekváros fánk és ittunk Valhallát (olyan mint a jäger de tuti hogy ánizzsal készül, mint minden xD). Rengeteg salmiakki van, van sós, édes, olyan kemény cukor ami salmiakkival van töltve és salmiakki jégkrém is. Mellesleg isteni �

A fiúk többször voltak már horgászni, de a kérdésre, hogy hol a hal,mindig ugyanaz a válasz: A vízben �

Volt egy grillparti is a faluban, sütöttem egy kis magyar kolbászt, a külföldiek imádták a finneknek “egy kicsit fűszeres” xD

Bónusz képek �

Ohh és van egy szerelmem, Aarne. 6 éves és készített nekem virágkarkötőt. �

No niin