Sokan tudjátok, hogy cserkész vagyok, immár 8 éve aktív tagja egy fantasztikus közösségnek. Szeretek nyaranta 10 napra eltűnni a civilizációból, fura játékokat ismerek, ha valaki kiejti a száján az unikornis szót elmosolyodom, mert a legjobb barátaim jutnak az eszembe, szentül hiszem, hogy a Nutella minden gondot megold, nem utolsó sorban pedig megtanultam milyen a jó csapatmunka és ennek köszönhetően mennyi szuper programot lehet szervezni. (Innen is millió pacsi meg ölelés mindenkinek, akiknek ezt köszönhetem! A Youth Camp alatt sokat gondoltam rátok! :) )

Tudtam, hogy Máltán élni egész más lesz, mint otthon. Nemcsak az új környezet miatt, hanem mert a munka és az időbeosztás itt sokkal képlékenyebb fogalom. Az elején határozottan az az érzésed támadhat, hogy itt semmi sincs rendesen megszervezve. És mégis minden működik! Aki pedig a rendszerességhez van szokva, annak nehéz felvennie ezt a fonalat. (Ez lennék én :D)
Azt hiszem a tenger, az állandó napsütés és a "sziget feeling" lelassította az itt élő népeket. És valóban; ha csak 15 percet sétálsz Gozon rájössz, hogy az élet szép, és ugyan minek rohanni?

Éppen ezért itt létezik, hogy egy sima hétköznap a bank bezár délben, hogy a boltokban 12:30-16:00-ig szieszta idő van, hogy amikor ebédszünetet kapsz munka közben és megkérdezed mikorra gyere vissza azt a választ kapod, hogy "kényelmesen ebédelj meg, majd utána, nem szabjuk meg meddig ehetsz", és hogy elvállalsz egy feladatot, de néhány órával előtte kiderül, hogy teljesen mást kell csinálnod.
Azt hiszem az EVS programom nagy kihívása (lesz) ehhez az új életvitelhez alkalmazkodni! :D
Mert minden megoldódik akkor is, ha éjfélkor még nem tudja az ember, hogy másnap hányra kell mennie dolgozni. Erre kreáltuk a többiekkel a "Relax, you are in Gozo" kifejezést és előszeretettel mondogatjuk egymásnak ha a dolgok 180 fokos fordulatot vesznek és fogalmunk sincs hol és mikor lesz a következő feladatunk.

A fentiek fényében remek első tapasztalat volt a Youth Camp, ami egy ifjúsági tábor az Erasmus program keretein belül. Évek óta az ERRC szervezi Gozo szigetén, az egykori Azúr Ablak helyén; Dwejrán. Európa különböző pontjairól érkeznek 15-17 éves fiatalok, akik nomád körülmények között sátoroznak itt 10 napig. A tábornak általában van egy témája (idén a környezetvédelem és az egészséges életmód volt), aminek keretein belül interaktív programokon vesznek részt, emellett pedig bejárják Gozót és Máltát.

Fungus Rock, Dwejra

Ha eddig nem folytak volna össze a napok a fejemben, a tábor alatt ez garantáltan megtörtént.
10 napos kalandunk 8 db klasszikus cserkészsátor felállításával kezdődött egy tikkasztó hétfő délután az árnyékban nem túl gazdag, viszont annál gyönyörűbb, sziklás Dwejrán. A kezdeti  "hogyan fogjunk hozzá?" dilemmázást hamar megmentette néhány helyi cserkészarc, akik lejöttek hogy koordinálják a műveletet. Így csak 6 órába telt :D


A sátrak leszállításakor egy dolgot kipipálhattam a bakancslistámon: tűzoltóautóban utazni, ami a  speckó felszerelés helyett sátrakkal, cövekekkel és tábori kellékekkel van tele, és ami (természetesen) 5 km-rel Dwejra előtt lerobbant :D

Miután este 10-re némiképp állt a tábor és mindenki a jól megérdemelt pizzáját majszolta, volt alkalmam megismerkedni néhány helyi vízimentőssel és ERRC taggal, ami tovább erősítette bennem azt a  pozitív megérzést, hogy rengeteg a jófej ember itt! :)

Youth Camp, Building Crew :)

A tábor előtt lehetőségünk volt feliratkozni néhány programra/napra, amikor a helyszínen segítünk. Na ez a beosztás kb. a 2. napig élt :D Andrii és Vitaliy a "mindent megoldó" brigádként leköltöztek a táborba, javították a generátort, szerelték a fürdősátrat, koordináltak, helyettesítették a főszervezőt, ha kellett. Mi pedig Kathrinnal és az ERRC bázisán főként irodai teendőkkel foglalkozó Carollal megalakítottuk a konyhás csapatot. Csupán az ebéd el(ő)készítése volt a feladatunk, de amíg nem vált világossá, hogy ez minden nap ránk fog hárulni, addig volt egy kis káosz. Utána már rutinosan vettük a kenyeret, a tortilla lapot, a zöldségeket, a felvágottat meg a sajtot 60 főre. Én pedig megtanultam helyesen ananászt felvágni. :D Valahányszor a táborozók megláttak minket széles mosollyal fogadtak, tudták hogy hamarosan ebéd lesz. :D

Törökországból, Romániából, Ukrajnából, Szlovákiából, Lengyelországból, Görögországból, Georgiaból, Litvániából, Örményországból és Azerbajdzsánból érkeztek a résztvevők. A nemzetiségeken túl tovább színesítette a közösséget, hogy a görög és török csoportban is volt néhány siketnéma résztvevő. Közvetlenségük abszolút háttérbe szorította ezt az apró tényt, és azt hiszem mindenkiben felkeltette kicsit a jelnyelv iránti érdeklődést. :) 

A konyhás teendők mellett Kathrinnal általában a délutánokat is a táborban töltöttük, esténként sima vacsora helyett többször volt barbecue, ami az elképesztő gozoi naplementékkel kombinálva mindig elfeledtette velünk, ha épp nehezebb volt a nap. (Már vagy 6 millió képem van az itteni naplementékről, de egyszerűen megunhatatlanok!)



Volt alkalmunk néhány programon is részt venni, kreativitásunkat (és a legmenőbb cserkészjátékokat) elővéve ismerkedős játékokat játszottunk, illetve "újrahasznosítós" workshop-ot tartottunk, ahol a résztvevők műanyag flakonokból és a házunkban összegyűjtött újrahasznosítható szemétből kreálhattak magunknak érdekes dolgokat. (A Pinterest és a máltai környezet inspiráló hatására mi egy medúzát készítettünk. :) )

Ezzel párhuzamosan a helyi rendezvényeken is dolgoztunk, így egyáltalán nem unatkoztunk. Bevallom voltak nehéz napok, legtöbbször az zavart meg minket, hogy nem mindig tudtuk; a programon segítsünk, vagy az ennivalót készítsük? Azt éreztük mindkét fronton szükség lenne ránk, és a feladatok leosztása nem volt egyértelmű, ami olykor kisebb feszültséget eredményezett. Így kötöttünk ki a "segítünk, ahol csak szükség van ránk" pozíciónál, ami az 5.-6. nap fele annyira lefárasztott, hogy elkezdtük számolni a napokat visszafele.
Közben azért sok hasznos gondolat és ötlet fogalmazódott meg bennünk. A táborzáró megbeszéléseken mi is helyet kaptunk az asztalnál, és nagyon jól esett, hogy bár csak 2 hete vagyok a csapat tagja számít a véleményem.
Bármennyire is kaotikus volt a tábori helyzet valahogy mindig mindent megoldottunk, amiből sok nevetés és remek sztorik születtek. Minden jó, ha a vége jó: számomra szuper csapatépítő alkalom volt, sokat köszönhetek ennek a 10 napnak! :)

Blue Hole, Dwejra

Inland Sea, Dwejra

Azure Window Memorial, Dwejra