Hoppsza, ez EVS!

Las cosas claras y el chocolate espeso

2018. július 21. 12:58 - Mokos Béla

Szettele Edina, Erasmus+ önkéntes írása

A spanyol nyelv és kultúra már gimnazista korom óta magával ragadott, és ez a szenvedély az évek múltával csak nőtt. Az egyetem elvégzése után beléptem a munkavállalók világa, de valahogy egyik munkahelyemen sem éreztem azt, hogy ez lenne az az állás, ahol éveken keresztül dolgozni tudnék. Rövid gondolkodás után úgy döntöttem, hogy valóra váltom az álmom, és a siesta hazájában szerzek új élményeket és tapasztalatot.
Egyik barátnőm mesélt nekem az EVS-ről és a Facebookon akadtam rá a Fiatalok a Vidékért Egyesületre, akik hatalmas segítséget nyújtottak a pályázatírásban és a felkészítésben. Nekik köszönhetően sikeresen kiválasztottak egy projektre Észak-Spanyolország egyik legszebb tengerparti városában, Santanderben.

 

A koordináló szervetem a Ser Joven volt, míg a fogadó szervezetem, ahol valójában dolgoztam az ONCE (Organización Nacional de Ciegos Españoles). Rajtam kívül még két külföldi lány dolgozott itt önkéntesként, közülük Unával, a szerb lánnyal együtt is laktunk. Az ONCE legfőbb feladata, hogy segítse a vakok és gyengénlátók társadalmi beilleszkedését. Különböző foglalkozásokat, programokat és kirándulásokat szerveznek a látássérültek számára, mi önkéntesek pedig a kíséretet biztosítottuk a számukra. Segítséget nyújtottunk vásárláskor, elkísértük őket az orvoshoz vagy a bankba, de olykor csak sétáltunk és beszélgettünk egy kávé mellett. A beosztásunk hetente változott, és a napjaink finoman fogalmazva igen mozgalmasak voltak, amit nekem személy szerint eléggé nehéz volt megszoknom, de annyi kedves és életvidám emberrel találkoztam az itteni munkám során, hogy megérte meghozni ezt az áldozatot. Részt vettünk túrákon, különböző ünnepségeken és velük együtt jógáztam heti két alkalommal. Az idős emberek rövid idő alatt annyira a szívemhez nőttek, hogy azt éreztem, hirtelen egy tucat spanyol nagyikám lett, akikkel bármilyen témáról képesek vagyunk órákat beszélgetni. Hála nekik a spanyol nyelvtudásom ugrásszerűen fejlődött, és ha bármi gondom akadt egy-egy szó vagy mondat megértésével, ők türelmesen körbe írták más szavakkal.

Mint fentebb már említettem, Unával egy lakásban laktunk, és velünk lakott még egy lengyel lány, aki a koordináló szervezetnél dolgozott önkéntesként, valamint egy lett lány, aki egy szellemileg sérültekkel foglalkozó szervezetnél vállalt önkéntes munkát. Ennyi lánnyal lakni, nem mindig könnyű, de szerencsére az idő nagy részében sikerült jól kijönnünk egymással, együtt fedeztük fel a várost, és olykor közösen indultunk bulizni is. Jó volt hozzám hasonló önkéntesekkel együtt lakni, hiszen közösek voltak az élményeink és a problémáink is.

 

Az EVS program része a kezdő és félidős tréning, ahol választ kapunk minden bennünk felmerülő kérdésre. Számomra a lehető legjobbkor jött a kezdő tréning, ugyanis mélypontra kerültem, és nem igazán tudtam mit is keresek pontosan ebben a projektben. Abban a szerencsében volt részünk, hogy a tréningünk helyszínéül egy vár szolgált Toledoban, így újabb bakancslistás kívánságom teljesült, ugyanis megtudtam, milyen érzés egy várban lakni. Ez alatt az idő alatt ráébredtem, mi is pontosan az EVS, és hogy sokkal fontosabb elemét alkotjuk a projektnek, mint azt eleinte gondoltam. Mi több a tréning alatt rengeteg értékes emberrel találkoztam, akik Spanyolország különböző városaiban önkénteskednek, és akikkel később meglátogattuk egymást.

Az EVS lényege az élmények gyűjtése, ezért úgy döntöttem, hogy ha már Spanyolországban vagyok, megtanulok táncolni is. Találtam is egy tánckurzust, ahol salsa és bachata órákat vettem, és imádtam minden percét. A munka mellett természetesen szabadságra is mehettünk, így lehetőségem volt elutazni Madridba, Valladolidba, Granadába, Sevillába, Bilbaoba, Oviedoba és még Portoba is. Kantábria, ahol Santander is található, meseszép, ezért ott is rengeteg hely van, ahová érdemes ellátogatni.

Az EVSnek köszönhetően nemcsak Spanyolországot és a kultúráját sikerült testközelből megismernem, de életre szóló barátságokat is kötöttem, és olyan élményeket gyűjtöttem, amiket semmi pénzért nem cserélnék el. Ezért mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy vágjon bele az önkénteskedésbe, és ismerje meg önmagát valamint a saját határait egy másik országban szerencsét próbálva.

Szólj hozzá!

Élet Suderbyniában – Life in Suderbyn land

2018. május 17. 08:23 - Mokos Béla

Donkó Bettina EVS önkéntes írása

Harmadik hetemet töltöm az ökofaluban, és oly sok minden történik minden egyes nap, hogy nehéz lépést tartani, nem hogy még írni is róla. Nagykanállal falom a lehetőségeket, teljes erővel vetem bele magam a programokba, és ki sem látok a tennivalóhegyek közül. Gondoltam, hogy mozgalmas lesz, de a fene sem gondolta volna, hogy ennyire! Még nem teljesen tiszta, hogy mi merre, de nagyjábóli napunkat vázolni tudom:

8:30- morning circle, reggeli találkozó, mikor mindenki egybegyűlik, és elmeséljük, hogyan érezzük magunkat, esetleg mi történt velünk a tegnap folyamán. Néhányan még reggeliznek, majd a napi teendők vázolása, megbeszélése következik, majd mindenki elmondja, nagyjából mit fog tenni aznap. Oszlunk, közös takarítás, rendbetétele a háznak, ideális esetben mindenki elmosogat maga után. Mindenki megy a dolgára, egy vagy két ember elkezdi az előkészületeket a főzéshez.

13:00- ebédidő. Valaki egy hangos csengővel végigmegy a munkaterületen, jelezve, hogy az ebéd tálalásra kész. Ekkor kezdünk összepakolni, visszasétálni a fő házba. Második kör esedékes, mikor már minden az asztalon van, de  az emberek még nem jelentek meg, vagy valaki még hiányzik. Food presentation a konyhaasszonyoktól/-férfiaktól, és szabad a lakoma. Ebéd után mindenki megy amerre szeretne, nincs szabály, nincs megkötés, lehet pihenni, kávézni, szundikálni stb. Amennyit nekünk, EVS önkénteseknek kell, az 35 óra hetente, de a beosztás önálló. Sokan dolgoznak így, volt hogy pl. szombat hajnali egykor seregek dolgoztak az étkezőben. Rengeteg a meeting, a különböző megbeszélések a futó és jövőben futni fogó projektek ügyében is, illetve a közösségi események.

A vacsora ilyen sajátos rendszerben működik, tulajdonképpen eszel, amikor éhes vagy, azt, amit találsz/szeretnél alapon. Meg kell még említenem a kéthetente esedékes sharing circle-öket, amikor összegyűlünk akik szeretnénk és elmondunk mindent, amit szeretnénk: hogyan vagyunk, mit érzünk, mi történt. A többiek hallgatnak, ítélet nélkül. Nagyon fontos ugyanígy a hétfőnkénti heti megbeszélés, amikor vázoljuk a levegőben lógó feladatokat illetve az újakat, a meetingeknek helyet találunk a beosztásban, képek kapunk a következő hétről, és kiosztjuk a heti takarítókat. Az ebédfőzés önkéntes alapon megy. Emellett péntekente a community meeting, amikor fontos témák és megbeszélnivaló közösségi kérdések kerülnek terítékre. Mindemellett kéthetente “Good thing” eseményt szervezünk a meditációs szobában, ami nyilvános filmvetítést jelent.

Az egész hely egy dinamikus, állandóan változó, mindamellett stabil alapokon nyugvó közösség, melynek azonnal elfogadott teljes értékű tagja vagy, amint beléptél az ajtón. Igyekszünk mindenkit elfogadni, ajtót nyitni az érdeklődőknek, és egy folyamatos tanulási és reflektálási lehetőséget biztosítani mindenkinek Suderbynben.

…és ez néha kegyetlen nehéz.

 

Szólj hozzá!

Kurjen Tila, Tampere meg minden

2018. május 17. 08:19 - Mokos Béla

Szabó Vivien EVS önkéntes írása

Egy kis képes bemutató a mindennapokról � Ez a falu, a mi házunk (Mankkeli), szauna, kisbolt ahol öko-bio dolgok vannak a falu részére.

Minden két napban szaunázunk a lányokkal, nagyon nyugis � Múlt héten elbicikliztünk egy közeli tóhoz, ráálltunk a jégre és magunkba tömtünk egy csomó lingonberryt, habár még nem teljesen érett. Két nap múlva Satuék kaptak egy telefonhívást, hogy négy külföldinek tűnő ember mászkált a nyári a telkükön. Upszi xD Hihetetlen a szomszéd figyelő rendszer, mi senkit nem láttunk a közelben.

Voltunk az erdőben többször is sétálni, minden szemetet összeszedünk.

Vappu idején, május elsején megnéztük Tamperèt is. Az egyetemisták az utcán buliztak, ettünk munkkit, ami a finn lekváros fánk és ittunk Valhallát (olyan mint a jäger de tuti hogy ánizzsal készül, mint minden xD). Rengeteg salmiakki van, van sós, édes, olyan kemény cukor ami salmiakkival van töltve és salmiakki jégkrém is. Mellesleg isteni �

A fiúk többször voltak már horgászni, de a kérdésre, hogy hol a hal,mindig ugyanaz a válasz: A vízben �

Volt egy grillparti is a faluban, sütöttem egy kis magyar kolbászt, a külföldiek imádták a finneknek “egy kicsit fűszeres” xD

Bónusz képek �

Ohh és van egy szerelmem, Aarne. 6 éves és készített nekem virágkarkötőt. �

No niin

Szólj hozzá!

Minden rendben

2018. május 02. 07:44 - Mokos Béla

Szabó Vivien EVS önkéntes írása

Szóval…megèrkeztem, jól vagyok, az emberek kedvesek, a falu nagyon jó, a táj gyönyörű

Ez a hèt azzal telik, hogy megtanuljuk mit hogyan kell, mi lesz a dolgunk, mi hova való, mit honnan lehet beszerezni. A dalu próbál a lehető legtöbb saját termést használni. Jelenleg csak gumós zöldségek, hagyma és tojás van, de lesz majd hús, hal, és más növények is. Van egy nagy fűszerspirál, kb háromszor akkora mint az enyèm otthon. És alig van benne valami, úgyhogy az lehet a saját projektem

Bemutatom picit a többi önkéntest és pár embert akikről később gyakrabban lesz szó: Satu (ő fogadott minket és ő segít a legtöbbet nekünk a faluban) minden nap vélünk van a héten. Charline, egy francia lány nagyon vicces. Pauline, belga lány, kedves nagyon, francia területről jött, úgyhogy néha beszélgetnek Charlinenal. Miguel és Juan spanyolok, Miguel kicsit csendes, de nagyon okos és minden állattal barátkozik. Juan lassú, vannak kommunikációs problémák, de mindenki próbál türelmes lenni. Az utolsó Stefano, olasz és ő a legidősebb köztünk. Elrontottuk a pastat, de majd megmutatja, hogyan kell. Amúgy szorgalmas a finn nyelvvel, tanít egy csomó szót. Van még két srác akik szintén önkéntesednek, de nem az EVSel, Sebastian Németországból és Javier Spanyolországból. Ők mar régebb óta itt vannak, és sokszor segítenek. Javier nagyon sokat tud beszélni, de jó fej.

Eddig főztünk minden nap. Fát vágtunk, megnéztük az állatokat, fát vágtunk, megtanultuk hogyan kell felfűteni a fürdővizet és a szaunát. A lányokkal sétáltunk egyet az erdőben és megnéztük a lebegő szaunát a tónál. Tegnap Miguellel kitakarítottuk a My Room nevű szobát. Ez az a hely ahova el lehet vonulni, ha picit sok az emberekből. Ma vásárolni voltunk és Satu megmutatta az újrahasznosító központokat is. Sokkal nagyobbak és jobban tervezettek mint a mi kis színes kukáink, ráadásul minden településen van egy. Jó lenne ha egyszer nálunk is így működne az újrahasznosító rendszer.

Szombaton lesz egy nagy találkozó amikor együtt elmegyünk sétálni az erdőbe, a falubeliekkel és utána sütögetünk a falu téren.

Satu édesapja és Stefano odavannak a horgászásért, már szervezik a közös túrákat. Remélem lesz sok friss halunk.

Szólj hozzá!

Az EVS, ami 3 hónapja véget ért, de még mindig tart

2018. április 13. 09:48 - Mokos Béla

Sz Tilda Panna, EVS önkéntes beszámolója

Napra pontosan egy éve, hogy Édesanya születésnapja alkalmából (Boldog Születésnapot Anya!), búcsút intettem Magyarországnak és 2 bőrönddel felszálltam a repülőre, mondván: „lássuk, mire megyek 9 hónap alatt Spanyolországban”. Ha röviden kellene leírnom, hogyan is sikerült az EVS-em, csak azt mondanám, hogy azóta itt élek és dolgozok, mert ez mindent megmagyaráz; (– elég jól sikerült).
Emlékszem, pár hónappal előtte, (mikor még fogalmam sem volt mit jelent az Európai Önkéntes Szolgálat,) az iskolában egy bizonyos etika órán papírlapra kellett leírnunk, mik a terveink a jövőre nézve, 2 éven, 5 éven vagy 10 éven belül. Mindenki sikert, családot, jól menő üzleteket remélt magának; én csak annyit írtam: Spanyolországban szeretnék élni. Padtársam rendesen ki is nevetett, hogy tényleg ennyire céltalan az életem, és lám… ki nevet a végén? Én nevetek és nem is akárhol: Granadában nevetek.


   A köszönet persze elsősorban a Fiatalok a Vidékért Egyesület EVS koordinátorait és az egyesületüket illeti, másodsorban Anyát és a családot, akik velem örültek a lehetőségnek és végig támogattak, majd végül Istent, vagy a sorsot, (ki minek nevezi), hogy ilyen jó helyre kerültem, és ilyen csodás emberekkel találkoztam.
   Sajnos hosszú lenne részletesen leírnom, mi mindenben volt részem, de röviden igyekszem összegezni a lényeget, akár kedvcsinálóként is.



Az EVS alapjában egy óriási lehetőség.
Szállást kapsz (kis szerencsével nagyon jót, Sierra Nevadára néző terasszal), zsebpénzt (ami mindenre elég és ha ügyes az ember félre is lehet rakni utazgatásra belőle), és egy interkulturális közösséget, életre szóló kapcsolatokkal és nagyon értékes barátságokkal.
   Eleinte nekem egy észt és egy olasz lakótársam volt, akiknél kívánni sem lehetne jobbat; mi olyanok voltunk, mint egy család. Közös vacsorázás, sportolás, filmnézés, fiesta... De idővel mennek és jönnek új társak, kevésbé szoros kapcsolatokkal, esetleges súrlódással a személyiségek között, de ez benne van a pakliban.


  A munkába pedig még soha senki nem halt bele… Mi napi 5 órát dolgoztunk egy ifjúsági szervezetnél, Erasmus+ -os csereprogramokat szerveztünk; majd a nyári táborokra készültünk, ami egy hónapig tartott júliusban, 4x1 hetes turnusokkal. Az itteni lelkesedés a programok iránt példaértékű. A táboroztatásra annyi helyi 16-18 éves önkéntes jelentkezett segíteni, hogy 200 főt le kellett mondanunk belőlük. És egy 20.000 fős kisvárosról (Maracena) beszélünk…
 A táborban, -mi önkéntesek- dekorációt készítettünk, színházat, játékokat; kísértük a nekünk kiosztott gyerekcsoportot napi 3-szor szállástól medencéig, medencétől szállásig. (Ez így nem is hangzik rosszul, viszont akkor képzeljünk el minden héten 250 gyereket egy térségben, akik a tetejében spanyolok, tehát 0-24 órában focimeccsen érzik magukat, és ennek megfelelően is viselkednek. 4 héten keresztül.)
 De legalább ez alatt a hónap alatt véglegesen rákényszerültem a spanyol nyelvre a gyerekek között, így a nulláról indulva azt is egészen feltornáztam. Mindennek van jó oldala.
 Ezután ősztől 2 részre oszlott a munka: napközi és iroda. Én a nyári tapasztalataimból kiindulva gondolkodás nélkül utasítottam el a napközi lehetőségét, nagyon jól megvoltam én az irodában is, köszönöm, spanyol gyereket nem kérek többet. Persze sokszor részt vettem így is gyerekprogramokon, mert itt minden alkalomra szerveznek egy napos fesztivált, mindegy mi az, csak okuk legyen a fiestára…

spanyollanyok.jpg

   Aztán ott van még a kezdő és a félidős tréning, amin minden önkéntesnek kötelező részt venni, de senki sem bánja meg, mert olyan kapcsolathálózat kiépítésére ad lehetőséget, hogy utána akármerre utazunk, mindenhol akad majd egy másik önkéntes, aki befogad pár napra. A mi házunkból is átjáróház lett, ami eleinte szórakoztató volt, de egy idő után azt kívántunk: bárcsak lenne egy nyugodt hétvégénk…
   Viszont mi is kivettük a részünk mások látogatásából, - Sevilla, Malaga, Córdoba, Valencia, Barcelona és a többi,- mindig mindenhol akadt egy hasonló cipőben járó ismerős, ismerős ismerőse, vagy egyáltalán nem ismerős EVS-es.
   Hogy mi az, amiben csalódtam? Hogy télen hideg van. És ez nagy csalódás, mert valamiért mindig azt képzeltem, hogy Dél-Spanyolországban non-stop strandidő uralkodik. Hát Granadában havazott is és nem csak egyszer. Valahogy itt a kevésbé hideg rosszabbul esik, mint otthon a -10 fok. Ráadásul a légkondik fűtőrésze vagy nem működik rendesen, vagy egyáltalán nincs is fűtés a házakban.


 Aztán ott van még a híres tapas, ami a közhiedelemmel ellentétben nem egy bizonyos étel, hanem akármi lehet, csak kis adagban adják az ital mellé. Granadában ingyen. Így az elhízás is „veszélyezteti” az itt létet, ami mellé nyáron csatlakozik egy olyan meleg, amiben semmi mozgáshoz nincs kedve az embernek.

 Az utolsó negatívum pedig a honvágy. Akármennyire süt szebben itt a nap, akármennyire érzi gondtalanabbnak magát az ember, nincs közel a család, vagy azok a barátok, akikkel előtte hetente találkoztunk. (És hiányzik egész Magyarország, amit álmomban nem gondoltam, hogy egyszer így fogok érezni.)
 Összegzésül én azt mondanám, hogy nagyon megéri EVS-re menni, mert sokat tanul, tapasztal és lát az ember egy másik kultúrába belecsöppenve. Aztán persze sok múlik a szerencsén is és azon, hogy az ember mennyire tudja a maga oldalára fordítani a lehetőségeket.
 
 Végül még egyszer köszönet a FIVE számára, hogy engem választottak erre a 9 hónapos maracenai projektre, amiben nagyon sok örömömet leltem!
 
 

Sz Tilda Panna Spanyolországban volt EVS önkéntes az Erasmus+ program támogatásával.

Ha szeretnél te is EVS önkéntes lenni, az itt található jelentkezési lap kitöltésével tudod elindítani a folyamatot.

Az Európai Önkéntes Szolgálatról itt találsz részleteket.

 

Szólj hozzá!

Biolumineszcencia

2018. március 27. 14:49 - Mokos Béla

Kakas Dézi EVS önkéntes írása

Nem tudom, hogy beszéltem-e már erről a csoportban, de talán az eddigi egyik legszebb emlékem itt Dániában, és most találtam róla egy videót.

bioluminescentjpg.jpg
Az arrival meeting-es táborban voltunk még szeptember végén. Gyakorlatilag a semmi közepén Kolding-nak hívják a helyet, ahol egy táborhely van kialakítva, és a legközelebbi bolt vagy akármi 7 km-re van. Semmi busz, semmi nem visz oda az erdő közepébe.

Páran mondták egyik este, hogy látták ezt a jelenséget a vízben, szerintük nagyon kis halványan. Nem nagyon hittük el, mert nagyon ritka és nagyon kevés helyről tudunk, ahol ilyen van, de hát persze kiment mindenki megnézni, de nem láttunk semmit. Majd két nappal később kb. hatan sokáig elvoltunk, mert elbeszélgettük az időt, és ketten kitalálták, hogy ők ki szeretnének menni megmártózni a tengerben, hát elkísértük őket, és csak hüledeztünk, hogy ezek bolondok ebben a hideg vízben, szeptemberben....

de amint bementek a vízbe, ez a látvány fogadott minket, szóval hát mondanom sem kell gondolkozás nélkül vettük le ruháinkat és szaladtunk befele, sikoltozva, kacarászva, hiszen ez a jelenség, amit biolumineszcenciának hívnak, olyan volt mint valami varázslat, ahogy úsztunk a vízben: mintha egy csillogó, csillámló felhő vett körül minket.

https://www.facebook.com/travelingbuzz/videos/658834517815620/

Szólj hozzá!

Megérkeztem

2018. március 19. 14:28 - Mokos Béla

Oberfrank Petra EVS önkéntes írása

Sikerült meggyújtani a tüzet a szobánkban, majd zuhanyoztam egy nagyon finom illatú kézműves szappannal, amit még otthon vettem. Mosolyogva álltam a zuhanyfülkében, mikor a függönyön magyar feliratot láttam „Mindig mossa hasonló színekkel együtt”. Szobatársam éppen fát rak a tűzre, miközben észtül beszél telefonon egy rokonával. Hárman lakunk egy szobában, a harmadik lány olasz. A szomszéd szobában pedig egy nagyothalló 90 éves néni lakik, valószínűleg nem fogunk sokat találkozni vele. Kellemes meleg van, este 9 óra, az első ténylegesen itt töltött nap után. Nincs wi-fi kapcsolat a közelben, mégis úgy érzem, most van itt az ideje az írásnak. A mai napon rettenetesen lefáradtam a sok-sok új információtól, pláne hogy egész nap idegen nyelven beszéltek hozzám folyamatosan. Játszottunk szí-szá-szú-t, aki tudja mi az, sokan úgy ismerik, hogy hö-hö-hö, mi úgy mondtuk: hí-há-hú. Nagyon szeretem ezt a játékot, arra emlékeztet, mikor a kórussal nagyon lelkesen és energikusan nekiállunk és sokat nevetünk együtt. Nagy körben állunk, egymásra mutogatunk, miközben mondani kell a megfelelő hangot, lényeg, hogy mindenki felvegye a ritmust, aki téveszt, az kiesik. Névtanulós játékot is játszottunk, nagyjából sikerült megjegyezni mindenkinek a nevét. Igen.. merthogy tizenöten leszünk önkétesek az elkövetkezendő két hónapban, ezen felül két lány jött hat hónapra, két korábbi önkéntes pedig visszajött segíteni a szervezetnek és nekünk.
file_png.jpg
Az első napunk arról szólt, hogy megfogalmazzunk a közösségünk szabályait, ismerkedjünk egymással, a projekttel, és a szervezettel. Amint kiderült, az Eko Centar eredetileg Educational Communication, és azért jött létre, hogy összehozza az embereket, békét teremtsen egymás között, építse a közösséget a faluban és főként a szomszéd városban levő iskolában. Tulajdonképpen 2014-ben kezdtek el foglalkozni ökológikus szemlélettel, és hogy ezt hogyan lehet a meglévő rendszerbe beépíteni. ó.. hogy belevágtam a közepébe? Pedig az előkészületektől akartam kezdeni... Hát akkor most visszamegyek a dolgok legeslegelejére. Belga koncerten voltam a Parkban. Vagy ne legyen ennyire részletes? Lényeg, hogy teljesen véletlenül összefutottam két középiskolatársammal, akikkel arról beszélgettünk, hogy szívesen mennék valahova külföldre. Csak egy pici tapasztalatot szerezni, más kúltúrával találkozni, fejleszteni az angol nyelvtudásom. Egyre érett bennem ez a gondolat. Ők hallottak valahonnan az EVS-ről, és ajánlották, hogy egy ilyen lehetőséget nézzek magamnak, hiszen az EU támogatja, ráadásul rengeteg projekt közül lehet választani, köztük művészetiből is. Ez amiatt volt fontos mert művészetet tanultam. Csahogy rájöttem, hogy valami földdel kapcsolatos dolgot szeretnék csinálni. Harmóniában a természettel. Mert van egy idilli kép a fejemben a jövőről, ahol két kisgyerek játszik a tanyánkon, miközben mezítláb sétálva leszakítok egy paradicsomot a veteményesünkből, és beleharapok. Szóval elkezdtem ökofarmos EVS lehetőségeket kutatni. Eközben rátaláltam a permakultúrára, azt hiszem ezt már leírtam pár helyen, hogy az elveket olvasgatva, azt éreztem, hogy ez a nekem való, és ebben minden benne van, ami érdekel. Az első projektre októberben jelentkeztem, ahova nem engem választottak, és ez eléggé elkeserített, úgyhogy el kellett, hogy teljen egy kis idő ahhoz, hogy jelentkezzek a következőre, de azt hiszem, pont jókor tettem meg, hiszen két helyre is kiválasztottak. Végül a Horvát Eko Centar mellett döntöttem, amely egy rövid távú EVS, össz-vissz két hónap. De utána van lehetőségem akár itt, akár máshol egy hosszabb távú projektre jelentkezni.
A kiutazás előtt egy hónappal felmondtam, ám ahelyett, hogy rendesen felkészültem volna az utazásra, végig aggódtam valamin, hogy kik lesznek ott, milyen lesz, hogy fogom magam érezni, mit csinálok utána, mi lesz az albérletemmel. Ezeken annyit gondolkodtam, hogy hopp hirtelen eltelt az idő, és már itt is vagyok. Sokat segített, hogy a küldő szervezetem, a Fiatalok A Vidékért egyesület, tartott egy felkészítő alkalmat, ahol több fiatalt is megismertem, akik hasonló projetre mennek, és jártak már egy két helyen előtte is. Úgy vettem észre, hogy itt vagy a korosztály, vagy ezek az emberek ilyenek, de csak azt hallom, hogy innen onnan jöttek, sok tréningen, kurzuson, youth exchange programon vettek részt, külföldön dolgoztak, szóval elég sokat látott emberek. Kicsit kicsinek érzem magam hozzájuk képest, meg azt érzem, hogy picit kevésbé tudok angolul, viszont mindenki tök nyitott és megértőek, meg elfogadnak.
283d84_eacebf829e254bc48ab5f0c66789dedb_mv2.jpg
Végül az albérletet is felmondtam, EU-s TB kártyát csináltattam, elintéztem dolgokat, amik meglepően gyorsan működtek. Szereztem szállást egy kedves kórustársamnál, hogy az észt lány, aki Franciaországból jött, tudjon velem egy helyen aludni, és Budapestről reggel együtt induljunk Latinovac-ba. Utolsó este még belenéztünk a számomra utolsó kóruspróbába is. Reggel találkoztunk a másik magyar lánnyal, aztán busszal Zágrábba utaztunk, ahol további három önkéntessel Slavonski Brod-ba érkeztünk, innen autóval vittek tovább a fél órányira lévő faluba. A falu külalakra nem nagyon különbözik egy magyar falutól, de ha nagyon figyelek észre lehet venni a különbséget. Sok domb van errefele, nincs az utcán közvilágítás, a házak többsége vörös téglából épült, kis kályhával lehet befűteni. A szobákba cipővel nem lehet bemenni, erre nagyon vigyáznak, nehogy a sár a parketta réseibe kerüljön, mert nehéz tisztítani. Jó kis falusi illat van, a paplanhuzat olyan, hogy a közepén van egy lyuk, amin keresztül ki lehet venni a paplant, ez a régi általános iskolás osztálykirándulásokra emlékeztet. Az Eko Centar igazából egy kert, nem is mondhatnám túl nagynak. Van egy nagyobb ház, ahol az iroda van, és a közösségi terem, ahol lesznek a horvát óráink. Van egy étkező helység, ahol nekünk kell takarítani. Minden napra két ember van kijelölve a konyha csapatnak. Ők takarítanak, előkészítik az ebédet, kenyeret készítenek, segítenek a konyhában, elmossák a tányérokat. Ezen kívül még egy közösségi ház van, ahol tudunk főzni a szabadnapjainkon (Volunteers's kitchen). A falak fehérek, de már elterveztük, hogy festünk rá, hogy hangulatosabb legyen, az a terület az önkénteseké, szóval bárhogy fejleszthetjük, hogy komfortosabb legyen. Az első projektünk a komposztoláshoz szükséges terület rendbetétele lesz. Tulajdonképpen ahogy ősszel itthagyták az önkéntesek, úgy kapjuk meg most mi a területet, szóval nekiláthatunk a tavaszi nagytakarításnak. Megnéztük a gilisztákat, akik Kaliforiai komosztáló giliszták, ők lesznek segítségünkre a komposztálásban. Tervezzük, hogy a két hónap alatt komposzt wc-t is gyártunk, ami még kevesebb hulladékkal jár, és fölösleges vízet sem pazarlunk. Nagyon jó itt a talaj az építkezéshez, szóval elég, ha markolunk egy kis földet, bevizezzük, és jól tapad ahhoz, hogy bármit lehessen belőle építeni, például ma reggel a supervisor-unk a kányha melletti lyukat tömte be a falban.
A többiek még közösségi életet élnek, vagy teáznak a konyhánkban, én azt hiszem ezzel készen vagyok mára és alszom, izgatottan várva a közös munkát.

 

Oberfrank Petra Horvátországban EVS önkéntes az Erasmus+ program támogatásával.

Az eredeti bejegyzés itt található: https://yellowpoppyflower.wixsite.com/evspermaculture/blog/meg%C3%A9rkeztem

Ha szeretnél te is EVS önkéntes lenni, az itt található jelentkezési lap kitöltésével tudod elindítani a folyamatot.

Az Európai Önkéntes Szolgálatról itt találsz részleteket.

Szólj hozzá!

Gyarkolatiasan EVS kérdésekről

2018. március 08. 12:51 - Mokos Béla

Fekete Eszter EVS önkéntes írása

  • Hogyan, és mivel jöttem ki Litvániába?

gyakorlati oldal: NINCS KÖZVETLEN JÁRAT MAGYARORSZÁGRÓL LITVÁNIÁBA (ha valaki mégis talál, kérem ossza meg velem is :)

Hajnali 2 óra körül indultunk el anyával a Ferihegyre, vonatpótló busszal és vonattal. A Ferihegyen kb. 2 órát vártunk a becsekkolásra, aztán a belső váróteremben, azt figyeltem, hogy melyik terminálon kell felszállnom a repülőre. Végre megvolt a kiírás, Ryanair légitársasággal utaztam Berlinbe,ott 3 órát vártam. Berlinből Vilniusba (Litvánia fővárosába) érkeztem meg. Itt szintén több órát nézelődtem, mert egy önkéntes társamat vártam be Grúziából. Végül busszal egy kaunasi benzinkútnál kellett leszállnunk, ahol bevártuk a koordinátorainkat, akik elvittek minket a szállásra.

lelki oldala: Rendesen kavarogtak bennem az érzések, de mire a szállásra értem összeszedtem magam (aznapra :P ), na meg el is fáradtam rendesen.

 

  • v Milyen a szállásod?

Egy nem túl nagy, 3 különszobás lakásba élek, ahol van egy mosdónk, egy fürdőszobánk és egy konyhánk. Kényelmesen el lehet férni benne.

A szobám ablakából a naplemente fényei J

 

  • v Kik a lakótársaid?

Egy hónapig egy örmény lánnyal és egy tunéziai sráccal laktam együtt. Majd a lány elment és egy francia fiú jött a helyére.

 

  • v Hol dolgozol? Milyenek a gyerekek, a munkatársak?

Egy átmeneti árvaházban dolgozok, ahol egészséges és fogyatékos gyerekek egyaránt vannak. 8-9 hónapostól- 5 évesig foglalkozok (jelenleg) 8 gyerekkel. Eleinte 10-en voltak, de az örökbefogadás folyamatosan zajlik. A munkatársaim közül legtöbben középkorúak, akik többnyire csak litvánul, meg oroszul tudnak. Egyik nyelvet se beszélem :D Akkor hogy kommunikálunk? Activity az élet! J De mostanra, több szót is tudok, amit rendszeresen használok a gyerekek között. Egy-két gondozó beszél, vagy ért egy picit angolul. Meg, ahogy visszajelzésben is kaptam, sok mindent megértek szavak nélkül is, csak nézni kell és máris látod, miben hogy tudsz segíteni, na meg, ha konkrétan megmutatják mit szeretnének, akkor az már egyszerű. J

 

  • v Van még rajtad kívül egy másik önkéntes ebben a programban?

Igen, egy spanyol srác, akivel a délelőtti foglalkozásokon és az udvaron találkozunk, mert ő a második, én meg az első emeleten dolgozok.

 

  • v Nem sajnálod a gyerekeket?

Nem! Azért jöttem ki, hogy szeressem és segítsem őket! Erre már készített az Úr. Persze alkalmanként kell magamat emlékeztetni a céljaimra, hogyha elfog a bánat, amiért itt vagyok. De nem azért mert bánt valaki vagy ilyesmi, a honvágy is ,meg a formálódás alkalmanként fájdalmas.

 

  • v Mi a feladatod az árvaházban 1.?

Az első két hétben a napi rutinokban való segítés. Reggel játék, délelőtt fejlesztő foglalkozás az épület mind a 2 emeletén lakó gyerekeinek egyszerre, egy csoportban. Utána udvaron sétálunk, játszunk, aztán ebéd előtti kézmosás. Az a gyermek, aki még nem tud egyedül enni korából vagy a képességeinek hiányából adódóan, őt meg kell etetni vagy tanítani/ vezetetten gyakorolni vele a kanál használatát. Ebéd után kéz és arcmosás, biliztetés, pelenkázás, pizsamába öltöztetés, altatás. Míg a gyerekek alszanak takarítunk, mosunk és kiteregetünk.

 

  • v Mit csinálsz a szabadidődben 1.? Vannak új barátaid? (ez a hetek alatt alakult ki)

Olvasok,tanításokat nézek, főzök, takarítok, várost nézek, találkozok az önkéntesekkel és az új barátaimmal.

 

  • v Mi történt veled az első héten?

Az érzelmeim ingadoztak rendesen, mert minden olyan gyorsan történt és az első hetemben is több mindent kellett megtapasztalnom.

Például nagyon sok új emberrel találkoztam, hirtelen csak angolul kellett beszélni és a munkahelyen legtöbbször litvánt hallottam, kivéve mikor a főnökasszonnyal találkoztam. A gyerekek az első pillanattól fogva a szívem csücskei lettek. J Vannak nehezebben kezelhető gyerekek, de tanulom, hogyan osszam meg velük a szeretetet. Ami szomorú meglepetést okozott, hogy a kislányok közül eggyel, akivel sokat játszottam, sétáltam, elvitték pénteken. Nagyon hálás vagyok, hogy elbúcsúzott tőlem is. Ő egy 3 éves tüneményes, csupa szív kislány. 
- Abban reménykedem, hogy egytől- egyig nagyon jó szülőkhöz kerülnek!


A következő nehézséget én okoztam magamnak, hogy aggódtam a csomagjaim megérkezése miatt. Már többen tudjátok, hogy nem egy nagy bőrönddel érkeztem, hanem csak egy kicsivel, amiben 3 garnitúra ruha (nadrág, felső, pulcsi) volt, meg még pár fontos holmi. A csomagjaimat a DPD-vel szállíttattam,így olcsóbbnak tűnt és egyszerűbbnek az átszállás miatt.

Nem éreztem kényelmesnek ezt a helyzetet, mert azt tudni kell, hogyha etetsz egy gyereket, vagy akár csak az udvaron játszol vele, hát mindenféle folt keletkezik a ruhádon, a kabátodon, amit persze csak egyszerűen kimosol, de na ... Meg az, hogy sokat kellett takarítani a lakásban és akkor egyértelmű, hogy amiben takarítasz, abban nem mész gyerekek közé ...

Aztán az is problémát volt, hogy kaptunk litván telefonszámot, de az én telefonom nem kártyafüggetlen még és nem dual sim-es. Szóval milyen lehetőségek merülnek fel ilyenkor: kérsz valakitől, veszel egyet, vagy csak egyszerűen nem használod azt a számot (ami nem volt opció). Így a héten beszereztem egy nem túl olcsó, de nem is olyan drága alaptelefont, amit figyeljetek, később jó párszor fogok említeni. J

Aztán, további vágyam volt, hogy legyen egy gyülekezet, ahol barátokra lelhetek, otthon érezhetem magam és a valamilyen szolgálatba is be tudjak kapcsolódni. Ez egy jó projektnek indult. A google-ba beírtam, hogy angol keresztyén gyülekezet kaunasban, vagy valami ehhez hasonlót , és jó pár találatot hozott fel ez az odal. Ami megragadta a figyelmemet, hogy volt egy House Church blog,  és az volt benne, hogy csak angolul, keresztyén diákok számára, Biblia tanulmányozás hetenként. Volt egy elérhetőség fül/ oldal, ahova írhatsz üzenetet , ami automatikusan a blogkészítő e-mailjére érkezik. Másnap kaptam is választ, hogy xy vagyok, a csoport vezetője, de jelenleg egy másik országban tartózkodok hosszú ideig. Megadott egy telefonszámot, amin tudtam érdeklődni. Fel is hívtam, egy hölgy vette fel, akitől megkérdeztem, hogy akkor, igaz működik a csoport, mikor mehetek. A következőket mondta: -A csoport működik, de csak litvánul, mert a diákok, akik oda jártak, befejezték tanulmányaikat és hazautaztak, és a litván tanulók maradtak csak. De, ha bármiben tudok segíteni, akkor hívj nyugodtan. 

A facebookon is ismerősök lettünk,így könnyebb lett a kommunikáció.

 

Akkor nézelődjünk tovább gondoltam. Több lehetőséget lementettem, azok közül a gyülekezetek közül, amiket eldöntöttem, hogy meglátogatok. Az első vasárnap egy igen távoli, nehezen megtalálható gyülekezetbe mentem, ahol nagyon készségesen fogadtak. Amint kiderült, hogy nem értek litvánul, egy férfi előkerítette a feleségét, aki végig tolmácsolt angolul. Nagy csoda volt az is, hogy az istentisztelet alatt visszaköszönt az az ige, amit korábban is kaptam: János 14, 27 ,,Békességet hagyok nektek; az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.”

Édesek voltak a végén, mert úgy körbevettek a gyülekezeti tagok és érdeklődtek, hogy hogyan keveredtem oda. Azért is mert nincs weboldaluk  az interneten, de mégis ott találtam őket. Azt mondták, hogy valószínűleg egy közös esemény miatt egy másik gyülekezet honlapján láttam a címüket, amin meglehettek említve. Onnan lett egy nagyon kedves testvérem, akivel a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Köszönöm Istennek, hogy barátul, testvérül adta őt!

 

Az Úr mindenről gondoskodik! 

Fekete Eszter Litvániában EVS önkéntes az Erasmus+ program támogatásával.

Az eredeti bejegyzés itt található: http://stepbystepwith.blogspot.hu/p/idorol-idore.html

Ha szeretnél te is EVS önkéntes lenni, az itt található jelentkezési lap kitöltésével tudod elindítani a folyamatot.

Az Európai Önkéntes Szolgálatról itt találsz részleteket.

 

 

Szólj hozzá!

Önkéntesség Litvániában

2018. február 23. 08:13 - Mokos Béla

Aradi Adrián EVS önkéntes írása

  • Project name: I care! I volunteer!
  • Duration: 2017 February- 2018 January
  • Place of stay: Vilnius
  • Sending organization: FVE – Fiatalok a Vidékért Egyesület
  • Coordinating organization: SALTES
  • Hosting organizations: DofELietuva, SocialinisSufleris

 

DofE – Main part of my work was hike assessing. DofE is about youth development through different levels. After completing their level, participants had to go on a hike where they would be able to put into practice all the skills thez have acquired through their required activities. This hike was fully self-sustained, everything was planned by the group itself (length, route, sleeping place, food, navigation, aim, checkpoints and timing, all according to DofE rules). I had to help my tutor in evaluating these plans, then on occasion, to assess these hikes. A hike lasted between 2 to 4 days, I usually went after the group on foot, slept in a tent, packed everything as they have. This way I was able to see many beautiful places in Lithuania, visited many regional parks and national parks while also trying to enjoy the local notable places and buildings as much as my time allowed me to do so.

Also there was a really nice tradition in the office; every Wednesday, during lunch break, some co-workers organized a basketball game for all who was interested. Not for professionals, purely for fun.

Socialinis Sufleris – Sufleris is about community building and strengthening local community cohesion through workshops. The tasks here were really diverse, ranging from the usual office work (filling out forms, delivering documents, editing pictures from workshops, creating posts) to actual fieldwork (workshops for youth, team building exercises on slackline). This also required a lot of flexibility as many workshops were outside Vilnius and during the weekends, sometimes lasting for several days. But it was also fun because I was able to see different parts of Lithuania from time to time instead of sitting in front of my computer.

 

By the end of the year I can tell about myself that I’ve been to more places in Lithuania than the average Lithuanian and seen a lot more than the average volunteer. I’ve also met many nice people during this time, spent many hours in good company and been involved in many experiences that few can say for themselves.

As I was living in the capital of Vilnius, there were always many other volunteers around (usually about 60 of us) and many opportunities to meet with them, too. On many occasions one of the coordinating organizations created some events for us, but there were many gatherings happening every week as well. Within SALTES we also had our little community as there were some events just for us and for the first half of the year, most of us lived in the same dormitory. So every day we bumped into each other but had some meetings occasionally where we sat together for a while. And even within this closer group there were a couple of friends with whom I met more frequently and could count on anytime. We had our own little traditions and gatherings, discovered the city together and discussed our problems as well if there was any. So I can say that Vilnius has a really great volunteering community where one can have fun and also share her/his problem and find some sympathetic ears and support.

Aradi Adrián Litvániában EVS önkéntes az Erasmus+ program támogatásával.

Ha szeretnél te is EVS önkéntes lenni, az itt található jelentkezési lap kitöltésével tudod elindítani a folyamatot.

Az Európai Önkéntes Szolgálatról itt találsz részleteket.

Szólj hozzá!