Hoppsza, ez EVS!

Első nap az oviban - önkéntesként

2018. szeptember 18. 11:16 - Mokos Béla

Ozdin Csilla önkéntes bejegyzése

Az első napom az oviban elég kalandosan indult, mivel reggel akkora köd volt, hogy tulajdonképpen nem is láttam merre van. Az útról abszolút nem látszott, hogy van arra egy épület, így mindjárt az első nap egy 15 perces késéssel indítottam..� (az első képen az látszik, mikor már közeledtem az ovihoz, bár így sem a legiobban kivehető �)

ozdinovi.jpg

Viszont ezután a kis kellemetlenség után egyből kárpótolva lettem. Nagyon aranyosak a gyerekek, szerintem egész hamar megszoknak majd, bár most már kicsit bánom, hogy nem megyek többet heti 1 napnál..

A “makk” csoportba 3-7 éves korig járnak a gyerekek, és egész sokan vannak. Tegnap 17 gyerkőccel tudtam megismerkedni. Ami a legmeglepőbb volt számomra, hogy 2 kis fiún kívül mindenki szőke… ��

De ez a nap nem csak munka volt. A tanulásom is megkezdődött. Az oviban a falra kitett betűk megismerése után (mókás látvány lehet, 21 éves létemre az oviban tanulom a betűket ��) jöhettek a szókártyák. Azok eredetileg valami Activity kártyák lennének, de kapva az alkalmon, el is kezdtem tanulgatni a szavakat.

Összességében egy nagyon eredményes napnak mondanám a tegnapit. Nagyon várom, hogy jövő héten ismét menjek a kis manókhoz. �

Ozdin Csilla Észtországban önkéntes az Erasmus+ program támogatásával. Az eredeti bejegyzés itt található: https://csillus.tumblr.com/

 

 

Szólj hozzá!

Youth Camp 2018 avagy minden ami Málta :D

2018. augusztus 28. 13:07 - Mokos Béla

Szilágyi Rebeka EVS önkéntes írása

Sokan tudjátok, hogy cserkész vagyok, immár 8 éve aktív tagja egy fantasztikus közösségnek. Szeretek nyaranta 10 napra eltűnni a civilizációból, fura játékokat ismerek, ha valaki kiejti a száján az unikornis szót elmosolyodom, mert a legjobb barátaim jutnak az eszembe, szentül hiszem, hogy a Nutella minden gondot megold, nem utolsó sorban pedig megtanultam milyen a jó csapatmunka és ennek köszönhetően mennyi szuper programot lehet szervezni. (Innen is millió pacsi meg ölelés mindenkinek, akiknek ezt köszönhetem! A Youth Camp alatt sokat gondoltam rátok! :) )
Tudtam, hogy Máltán élni egész más lesz, mint otthon. Nemcsak az új környezet miatt, hanem mert a munka és az időbeosztás itt sokkal képlékenyebb fogalom. Az elején határozottan az az érzésed támadhat, hogy itt semmi sincs rendesen megszervezve. És mégis minden működik! Aki pedig a rendszerességhez van szokva, annak nehéz felvennie ezt a fonalat. (Ez lennék én :D)
Azt hiszem a tenger, az állandó napsütés és a "sziget feeling" lelassította az itt élő népeket. És valóban; ha csak 15 percet sétálsz Gozon rájössz, hogy az élet szép, és ugyan minek rohanni?

Éppen ezért itt létezik, hogy egy sima hétköznap a bank bezár délben, hogy a boltokban 12:30-16:00-ig szieszta idő van, hogy amikor ebédszünetet kapsz munka közben és megkérdezed mikorra gyere vissza azt a választ kapod, hogy "kényelmesen ebédelj meg, majd utána, nem szabjuk meg meddig ehetsz", és hogy elvállalsz egy feladatot, de néhány órával előtte kiderül, hogy teljesen mást kell csinálnod.
Azt hiszem az EVS programom nagy kihívása (lesz) ehhez az új életvitelhez alkalmazkodni! :D
Mert minden megoldódik akkor is, ha éjfélkor még nem tudja az ember, hogy másnap hányra kell mennie dolgozni. Erre kreáltuk a többiekkel a "Relax, you are in Gozo" kifejezést és előszeretettel mondogatjuk egymásnak ha a dolgok 180 fokos fordulatot vesznek és fogalmunk sincs hol és mikor lesz a következő feladatunk.

A fentiek fényében remek első tapasztalat volt a Youth Camp, ami egy ifjúsági tábor az Erasmus program keretein belül. Évek óta az ERRC szervezi Gozo szigetén, az egykori Azúr Ablak helyén; Dwejrán. Európa különböző pontjairól érkeznek 15-17 éves fiatalok, akik nomád körülmények között sátoroznak itt 10 napig. A tábornak általában van egy témája (idén a környezetvédelem és az egészséges életmód volt), aminek keretein belül interaktív programokon vesznek részt, emellett pedig bejárják Gozót és Máltát.
Fungus Rock, Dwejra
Ha eddig nem folytak volna össze a napok a fejemben, a tábor alatt ez garantáltan megtörtént.
10 napos kalandunk 8 db klasszikus cserkészsátor felállításával kezdődött egy tikkasztó hétfő délután az árnyékban nem túl gazdag, viszont annál gyönyörűbb, sziklás Dwejrán. A kezdeti  "hogyan fogjunk hozzá?" dilemmázást hamar megmentette néhány helyi cserkészarc, akik lejöttek hogy koordinálják a műveletet. Így csak 6 órába telt :D


A sátrak leszállításakor egy dolgot kipipálhattam a bakancslistámon: tűzoltóautóban utazni, ami a  speckó felszerelés helyett sátrakkal, cövekekkel és tábori kellékekkel van tele, és ami (természetesen) 5 km-rel Dwejra előtt lerobbant :D
Miután este 10-re némiképp állt a tábor és mindenki a jól megérdemelt pizzáját majszolta, volt alkalmam megismerkedni néhány helyi vízimentőssel és ERRC taggal, ami tovább erősítette bennem azt a  pozitív megérzést, hogy rengeteg a jófej ember itt! :)

Youth Camp, Building Crew :)


A tábor előtt lehetőségünk volt feliratkozni néhány programra/napra, amikor a helyszínen segítünk. Na ez a beosztás kb. a 2. napig élt :D Andrii és Vitaliy a "mindent megoldó" brigádként leköltöztek a táborba, javították a generátort, szerelték a fürdősátrat, koordináltak, helyettesítették a főszervezőt, ha kellett. Mi pedig Kathrinnal és az ERRC bázisán főként irodai teendőkkel foglalkozó Carollal megalakítottuk a konyhás csapatot. Csupán az ebéd el(ő)készítése volt a feladatunk, de amíg nem vált világossá, hogy ez minden nap ránk fog hárulni, addig volt egy kis káosz. Utána már rutinosan vettük a kenyeret, a tortilla lapot, a zöldségeket, a felvágottat meg a sajtot 60 főre. Én pedig megtanultam helyesen ananászt felvágni. :D Valahányszor a táborozók megláttak minket széles mosollyal fogadtak, tudták hogy hamarosan ebéd lesz. :D
Törökországból, Romániából, Ukrajnából, Szlovákiából, Lengyelországból, Görögországból, Georgiaból, Litvániából, Örményországból és Azerbajdzsánból érkeztek a résztvevők. A nemzetiségeken túl tovább színesítette a közösséget, hogy a görög és török csoportban is volt néhány siketnéma résztvevő. Közvetlenségük abszolút háttérbe szorította ezt az apró tényt, és azt hiszem mindenkiben felkeltette kicsit a jelnyelv iránti érdeklődést. :) 
A konyhás teendők mellett Kathrinnal általában a délutánokat is a táborban töltöttük, esténként sima vacsora helyett többször volt barbecue, ami az elképesztő gozoi naplementékkel kombinálva mindig elfeledtette velünk, ha épp nehezebb volt a nap. (Már vagy 6 millió képem van az itteni naplementékről, de egyszerűen megunhatatlanok!)



Volt alkalmunk néhány programon is részt venni, kreativitásunkat (és a legmenőbb cserkészjátékokat) elővéve ismerkedős játékokat játszottunk, illetve "újrahasznosítós" workshop-ot tartottunk, ahol a résztvevők műanyag flakonokból és a házunkban összegyűjtött újrahasznosítható szemétből kreálhattak magunknak érdekes dolgokat. (A Pinterest és a máltai környezet inspiráló hatására mi egy medúzát készítettünk. :) )


Ezzel párhuzamosan a helyi rendezvényeken is dolgoztunk, így egyáltalán nem unatkoztunk. Bevallom voltak nehéz napok, legtöbbször az zavart meg minket, hogy nem mindig tudtuk; a programon segítsünk, vagy az ennivalót készítsük? Azt éreztük mindkét fronton szükség lenne ránk, és a feladatok leosztása nem volt egyértelmű, ami olykor kisebb feszültséget eredményezett. Így kötöttünk ki a "segítünk, ahol csak szükség van ránk" pozíciónál, ami az 5.-6. nap fele annyira lefárasztott, hogy elkezdtük számolni a napokat visszafele.
Közben azért sok hasznos gondolat és ötlet fogalmazódott meg bennünk. A táborzáró megbeszéléseken mi is helyet kaptunk az asztalnál, és nagyon jól esett, hogy bár csak 2 hete vagyok a csapat tagja számít a véleményem.
Bármennyire is kaotikus volt a tábori helyzet valahogy mindig mindent megoldottunk, amiből sok nevetés és remek sztorik születtek. Minden jó, ha a vége jó: számomra szuper csapatépítő alkalom volt, sokat köszönhetek ennek a 10 napnak! :)


Blue Hole, Dwejra
Inland Sea, Dwejra

Azure Window Memorial, Dwejra

Az írás eredetije itt található: https://emergenseamalta.blogspot.com/2018/08/youth-camp-2018.html?m=1
Szólj hozzá!

EVS STARA ZAGORA-ban

2018. augusztus 13. 16:23 - Mokos Béla

Varga Katalin EVS önkéntes írása

Szeptember 11
Ez volt az a dátum, amikor nekivágtam az EVS programnak és 1 évre kiköltöztem Bulgáriába. Pozsonyból szálltam repülőre Szófiáig majd onnan busszal Stara Zagorába. Egy ukrán lánnyal ismerkedtem meg a buszon, aki akkor a tengerpart, Obzor fele tartott. Kiderült, hogy vannak közös pontjaink az életünkben például az, hogy az ő édesapja is magyar származású. Kicsi a világ. Majd megérkeztem és Krasimira várt a buszmegállóban. Bemutatkoztunk egymásnak újra és köszöntöttem is egy kis csomaggal, amit még otthon készítettem össze neki minden földi jóval. Így indult az én történtem

Október
Az első hetekben annyi impulzus ért, hogy minden nap lenulláztam magam, fáradtan, de izgatottan vártam a következő napot. Minden hétre be volt táblázva, hogy melyik iskolába megyünk foglalkozni a gyerekekkel, ezenkívül beindult a CEI rádió show kedden és csütörtökön. Furcsa volt még minden, főleg, hogy az emberek jönnek és mennek, emlékszem ebben az időben búcsúztattuk Magdát(PL) és Miguelt (POR). 1#rugalmasankezelniaváltozásokat

November
Ejött az első szófiai Önkéntes Tréning. Volt már olyan érzésed, hogy egy asztalnál ülsz több mint 50 olyan emberrel, akik más-más országból jöttek, de egy nyelvet beszéltek? Különböző emberek, de sokszor hasonló tervekkel, érzésekkel és problémákkal? Én ezt éreztem, nagyon jó érzés volt. Két coach dolgozott velünk 5 napig és elég sokszor kiváltották bennem az „AHA” érzést. Személyiségtesztjük alapján delfin vagyok 2#önismeret

December
Mindenki készül a karácsonyra gyerekektől rengeteg rajzot kaptam, még mindig úgy fogadnak minket, hogy belépünk az ajtón és megölelnek. Sokszor helyzeteket elevenítetettem fel, amikor egy angol szót kerestem beszéd közben: -HUG-egy életre megjegyeztem itt Stara Zagorában. 3#feltételnélkül

Január
Slivenbe mentünk el egy rádió interjúra, ahol meséltünk az eddigi tapasztalatinkról központi téma volt a barátság, kinek hány barátja van, van e egyáltalán, ezenkívül megmutatta nekünk Lory(ITA) azt a profi rádió stúdiót, ahol többi önkéntes társával együtt dolgoznak. 4#tanulás

Február
Kazahnlakba mentünk beszélgetni a helyi fiatalokhoz, hogy merjenek nagyot álmodni és pályázzanak meg egy külföldi önkéntes ösztöndíjat. Egy lány tette fel a kezét az előadásunk alatt kb 17 éves lehetett, folyékony angoltudással és olyan céllal, hogy orvos akar lenni, mégpedig Indiában. 5#gyöngyszemek

Március
CEI napot tartottunk egy szép márciusi napon, amikor kiraktunk egy nagy fehér táblát azzal a mondatkezdéssel: аз искам vagyis én akarok…. A március amúgy fontos hónap a bolgárokanak, mert ekkor kezdődika martenica, amellyel a tavaszt, az újrakezdést várják szimbolikusan. Kíváncsian nézték a helyiek mit csinálunk a parkban, megzavarva a sakkuzásukat, de a nap végére tele írták célokkal a papírt.6#nekedmiacélod

Április
Greenpeace szervezésében részt vettünk a Föld napja akcióban, ahol workshopot szerveztünk a stara zagorai gyerekeknek. Ügyességi feladatokon kívül szó volt, hogyan tudunk újrahasznosítani, milyen alternatívák vannak egyes hétköznapi megszokott megoldások helyett egy zöldebb, tudatosabbat használni. A délelőtti program után meghívtak minket egy ebédre, ahol arra kért minket a Greenpeace vezetője, hogy húst és alkohol, ha lehet, akkor ne rendeljünk, mert ez ellentmond a szervezet normáinak. 7#fanatizmus #elmentemszavazni

Május 9 Európa nap
Európai nap alkalmából előadást tartottam több iskolában, hogy milyen előnyöket élvezhetnek a fiatalok azáltal, hogy Bulgária 2007-ben csatlakozott az Európai Unióhoz. Végén megkérdeztem őket, hogy milyen terveik vannak a jövőben. Egy lány azt mondta: Olyan önkéntes akarok lenni, mint te. 8#taníts

Június
Elkezdődött a nyári tábor, ami tulajdonképpen egy városi napközi volt. És hogy mit csináltunk? Mindent. Reggel torna, névjáték, számháború kint, gumi macit irodában, karkötőt, origamit, állatkertbe mentünk, péntekenként strandra mentünk, banán tumrix, rádió nap, agyagoztunk, ha esett az eső filmeztünk, de utána tollasoztunk, aztán krokodilos kulcstartó, maszkot gézből, zabpehelyből kekszet…..9#ötletek

Július
Hetente egyszer jártam egy könyvtárba, ahol mindig magyar napot tartottam a gyerekeknek. Előadást tartottam Magyarországól, hagyományainkról, milyen zenéket hallgatunk. Vittem nekik mákos sütit, amit anyukám csak telimákosnak hív, quzt játszottunk és megtanítottam velük a kiszámolónkat 10#ecpec

Augusztus
Ketten maradtunk én és Leva (LIT). Már mindent tudunk. Rádióban most én jövök utána te, de holnapra ezt találtam ki. Mit szólsz? Elmegyek, megveszem hozzá a cuccokat. Esni fog? Nem baj van nálam színező csak filceket hozzál. Később pincérnő mondja, hogy nincs angol étlap: няма проблем. 11#kész

Szólj hozzá!

Las cosas claras y el chocolate espeso

2018. július 21. 12:58 - Mokos Béla

Szettele Edina, Erasmus+ önkéntes írása

A spanyol nyelv és kultúra már gimnazista korom óta magával ragadott, és ez a szenvedély az évek múltával csak nőtt. Az egyetem elvégzése után beléptem a munkavállalók világa, de valahogy egyik munkahelyemen sem éreztem azt, hogy ez lenne az az állás, ahol éveken keresztül dolgozni tudnék. Rövid gondolkodás után úgy döntöttem, hogy valóra váltom az álmom, és a siesta hazájában szerzek új élményeket és tapasztalatot.
Egyik barátnőm mesélt nekem az EVS-ről és a Facebookon akadtam rá a Fiatalok a Vidékért Egyesületre, akik hatalmas segítséget nyújtottak a pályázatírásban és a felkészítésben. Nekik köszönhetően sikeresen kiválasztottak egy projektre Észak-Spanyolország egyik legszebb tengerparti városában, Santanderben.

 

A koordináló szervetem a Ser Joven volt, míg a fogadó szervezetem, ahol valójában dolgoztam az ONCE (Organización Nacional de Ciegos Españoles). Rajtam kívül még két külföldi lány dolgozott itt önkéntesként, közülük Unával, a szerb lánnyal együtt is laktunk. Az ONCE legfőbb feladata, hogy segítse a vakok és gyengénlátók társadalmi beilleszkedését. Különböző foglalkozásokat, programokat és kirándulásokat szerveznek a látássérültek számára, mi önkéntesek pedig a kíséretet biztosítottuk a számukra. Segítséget nyújtottunk vásárláskor, elkísértük őket az orvoshoz vagy a bankba, de olykor csak sétáltunk és beszélgettünk egy kávé mellett. A beosztásunk hetente változott, és a napjaink finoman fogalmazva igen mozgalmasak voltak, amit nekem személy szerint eléggé nehéz volt megszoknom, de annyi kedves és életvidám emberrel találkoztam az itteni munkám során, hogy megérte meghozni ezt az áldozatot. Részt vettünk túrákon, különböző ünnepségeken és velük együtt jógáztam heti két alkalommal. Az idős emberek rövid idő alatt annyira a szívemhez nőttek, hogy azt éreztem, hirtelen egy tucat spanyol nagyikám lett, akikkel bármilyen témáról képesek vagyunk órákat beszélgetni. Hála nekik a spanyol nyelvtudásom ugrásszerűen fejlődött, és ha bármi gondom akadt egy-egy szó vagy mondat megértésével, ők türelmesen körbe írták más szavakkal.

Mint fentebb már említettem, Unával egy lakásban laktunk, és velünk lakott még egy lengyel lány, aki a koordináló szervezetnél dolgozott önkéntesként, valamint egy lett lány, aki egy szellemileg sérültekkel foglalkozó szervezetnél vállalt önkéntes munkát. Ennyi lánnyal lakni, nem mindig könnyű, de szerencsére az idő nagy részében sikerült jól kijönnünk egymással, együtt fedeztük fel a várost, és olykor közösen indultunk bulizni is. Jó volt hozzám hasonló önkéntesekkel együtt lakni, hiszen közösek voltak az élményeink és a problémáink is.

 

Az EVS program része a kezdő és félidős tréning, ahol választ kapunk minden bennünk felmerülő kérdésre. Számomra a lehető legjobbkor jött a kezdő tréning, ugyanis mélypontra kerültem, és nem igazán tudtam mit is keresek pontosan ebben a projektben. Abban a szerencsében volt részünk, hogy a tréningünk helyszínéül egy vár szolgált Toledoban, így újabb bakancslistás kívánságom teljesült, ugyanis megtudtam, milyen érzés egy várban lakni. Ez alatt az idő alatt ráébredtem, mi is pontosan az EVS, és hogy sokkal fontosabb elemét alkotjuk a projektnek, mint azt eleinte gondoltam. Mi több a tréning alatt rengeteg értékes emberrel találkoztam, akik Spanyolország különböző városaiban önkénteskednek, és akikkel később meglátogattuk egymást.

Az EVS lényege az élmények gyűjtése, ezért úgy döntöttem, hogy ha már Spanyolországban vagyok, megtanulok táncolni is. Találtam is egy tánckurzust, ahol salsa és bachata órákat vettem, és imádtam minden percét. A munka mellett természetesen szabadságra is mehettünk, így lehetőségem volt elutazni Madridba, Valladolidba, Granadába, Sevillába, Bilbaoba, Oviedoba és még Portoba is. Kantábria, ahol Santander is található, meseszép, ezért ott is rengeteg hely van, ahová érdemes ellátogatni.

Az EVSnek köszönhetően nemcsak Spanyolországot és a kultúráját sikerült testközelből megismernem, de életre szóló barátságokat is kötöttem, és olyan élményeket gyűjtöttem, amiket semmi pénzért nem cserélnék el. Ezért mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy vágjon bele az önkénteskedésbe, és ismerje meg önmagát valamint a saját határait egy másik országban szerencsét próbálva.

Szólj hozzá!

Élet Suderbyniában – Life in Suderbyn land

2018. május 17. 08:23 - Mokos Béla

Donkó Bettina EVS önkéntes írása

Harmadik hetemet töltöm az ökofaluban, és oly sok minden történik minden egyes nap, hogy nehéz lépést tartani, nem hogy még írni is róla. Nagykanállal falom a lehetőségeket, teljes erővel vetem bele magam a programokba, és ki sem látok a tennivalóhegyek közül. Gondoltam, hogy mozgalmas lesz, de a fene sem gondolta volna, hogy ennyire! Még nem teljesen tiszta, hogy mi merre, de nagyjábóli napunkat vázolni tudom:

8:30- morning circle, reggeli találkozó, mikor mindenki egybegyűlik, és elmeséljük, hogyan érezzük magunkat, esetleg mi történt velünk a tegnap folyamán. Néhányan még reggeliznek, majd a napi teendők vázolása, megbeszélése következik, majd mindenki elmondja, nagyjából mit fog tenni aznap. Oszlunk, közös takarítás, rendbetétele a háznak, ideális esetben mindenki elmosogat maga után. Mindenki megy a dolgára, egy vagy két ember elkezdi az előkészületeket a főzéshez.

13:00- ebédidő. Valaki egy hangos csengővel végigmegy a munkaterületen, jelezve, hogy az ebéd tálalásra kész. Ekkor kezdünk összepakolni, visszasétálni a fő házba. Második kör esedékes, mikor már minden az asztalon van, de  az emberek még nem jelentek meg, vagy valaki még hiányzik. Food presentation a konyhaasszonyoktól/-férfiaktól, és szabad a lakoma. Ebéd után mindenki megy amerre szeretne, nincs szabály, nincs megkötés, lehet pihenni, kávézni, szundikálni stb. Amennyit nekünk, EVS önkénteseknek kell, az 35 óra hetente, de a beosztás önálló. Sokan dolgoznak így, volt hogy pl. szombat hajnali egykor seregek dolgoztak az étkezőben. Rengeteg a meeting, a különböző megbeszélések a futó és jövőben futni fogó projektek ügyében is, illetve a közösségi események.

A vacsora ilyen sajátos rendszerben működik, tulajdonképpen eszel, amikor éhes vagy, azt, amit találsz/szeretnél alapon. Meg kell még említenem a kéthetente esedékes sharing circle-öket, amikor összegyűlünk akik szeretnénk és elmondunk mindent, amit szeretnénk: hogyan vagyunk, mit érzünk, mi történt. A többiek hallgatnak, ítélet nélkül. Nagyon fontos ugyanígy a hétfőnkénti heti megbeszélés, amikor vázoljuk a levegőben lógó feladatokat illetve az újakat, a meetingeknek helyet találunk a beosztásban, képek kapunk a következő hétről, és kiosztjuk a heti takarítókat. Az ebédfőzés önkéntes alapon megy. Emellett péntekente a community meeting, amikor fontos témák és megbeszélnivaló közösségi kérdések kerülnek terítékre. Mindemellett kéthetente “Good thing” eseményt szervezünk a meditációs szobában, ami nyilvános filmvetítést jelent.

Az egész hely egy dinamikus, állandóan változó, mindamellett stabil alapokon nyugvó közösség, melynek azonnal elfogadott teljes értékű tagja vagy, amint beléptél az ajtón. Igyekszünk mindenkit elfogadni, ajtót nyitni az érdeklődőknek, és egy folyamatos tanulási és reflektálási lehetőséget biztosítani mindenkinek Suderbynben.

…és ez néha kegyetlen nehéz.

 

Szólj hozzá!

Kurjen Tila, Tampere meg minden

2018. május 17. 08:19 - Mokos Béla

Szabó Vivien EVS önkéntes írása

Egy kis képes bemutató a mindennapokról � Ez a falu, a mi házunk (Mankkeli), szauna, kisbolt ahol öko-bio dolgok vannak a falu részére.

Minden két napban szaunázunk a lányokkal, nagyon nyugis � Múlt héten elbicikliztünk egy közeli tóhoz, ráálltunk a jégre és magunkba tömtünk egy csomó lingonberryt, habár még nem teljesen érett. Két nap múlva Satuék kaptak egy telefonhívást, hogy négy külföldinek tűnő ember mászkált a nyári a telkükön. Upszi xD Hihetetlen a szomszéd figyelő rendszer, mi senkit nem láttunk a közelben.

Voltunk az erdőben többször is sétálni, minden szemetet összeszedünk.

Vappu idején, május elsején megnéztük Tamperèt is. Az egyetemisták az utcán buliztak, ettünk munkkit, ami a finn lekváros fánk és ittunk Valhallát (olyan mint a jäger de tuti hogy ánizzsal készül, mint minden xD). Rengeteg salmiakki van, van sós, édes, olyan kemény cukor ami salmiakkival van töltve és salmiakki jégkrém is. Mellesleg isteni �

A fiúk többször voltak már horgászni, de a kérdésre, hogy hol a hal,mindig ugyanaz a válasz: A vízben �

Volt egy grillparti is a faluban, sütöttem egy kis magyar kolbászt, a külföldiek imádták a finneknek “egy kicsit fűszeres” xD

Bónusz képek �

Ohh és van egy szerelmem, Aarne. 6 éves és készített nekem virágkarkötőt. �

No niin

Szólj hozzá!

Minden rendben

2018. május 02. 07:44 - Mokos Béla

Szabó Vivien EVS önkéntes írása

Szóval…megèrkeztem, jól vagyok, az emberek kedvesek, a falu nagyon jó, a táj gyönyörű

Ez a hèt azzal telik, hogy megtanuljuk mit hogyan kell, mi lesz a dolgunk, mi hova való, mit honnan lehet beszerezni. A dalu próbál a lehető legtöbb saját termést használni. Jelenleg csak gumós zöldségek, hagyma és tojás van, de lesz majd hús, hal, és más növények is. Van egy nagy fűszerspirál, kb háromszor akkora mint az enyèm otthon. És alig van benne valami, úgyhogy az lehet a saját projektem

Bemutatom picit a többi önkéntest és pár embert akikről később gyakrabban lesz szó: Satu (ő fogadott minket és ő segít a legtöbbet nekünk a faluban) minden nap vélünk van a héten. Charline, egy francia lány nagyon vicces. Pauline, belga lány, kedves nagyon, francia területről jött, úgyhogy néha beszélgetnek Charlinenal. Miguel és Juan spanyolok, Miguel kicsit csendes, de nagyon okos és minden állattal barátkozik. Juan lassú, vannak kommunikációs problémák, de mindenki próbál türelmes lenni. Az utolsó Stefano, olasz és ő a legidősebb köztünk. Elrontottuk a pastat, de majd megmutatja, hogyan kell. Amúgy szorgalmas a finn nyelvvel, tanít egy csomó szót. Van még két srác akik szintén önkéntesednek, de nem az EVSel, Sebastian Németországból és Javier Spanyolországból. Ők mar régebb óta itt vannak, és sokszor segítenek. Javier nagyon sokat tud beszélni, de jó fej.

Eddig főztünk minden nap. Fát vágtunk, megnéztük az állatokat, fát vágtunk, megtanultuk hogyan kell felfűteni a fürdővizet és a szaunát. A lányokkal sétáltunk egyet az erdőben és megnéztük a lebegő szaunát a tónál. Tegnap Miguellel kitakarítottuk a My Room nevű szobát. Ez az a hely ahova el lehet vonulni, ha picit sok az emberekből. Ma vásárolni voltunk és Satu megmutatta az újrahasznosító központokat is. Sokkal nagyobbak és jobban tervezettek mint a mi kis színes kukáink, ráadásul minden településen van egy. Jó lenne ha egyszer nálunk is így működne az újrahasznosító rendszer.

Szombaton lesz egy nagy találkozó amikor együtt elmegyünk sétálni az erdőbe, a falubeliekkel és utána sütögetünk a falu téren.

Satu édesapja és Stefano odavannak a horgászásért, már szervezik a közös túrákat. Remélem lesz sok friss halunk.

Szólj hozzá!

Az EVS, ami 3 hónapja véget ért, de még mindig tart

2018. április 13. 09:48 - Mokos Béla

Sz Tilda Panna, EVS önkéntes beszámolója

Napra pontosan egy éve, hogy Édesanya születésnapja alkalmából (Boldog Születésnapot Anya!), búcsút intettem Magyarországnak és 2 bőrönddel felszálltam a repülőre, mondván: „lássuk, mire megyek 9 hónap alatt Spanyolországban”. Ha röviden kellene leírnom, hogyan is sikerült az EVS-em, csak azt mondanám, hogy azóta itt élek és dolgozok, mert ez mindent megmagyaráz; (– elég jól sikerült).
Emlékszem, pár hónappal előtte, (mikor még fogalmam sem volt mit jelent az Európai Önkéntes Szolgálat,) az iskolában egy bizonyos etika órán papírlapra kellett leírnunk, mik a terveink a jövőre nézve, 2 éven, 5 éven vagy 10 éven belül. Mindenki sikert, családot, jól menő üzleteket remélt magának; én csak annyit írtam: Spanyolországban szeretnék élni. Padtársam rendesen ki is nevetett, hogy tényleg ennyire céltalan az életem, és lám… ki nevet a végén? Én nevetek és nem is akárhol: Granadában nevetek.


   A köszönet persze elsősorban a Fiatalok a Vidékért Egyesület EVS koordinátorait és az egyesületüket illeti, másodsorban Anyát és a családot, akik velem örültek a lehetőségnek és végig támogattak, majd végül Istent, vagy a sorsot, (ki minek nevezi), hogy ilyen jó helyre kerültem, és ilyen csodás emberekkel találkoztam.
   Sajnos hosszú lenne részletesen leírnom, mi mindenben volt részem, de röviden igyekszem összegezni a lényeget, akár kedvcsinálóként is.



Az EVS alapjában egy óriási lehetőség.
Szállást kapsz (kis szerencsével nagyon jót, Sierra Nevadára néző terasszal), zsebpénzt (ami mindenre elég és ha ügyes az ember félre is lehet rakni utazgatásra belőle), és egy interkulturális közösséget, életre szóló kapcsolatokkal és nagyon értékes barátságokkal.
   Eleinte nekem egy észt és egy olasz lakótársam volt, akiknél kívánni sem lehetne jobbat; mi olyanok voltunk, mint egy család. Közös vacsorázás, sportolás, filmnézés, fiesta... De idővel mennek és jönnek új társak, kevésbé szoros kapcsolatokkal, esetleges súrlódással a személyiségek között, de ez benne van a pakliban.


  A munkába pedig még soha senki nem halt bele… Mi napi 5 órát dolgoztunk egy ifjúsági szervezetnél, Erasmus+ -os csereprogramokat szerveztünk; majd a nyári táborokra készültünk, ami egy hónapig tartott júliusban, 4x1 hetes turnusokkal. Az itteni lelkesedés a programok iránt példaértékű. A táboroztatásra annyi helyi 16-18 éves önkéntes jelentkezett segíteni, hogy 200 főt le kellett mondanunk belőlük. És egy 20.000 fős kisvárosról (Maracena) beszélünk…
 A táborban, -mi önkéntesek- dekorációt készítettünk, színházat, játékokat; kísértük a nekünk kiosztott gyerekcsoportot napi 3-szor szállástól medencéig, medencétől szállásig. (Ez így nem is hangzik rosszul, viszont akkor képzeljünk el minden héten 250 gyereket egy térségben, akik a tetejében spanyolok, tehát 0-24 órában focimeccsen érzik magukat, és ennek megfelelően is viselkednek. 4 héten keresztül.)
 De legalább ez alatt a hónap alatt véglegesen rákényszerültem a spanyol nyelvre a gyerekek között, így a nulláról indulva azt is egészen feltornáztam. Mindennek van jó oldala.
 Ezután ősztől 2 részre oszlott a munka: napközi és iroda. Én a nyári tapasztalataimból kiindulva gondolkodás nélkül utasítottam el a napközi lehetőségét, nagyon jól megvoltam én az irodában is, köszönöm, spanyol gyereket nem kérek többet. Persze sokszor részt vettem így is gyerekprogramokon, mert itt minden alkalomra szerveznek egy napos fesztivált, mindegy mi az, csak okuk legyen a fiestára…

spanyollanyok.jpg

   Aztán ott van még a kezdő és a félidős tréning, amin minden önkéntesnek kötelező részt venni, de senki sem bánja meg, mert olyan kapcsolathálózat kiépítésére ad lehetőséget, hogy utána akármerre utazunk, mindenhol akad majd egy másik önkéntes, aki befogad pár napra. A mi házunkból is átjáróház lett, ami eleinte szórakoztató volt, de egy idő után azt kívántunk: bárcsak lenne egy nyugodt hétvégénk…
   Viszont mi is kivettük a részünk mások látogatásából, - Sevilla, Malaga, Córdoba, Valencia, Barcelona és a többi,- mindig mindenhol akadt egy hasonló cipőben járó ismerős, ismerős ismerőse, vagy egyáltalán nem ismerős EVS-es.
   Hogy mi az, amiben csalódtam? Hogy télen hideg van. És ez nagy csalódás, mert valamiért mindig azt képzeltem, hogy Dél-Spanyolországban non-stop strandidő uralkodik. Hát Granadában havazott is és nem csak egyszer. Valahogy itt a kevésbé hideg rosszabbul esik, mint otthon a -10 fok. Ráadásul a légkondik fűtőrésze vagy nem működik rendesen, vagy egyáltalán nincs is fűtés a házakban.


 Aztán ott van még a híres tapas, ami a közhiedelemmel ellentétben nem egy bizonyos étel, hanem akármi lehet, csak kis adagban adják az ital mellé. Granadában ingyen. Így az elhízás is „veszélyezteti” az itt létet, ami mellé nyáron csatlakozik egy olyan meleg, amiben semmi mozgáshoz nincs kedve az embernek.

 Az utolsó negatívum pedig a honvágy. Akármennyire süt szebben itt a nap, akármennyire érzi gondtalanabbnak magát az ember, nincs közel a család, vagy azok a barátok, akikkel előtte hetente találkoztunk. (És hiányzik egész Magyarország, amit álmomban nem gondoltam, hogy egyszer így fogok érezni.)
 Összegzésül én azt mondanám, hogy nagyon megéri EVS-re menni, mert sokat tanul, tapasztal és lát az ember egy másik kultúrába belecsöppenve. Aztán persze sok múlik a szerencsén is és azon, hogy az ember mennyire tudja a maga oldalára fordítani a lehetőségeket.
 
 Végül még egyszer köszönet a FIVE számára, hogy engem választottak erre a 9 hónapos maracenai projektre, amiben nagyon sok örömömet leltem!
 
 

Sz Tilda Panna Spanyolországban volt EVS önkéntes az Erasmus+ program támogatásával.

Ha szeretnél te is EVS önkéntes lenni, az itt található jelentkezési lap kitöltésével tudod elindítani a folyamatot.

Az Európai Önkéntes Szolgálatról itt találsz részleteket.

 

Szólj hozzá!

Biolumineszcencia

2018. március 27. 14:49 - Mokos Béla

Kakas Dézi EVS önkéntes írása

Nem tudom, hogy beszéltem-e már erről a csoportban, de talán az eddigi egyik legszebb emlékem itt Dániában, és most találtam róla egy videót.

bioluminescentjpg.jpg
Az arrival meeting-es táborban voltunk még szeptember végén. Gyakorlatilag a semmi közepén Kolding-nak hívják a helyet, ahol egy táborhely van kialakítva, és a legközelebbi bolt vagy akármi 7 km-re van. Semmi busz, semmi nem visz oda az erdő közepébe.

Páran mondták egyik este, hogy látták ezt a jelenséget a vízben, szerintük nagyon kis halványan. Nem nagyon hittük el, mert nagyon ritka és nagyon kevés helyről tudunk, ahol ilyen van, de hát persze kiment mindenki megnézni, de nem láttunk semmit. Majd két nappal később kb. hatan sokáig elvoltunk, mert elbeszélgettük az időt, és ketten kitalálták, hogy ők ki szeretnének menni megmártózni a tengerben, hát elkísértük őket, és csak hüledeztünk, hogy ezek bolondok ebben a hideg vízben, szeptemberben....

de amint bementek a vízbe, ez a látvány fogadott minket, szóval hát mondanom sem kell gondolkozás nélkül vettük le ruháinkat és szaladtunk befele, sikoltozva, kacarászva, hiszen ez a jelenség, amit biolumineszcenciának hívnak, olyan volt mint valami varázslat, ahogy úsztunk a vízben: mintha egy csillogó, csillámló felhő vett körül minket.

https://www.facebook.com/travelingbuzz/videos/658834517815620/

Szólj hozzá!

Megérkeztem

2018. március 19. 14:28 - Mokos Béla

Oberfrank Petra EVS önkéntes írása

Sikerült meggyújtani a tüzet a szobánkban, majd zuhanyoztam egy nagyon finom illatú kézműves szappannal, amit még otthon vettem. Mosolyogva álltam a zuhanyfülkében, mikor a függönyön magyar feliratot láttam „Mindig mossa hasonló színekkel együtt”. Szobatársam éppen fát rak a tűzre, miközben észtül beszél telefonon egy rokonával. Hárman lakunk egy szobában, a harmadik lány olasz. A szomszéd szobában pedig egy nagyothalló 90 éves néni lakik, valószínűleg nem fogunk sokat találkozni vele. Kellemes meleg van, este 9 óra, az első ténylegesen itt töltött nap után. Nincs wi-fi kapcsolat a közelben, mégis úgy érzem, most van itt az ideje az írásnak. A mai napon rettenetesen lefáradtam a sok-sok új információtól, pláne hogy egész nap idegen nyelven beszéltek hozzám folyamatosan. Játszottunk szí-szá-szú-t, aki tudja mi az, sokan úgy ismerik, hogy hö-hö-hö, mi úgy mondtuk: hí-há-hú. Nagyon szeretem ezt a játékot, arra emlékeztet, mikor a kórussal nagyon lelkesen és energikusan nekiállunk és sokat nevetünk együtt. Nagy körben állunk, egymásra mutogatunk, miközben mondani kell a megfelelő hangot, lényeg, hogy mindenki felvegye a ritmust, aki téveszt, az kiesik. Névtanulós játékot is játszottunk, nagyjából sikerült megjegyezni mindenkinek a nevét. Igen.. merthogy tizenöten leszünk önkétesek az elkövetkezendő két hónapban, ezen felül két lány jött hat hónapra, két korábbi önkéntes pedig visszajött segíteni a szervezetnek és nekünk.
file_png.jpg
Az első napunk arról szólt, hogy megfogalmazzunk a közösségünk szabályait, ismerkedjünk egymással, a projekttel, és a szervezettel. Amint kiderült, az Eko Centar eredetileg Educational Communication, és azért jött létre, hogy összehozza az embereket, békét teremtsen egymás között, építse a közösséget a faluban és főként a szomszéd városban levő iskolában. Tulajdonképpen 2014-ben kezdtek el foglalkozni ökológikus szemlélettel, és hogy ezt hogyan lehet a meglévő rendszerbe beépíteni. ó.. hogy belevágtam a közepébe? Pedig az előkészületektől akartam kezdeni... Hát akkor most visszamegyek a dolgok legeslegelejére. Belga koncerten voltam a Parkban. Vagy ne legyen ennyire részletes? Lényeg, hogy teljesen véletlenül összefutottam két középiskolatársammal, akikkel arról beszélgettünk, hogy szívesen mennék valahova külföldre. Csak egy pici tapasztalatot szerezni, más kúltúrával találkozni, fejleszteni az angol nyelvtudásom. Egyre érett bennem ez a gondolat. Ők hallottak valahonnan az EVS-ről, és ajánlották, hogy egy ilyen lehetőséget nézzek magamnak, hiszen az EU támogatja, ráadásul rengeteg projekt közül lehet választani, köztük művészetiből is. Ez amiatt volt fontos mert művészetet tanultam. Csahogy rájöttem, hogy valami földdel kapcsolatos dolgot szeretnék csinálni. Harmóniában a természettel. Mert van egy idilli kép a fejemben a jövőről, ahol két kisgyerek játszik a tanyánkon, miközben mezítláb sétálva leszakítok egy paradicsomot a veteményesünkből, és beleharapok. Szóval elkezdtem ökofarmos EVS lehetőségeket kutatni. Eközben rátaláltam a permakultúrára, azt hiszem ezt már leírtam pár helyen, hogy az elveket olvasgatva, azt éreztem, hogy ez a nekem való, és ebben minden benne van, ami érdekel. Az első projektre októberben jelentkeztem, ahova nem engem választottak, és ez eléggé elkeserített, úgyhogy el kellett, hogy teljen egy kis idő ahhoz, hogy jelentkezzek a következőre, de azt hiszem, pont jókor tettem meg, hiszen két helyre is kiválasztottak. Végül a Horvát Eko Centar mellett döntöttem, amely egy rövid távú EVS, össz-vissz két hónap. De utána van lehetőségem akár itt, akár máshol egy hosszabb távú projektre jelentkezni.
A kiutazás előtt egy hónappal felmondtam, ám ahelyett, hogy rendesen felkészültem volna az utazásra, végig aggódtam valamin, hogy kik lesznek ott, milyen lesz, hogy fogom magam érezni, mit csinálok utána, mi lesz az albérletemmel. Ezeken annyit gondolkodtam, hogy hopp hirtelen eltelt az idő, és már itt is vagyok. Sokat segített, hogy a küldő szervezetem, a Fiatalok A Vidékért egyesület, tartott egy felkészítő alkalmat, ahol több fiatalt is megismertem, akik hasonló projetre mennek, és jártak már egy két helyen előtte is. Úgy vettem észre, hogy itt vagy a korosztály, vagy ezek az emberek ilyenek, de csak azt hallom, hogy innen onnan jöttek, sok tréningen, kurzuson, youth exchange programon vettek részt, külföldön dolgoztak, szóval elég sokat látott emberek. Kicsit kicsinek érzem magam hozzájuk képest, meg azt érzem, hogy picit kevésbé tudok angolul, viszont mindenki tök nyitott és megértőek, meg elfogadnak.
283d84_eacebf829e254bc48ab5f0c66789dedb_mv2.jpg
Végül az albérletet is felmondtam, EU-s TB kártyát csináltattam, elintéztem dolgokat, amik meglepően gyorsan működtek. Szereztem szállást egy kedves kórustársamnál, hogy az észt lány, aki Franciaországból jött, tudjon velem egy helyen aludni, és Budapestről reggel együtt induljunk Latinovac-ba. Utolsó este még belenéztünk a számomra utolsó kóruspróbába is. Reggel találkoztunk a másik magyar lánnyal, aztán busszal Zágrábba utaztunk, ahol további három önkéntessel Slavonski Brod-ba érkeztünk, innen autóval vittek tovább a fél órányira lévő faluba. A falu külalakra nem nagyon különbözik egy magyar falutól, de ha nagyon figyelek észre lehet venni a különbséget. Sok domb van errefele, nincs az utcán közvilágítás, a házak többsége vörös téglából épült, kis kályhával lehet befűteni. A szobákba cipővel nem lehet bemenni, erre nagyon vigyáznak, nehogy a sár a parketta réseibe kerüljön, mert nehéz tisztítani. Jó kis falusi illat van, a paplanhuzat olyan, hogy a közepén van egy lyuk, amin keresztül ki lehet venni a paplant, ez a régi általános iskolás osztálykirándulásokra emlékeztet. Az Eko Centar igazából egy kert, nem is mondhatnám túl nagynak. Van egy nagyobb ház, ahol az iroda van, és a közösségi terem, ahol lesznek a horvát óráink. Van egy étkező helység, ahol nekünk kell takarítani. Minden napra két ember van kijelölve a konyha csapatnak. Ők takarítanak, előkészítik az ebédet, kenyeret készítenek, segítenek a konyhában, elmossák a tányérokat. Ezen kívül még egy közösségi ház van, ahol tudunk főzni a szabadnapjainkon (Volunteers's kitchen). A falak fehérek, de már elterveztük, hogy festünk rá, hogy hangulatosabb legyen, az a terület az önkénteseké, szóval bárhogy fejleszthetjük, hogy komfortosabb legyen. Az első projektünk a komposztoláshoz szükséges terület rendbetétele lesz. Tulajdonképpen ahogy ősszel itthagyták az önkéntesek, úgy kapjuk meg most mi a területet, szóval nekiláthatunk a tavaszi nagytakarításnak. Megnéztük a gilisztákat, akik Kaliforiai komosztáló giliszták, ők lesznek segítségünkre a komposztálásban. Tervezzük, hogy a két hónap alatt komposzt wc-t is gyártunk, ami még kevesebb hulladékkal jár, és fölösleges vízet sem pazarlunk. Nagyon jó itt a talaj az építkezéshez, szóval elég, ha markolunk egy kis földet, bevizezzük, és jól tapad ahhoz, hogy bármit lehessen belőle építeni, például ma reggel a supervisor-unk a kányha melletti lyukat tömte be a falban.
A többiek még közösségi életet élnek, vagy teáznak a konyhánkban, én azt hiszem ezzel készen vagyok mára és alszom, izgatottan várva a közös munkát.

 

Oberfrank Petra Horvátországban EVS önkéntes az Erasmus+ program támogatásával.

Az eredeti bejegyzés itt található: https://yellowpoppyflower.wixsite.com/evspermaculture/blog/meg%C3%A9rkeztem

Ha szeretnél te is EVS önkéntes lenni, az itt található jelentkezési lap kitöltésével tudod elindítani a folyamatot.

Az Európai Önkéntes Szolgálatról itt találsz részleteket.

Szólj hozzá!