Sikerült meggyújtani a tüzet a szobánkban, majd zuhanyoztam egy nagyon finom illatú kézműves szappannal, amit még otthon vettem. Mosolyogva álltam a zuhanyfülkében, mikor a függönyön magyar feliratot láttam „Mindig mossa hasonló színekkel együtt”. Szobatársam éppen fát rak a tűzre, miközben észtül beszél telefonon egy rokonával. Hárman lakunk egy szobában, a harmadik lány olasz. A szomszéd szobában pedig egy nagyothalló 90 éves néni lakik, valószínűleg nem fogunk sokat találkozni vele. Kellemes meleg van, este 9 óra, az első ténylegesen itt töltött nap után. Nincs wi-fi kapcsolat a közelben, mégis úgy érzem, most van itt az ideje az írásnak. A mai napon rettenetesen lefáradtam a sok-sok új információtól, pláne hogy egész nap idegen nyelven beszéltek hozzám folyamatosan. Játszottunk szí-szá-szú-t, aki tudja mi az, sokan úgy ismerik, hogy hö-hö-hö, mi úgy mondtuk: hí-há-hú. Nagyon szeretem ezt a játékot, arra emlékeztet, mikor a kórussal nagyon lelkesen és energikusan nekiállunk és sokat nevetünk együtt. Nagy körben állunk, egymásra mutogatunk, miközben mondani kell a megfelelő hangot, lényeg, hogy mindenki felvegye a ritmust, aki téveszt, az kiesik. Névtanulós játékot is játszottunk, nagyjából sikerült megjegyezni mindenkinek a nevét. Igen.. merthogy tizenöten leszünk önkétesek az elkövetkezendő két hónapban, ezen felül két lány jött hat hónapra, két korábbi önkéntes pedig visszajött segíteni a szervezetnek és nekünk.
Az első napunk arról szólt, hogy megfogalmazzunk a közösségünk szabályait, ismerkedjünk egymással, a projekttel, és a szervezettel. Amint kiderült, az Eko Centar eredetileg Educational Communication, és azért jött létre, hogy összehozza az embereket, békét teremtsen egymás között, építse a közösséget a faluban és főként a szomszéd városban levő iskolában. Tulajdonképpen 2014-ben kezdtek el foglalkozni ökológikus szemlélettel, és hogy ezt hogyan lehet a meglévő rendszerbe beépíteni. ó.. hogy belevágtam a közepébe? Pedig az előkészületektől akartam kezdeni... Hát akkor most visszamegyek a dolgok legeslegelejére. Belga koncerten voltam a Parkban. Vagy ne legyen ennyire részletes? Lényeg, hogy teljesen véletlenül összefutottam két középiskolatársammal, akikkel arról beszélgettünk, hogy szívesen mennék valahova külföldre. Csak egy pici tapasztalatot szerezni, más kúltúrával találkozni, fejleszteni az angol nyelvtudásom. Egyre érett bennem ez a gondolat. Ők hallottak valahonnan az EVS-ről, és ajánlották, hogy egy ilyen lehetőséget nézzek magamnak, hiszen az EU támogatja, ráadásul rengeteg projekt közül lehet választani, köztük művészetiből is. Ez amiatt volt fontos mert művészetet tanultam. Csahogy rájöttem, hogy valami földdel kapcsolatos dolgot szeretnék csinálni. Harmóniában a természettel. Mert van egy idilli kép a fejemben a jövőről, ahol két kisgyerek játszik a tanyánkon, miközben mezítláb sétálva leszakítok egy paradicsomot a veteményesünkből, és beleharapok. Szóval elkezdtem ökofarmos EVS lehetőségeket kutatni. Eközben rátaláltam a permakultúrára, azt hiszem ezt már leírtam pár helyen, hogy az elveket olvasgatva, azt éreztem, hogy ez a nekem való, és ebben minden benne van, ami érdekel. Az első projektre októberben jelentkeztem, ahova nem engem választottak, és ez eléggé elkeserített, úgyhogy el kellett, hogy teljen egy kis idő ahhoz, hogy jelentkezzek a következőre, de azt hiszem, pont jókor tettem meg, hiszen két helyre is kiválasztottak. Végül a Horvát Eko Centar mellett döntöttem, amely egy rövid távú EVS, össz-vissz két hónap. De utána van lehetőségem akár itt, akár máshol egy hosszabb távú projektre jelentkezni.
A kiutazás előtt egy hónappal felmondtam, ám ahelyett, hogy rendesen felkészültem volna az utazásra, végig aggódtam valamin, hogy kik lesznek ott, milyen lesz, hogy fogom magam érezni, mit csinálok utána, mi lesz az albérletemmel. Ezeken annyit gondolkodtam, hogy hopp hirtelen eltelt az idő, és már itt is vagyok. Sokat segített, hogy a küldő szervezetem, a Fiatalok A Vidékért egyesület, tartott egy felkészítő alkalmat, ahol több fiatalt is megismertem, akik hasonló projetre mennek, és jártak már egy két helyen előtte is. Úgy vettem észre, hogy itt vagy a korosztály, vagy ezek az emberek ilyenek, de csak azt hallom, hogy innen onnan jöttek, sok tréningen, kurzuson, youth exchange programon vettek részt, külföldön dolgoztak, szóval elég sokat látott emberek. Kicsit kicsinek érzem magam hozzájuk képest, meg azt érzem, hogy picit kevésbé tudok angolul, viszont mindenki tök nyitott és megértőek, meg elfogadnak.
Végül az albérletet is felmondtam, EU-s TB kártyát csináltattam, elintéztem dolgokat, amik meglepően gyorsan működtek. Szereztem szállást egy kedves kórustársamnál, hogy az észt lány, aki Franciaországból jött, tudjon velem egy helyen aludni, és Budapestről reggel együtt induljunk Latinovac-ba. Utolsó este még belenéztünk a számomra utolsó kóruspróbába is. Reggel találkoztunk a másik magyar lánnyal, aztán busszal Zágrábba utaztunk, ahol további három önkéntessel Slavonski Brod-ba érkeztünk, innen autóval vittek tovább a fél órányira lévő faluba. A falu külalakra nem nagyon különbözik egy magyar falutól, de ha nagyon figyelek észre lehet venni a különbséget. Sok domb van errefele, nincs az utcán közvilágítás, a házak többsége vörös téglából épült, kis kályhával lehet befűteni. A szobákba cipővel nem lehet bemenni, erre nagyon vigyáznak, nehogy a sár a parketta réseibe kerüljön, mert nehéz tisztítani. Jó kis falusi illat van, a paplanhuzat olyan, hogy a közepén van egy lyuk, amin keresztül ki lehet venni a paplant, ez a régi általános iskolás osztálykirándulásokra emlékeztet. Az Eko Centar igazából egy kert, nem is mondhatnám túl nagynak. Van egy nagyobb ház, ahol az iroda van, és a közösségi terem, ahol lesznek a horvát óráink. Van egy étkező helység, ahol nekünk kell takarítani. Minden napra két ember van kijelölve a konyha csapatnak. Ők takarítanak, előkészítik az ebédet, kenyeret készítenek, segítenek a konyhában, elmossák a tányérokat. Ezen kívül még egy közösségi ház van, ahol tudunk főzni a szabadnapjainkon (Volunteers's kitchen). A falak fehérek, de már elterveztük, hogy festünk rá, hogy hangulatosabb legyen, az a terület az önkénteseké, szóval bárhogy fejleszthetjük, hogy komfortosabb legyen. Az első projektünk a komposztoláshoz szükséges terület rendbetétele lesz. Tulajdonképpen ahogy ősszel itthagyták az önkéntesek, úgy kapjuk meg most mi a területet, szóval nekiláthatunk a tavaszi nagytakarításnak. Megnéztük a gilisztákat, akik Kaliforiai komosztáló giliszták, ők lesznek segítségünkre a komposztálásban. Tervezzük, hogy a két hónap alatt komposzt wc-t is gyártunk, ami még kevesebb hulladékkal jár, és fölösleges vízet sem pazarlunk. Nagyon jó itt a talaj az építkezéshez, szóval elég, ha markolunk egy kis földet, bevizezzük, és jól tapad ahhoz, hogy bármit lehessen belőle építeni, például ma reggel a supervisor-unk a kányha melletti lyukat tömte be a falban.
A többiek még közösségi életet élnek, vagy teáznak a konyhánkban, én azt hiszem ezzel készen vagyok mára és alszom, izgatottan várva a közös munkát.
Oberfrank Petra Horvátországban EVS önkéntes az Erasmus+ program támogatásával.
Az eredeti bejegyzés itt található: https://yellowpoppyflower.wixsite.com/evspermaculture/blog/meg%C3%A9rkeztem
