Ez a blog bejegyzés Törjék Gábor, EVS önkéntes 5 hónapos izlandi kalandozásainak naplójából van, és az út során megismert környezetvédelmi ötletek, valamint az azokkal kapcsolatos gondolatok memoárja.

A Westmen Islands meglátogatása (http://greenways.reblog.hu/cukisagbomba-robbant-izlandon) utáni vasárnap egy kimerítő nap következett. Ismét kimentünk a répaföldekre dolgozni, valamint délután kertészkedéssel folytatódott a munka. Körülbelül délután négy óra környékén iszonyú kimerültség uralkodott el rajtam. Táborvezetőként nyilvánvalóan a házigazdák rám bízták a nehezebb feladatokat és természetesen mindig nekem kellett motiválni az önkénteseket, nekem kellett mindig résen lenni és figyelni a reakciókat, nekem kellett energiát adni a csapatnak, mikor kezdték elveszteni a kedvüket. Ez az egész nagyon kimerítő, így az utolsó pár napon nem voltam a toppon.


Hétfő estére azért összeszedtem magam egy kicsit, hiszen elérkezett az International dinner, azaz nemzetközi vacsora, amikor mindenki megpróbál valami tradicionálisat főzni. Természetesen ezen az esten Bergur és Hrönn is részt vett és meghívtak a saját házukba, hogy közösen egy nagy asztalnál költsük el a vacsorát. Nagyon kellemes este volt, jót beszélgettünk pár pohár bor és a Brennivin mellett. Valahonnan előkerült egy kis rothasztott cápahús is, melynek szaga egy dögkútéhoz hasonló és az íze sem sokkal jobb. De egyszer élünk, így hát kipróbáltam, túléltem.

Én lángossal készültem, mely nagy sikert aratott

Vacsora alatt Bergur meglepett minket egy ajándék kirándulással. Másnap reggel 10 órától a közelben lévő Sólheimajökull, azaz a Nap otthona gleccser, tetején sétálgathattunk az ő költségén. A reggeli kelés néhányunknak kicsit nehézre sikerült, hiszen éjjel 1-ig beszélgettünk.

Megérkezésünk után, míg az egyik guide elment megnézni, hogy a gleccser és az időjárás biztonságos-e, szokatlan mondat csapta meg a fülem: Te vagy a Törjék Gábor? - kérdezte tőlem Tamás, az egyik guide. Nyilván a foglalási könyvben látta a nevem. Mint megtudtam, Tamás biológia, földrajz és informatika tanár volt otthon, míg egy szép januári napom úgy nem döntött, hogy neki elég volt abból, hogy az otthoni oktatási rendszer rabláncára verve élt, így hát kihasználva hegymászói tudását, melyről vizsgával és papírral is rendelkezik, felkerekedett és most Izlandon dolgozik, mint túravezető az Arcanum nevű cégnél. (http://www.arcanum.is/en/tours/local-tours/glacier-walk/)

 

A túravezetőnk által csak Mordornak nevezett rész az egyik leginstabilabb terület a gleccseren

Aznap Tamás nem tartott velünk, de így is nagyon élveztük a kirándulást. A túravezetőnk nevét képtelenség volt megjegyezni, ezzel ő is tisztában volt, így megelégedett azzal, hogy csak Selfie-nek hívjuk. Selfie nagyon részletes és kimerítő információt adott a gleccser életéről, az izlandiak és a vulkánok kapcsolatáról. Véleménye szerint Izland egyik legnagyobb vulkánja, a Katla, 2 éven belül ki fog törni, ha követi az eddig megszokott mintát, miszerint általában az Ejyafjallakökull után 5-7 éven belül kitör.

Megtudhattuk az is, ami egyébként nyilvánvaló, hogy bizony Izlandon is érezteti hatását a globális felmelegedés. A gleccser jelenleg évente 60 méterrel húzódik vissza, ami megdöbbentő szám. Ha ebben az ütemben olvad, akkor körülbelül 100 év múlva új nevet kell keressenek az országnak.

Az olvadás kézzel fogható bizonyítéka az egyik angliai egyetem által telepített drótkötél, amelyet 40 méter mélyre fúrtak le a jégbe, úgy, hogy csak egy méter lógott ki a jégből. Ez nem egészen egy éve volt, de mára kb. 15 méter lóg ki a kötélből. Ez nyilvánvalóan nem a visszahúzódás mértékét, hanem a gleccser magasságának csökkenését mutatja.

Megdöbbentő az olvadás sebessége

Pár éve egy fotográfus készített egy timelapse videót a gleccser olvadásáról , amelyet ezen a linken megtekinthetsz: https://www.youtube.com/watch?v=dvUF07dpZjE

Másnap elérkezett a búcsú ideje. A délelőttöt pakolással és takarítással töltöttük, valamint ebédet főztünk magunknak és a következő csoportnak. Délután egy órakor meg is érkezett értünk a kisbusz, amely egyúttal a következő csoport tagjait hozta.

A búcsúzkodást öleléssel zártuk. Nem győztem hálálkodni Bergurnak és Hrönnek a nagylelkűségükért, és amiért olyan kedvesek voltak hozzánk. Hiányozni fog a farm, Leia és a csodálatos környezet.

A csipetcsapat

Az utolsó este megkértem a srácokat, hogy írják le a véleményüket a táborról, a hosztról és a táborvezetőről. Kettejüktől 4 pontot, egyikőjüktől 3 pontot kaptam az 5-ből. Nárcisztikus énem fájdalommal konstatálta ezt ,de ugyanakkor épp ezért jöttem ide: tanuljak magamról, a hibáimról, a hibáimból. Tudom magamról, hogy nem vagyok igazán egy Humor Herold vagy partyface, emiatt kicsit nehezen kapcsolódom az emberekhez, de remélem tudok majd ezen változtatni.

A következő táborom Reykjavikban lesz: Photomarathon. Ez egy kicsit más jellegű lesz, így ismét neki kell állnom a felkészülésnek. A Photomarathon tábor után szünet nélkül indulok keletre egy lovakkal foglalkozó farmra, ahol a lovaglás csínját-bínját is elsajátíthatom, de a fő feladatunk a faültetés/erdősítés lesz.

Forrás: http://greenways.reblog.hu/a-bucsu-napjai

Ha szeretnél te is EVS önkéntes lenni, az itt található jelentkezési lap kitöltésével tudod elindítani a folyamatot.

Az Európai Önkéntes Szolgálatról itt találsz részleteket.