A kérdés, amit sokan feltesznek, miután elmondom - amellett, hogy hajléktalan szállóba és börtönbe megyek dolgozni -, hogy volt fegyencekkel lakom.
Jaaaj, ez a kérdés… Mostanra már egészen felbosszant.
Persze valahol megértem, hogy miért ez jut először eszedbe, de ha a helyemben lennél, akkor te is értelmetlennek találnád. Féljek? Mitől? Te félsz az emberektől? Akkor neked szociális problémáid vannak. Félsz az emberektől, akik valamikor valamilyen hibát követtek el? Csak mert a világ összes emberéről beszélünk. Félsz az emberektől, akiknek most új életet kell kezdeniük a bezártság után? Tehát akkor félsz a motivált emberektől, akik a céljukat és a jövőjüket keresik? Félsz az emberektől, akiket a rendszer valamikor valamiért bűnösnek talált? Szerinted ez a rendszer jó? Szerinted van olyan rendszer, aki meg tudja különböztetni a jót a rossztól? A jó embert a rossz embertől? Szerinted van olyan, hogy rossz ember? Majd ez a rendszer meg is tudja állapítani, hogy lehet jót csinálni a rossz emberből? Ez a kérdés már csak azért is abszurd, mert a hogyanra a rendszerünkben egyetlen válasz van: zárjuk be!
Mi van?!?!
Ha nem lenne ez az egyesület, négy férfival több lenne az utcán és esélyük sem lenne a jövőn gondolkozni. Ehelyett ők kapnak ételt, ágyat, feladatokat; elmondhatják csoportbeszélgetéseken a problémáikat, céljaikat, örömeiket; és ma este három EVS önkéntessel játszhatnak pókert vacsi után.
Az egyesületnek hála van esélyük élni. Ez az egyesület emberségesen bánik az emberekkel: hajléktalanokkal, rabokkal, és volt rabokkal, hogy ezzel is érző és jövővel rendelkező egyéniségnek érezzék magukat. Hisz a társadalmi rendszerünk mindent megtett, hogy ne érezzék magukat a világ számára fontosnak. Ez az egyesület ellensúlyozni próbálja a rendszerünk ridegségéből, átgondolatlanságából, és működéséből adódó hibákat.
Annyi kérdés van, ami eszedbe juthatna arról, hogy milyen itt élni.
Van köztük, akinek van családja? Tartja velük a kapcsolatot? Ezek az emberek nehezen beszélnek az életükről, múltjukról? Hogyan viszonyulnak hozzájuk a szüleik, miután börtönbe mentek vagy kijöttek a börtönből? Volt, aki már talált munkát amióta te is ott vagy? Milyen terveik vannak?
Ja, ezekről sokat tudnék mesélni. Már csak azért is, mert mindenki esetében más a válasz. De nem. A te kérdésed az, hogy “nem félsz tőlük?” Nem, nem félek. Én tőled félek. Attól hogy jobban hiszel a rendszerben, mint az emberségben.
Dombi Anna személyes EVS blogja itt érhető el.
