Hoppsza, ez EVS!

Élet EVS önkéntesként Görögországban

2018. november 09. 12:28 - Mokos Béla

Illés Ágnes E+ önkéntes beszámolója

Kilenc hónapot töltöttem Görögország egyik kis városában Serresben, mint EVS önkéntes. Ez idő alatt sokat tanultam, utaztam, új barátaim lettek, nyitottam a világ felé.

foto1.png

A kaland 2018 január 7-én indult. A lakótársaim, két német lány és egy török srác lelkesen fogadtak. Amint kiszálltam a mentorom autójából már rohantak is, hogy elvegyék a csomagmajimat. Este egy görög étteremben vacsoráztunk. Nem tudtam választani a sok ismeretlen nevű étel közül, ezért a lányok megosztották velem vegetáriánus menüjüket.

Az önkéntesség első pár hónapja egyben a legnehezebb és a legjobb időszak is volt számomra. Nehéz volt, hisz távol voltam a barátaimtól, egyedül kellett boldogulnom egy új országban, teljesen új hobbikat találni. Rengeteget gondolkodtam azon, biztos jó döntést hoztam-e azzal, hogy itt vagyok, hisz a projekttel kapcsolatban is más elvárásaim voltak. Egy idő után rájöttem, az önkéntesség lényege nem az, hogy profi újságírót neveljenek belőlem, hanem, egy másik országban élhetek, új kultúrákkal találkozhatok. Az évekig munkával töltött évek után végre van időm magamra, kitalálni, hogy mit is szeretnék, fejleszthetem az angol tudásomat.

28946688_2361486220543782_1374262098_o.jpg

A feladataim két részre tagolódtak. Azért választottam ezt a projektet, mert szeretnék újságírással foglalkozni. A szervezet emberi jogi témákkal foglalkozik. Az UNESCO fontosabb ünnepeire készültünk blog bejegyzésekkel, videókkal, facebook kampánnyal, rádió műsorral, időnként saját eseményeket szerveztünk. Mindemellett részt vettük a helyi közösség rendezvényein, a nagyobb ünnepeken. Önkéntesként jelentünk meg az iskolásoknak szervezett Eco fesztiválon, segítettünk az Asztro fesztiválon, kerékpár versenyeken, a folklór fesztiválon hagyományos viseletben vonultunk fel Serres utcáin görög fiatalokkal. Húsvétkor gyertyát gyújtottunk az éjféli misén, tojást törtünk, majd megnéztük a tűzijátékot.

A munka másik része a Praxis szervezet irodájában zajlott, ahol menekülteknek nyújtottunk segítséget. Kezdetben teli volt a helység tanulásra vágyó fiatalokkal. Főleg nyelvórákra jöttek hozzánk, hisz Görögországot egyekük se tekinti végleges lakhelyének. A legtöbben Németországba vágynak, hogy együtt élhessenek szüleikkel, testvéreikkel, így az angol mellett a német órák is népszerűek voltak. A tanulás mellett kikapcsolódásra is akadt idő. A kedvenc szabadidős elfoglaltság a közös pénteki foci volt, de időnként kártyáztunk, filmet néztünk. Sok értelmes, jószívú, tanulni vágyó emberrel találkoztam. Segítségünkért cserébe gyakran készültek apró meglepetésekkel, karkötővel, finom ételekkel. Áprilisban meghívtak minket a yezidi vallás legnagyobb ünnepére, mely a húsvét mellett az újévet is jelenti számukra. Első és egyetlen alkalommal kaptunk engedélyt, hogy belépjünk a tábor területére. Barátaink lelkesen fogadtak, több család látott vendégül otthonában. Hatalmas adag ételekkel vártak, amit az asszonyok készítettek el nekünk. Húsok, köretek, sütemények sora. Végül annyira jól éreztük magunkat, hogy éjfél után hagytuk el a tábort.

foto_12_05_18_03_22_20.jpg

A munka mellett sok utazásra is akadt idő. Igyekeztem minél több helyre ellátogatni, de szerintem 3 év is kevés lenne felfedezni egész Görögországot. Többször jártam a közeli Halkidinin, Thassoson, de eljutottam Athénba, Krétára, Rodoszra, Szantorinire, megnéztem a Meteorákat, Xhantin karneváloztam, első utazásom alkalmával átmentem a közeli Bulgáriába is. Bár minden sziget gyönyörű és a táj változatos, kedvenc utazásom mégis egy kerékpártúra volt, amikor az egyik önkéntessel megtettünk egy 60 kilóméteres távot a közeli Kerkiniki tóhoz. 

Önkéntes társaim németek, spanyolok, törökök, franciák, olaszok, észtek, magyarok voltak. Az együttélés nem mindig egyszerű a kultúrális különbségek miatt. Mindenki kedves, jóindulatú volt, de gyakran éreztem azt, hogy nem figyelünk oda egymásra eléggé. Én leginkább a spanyolokkal, olaszokkal találtam meg a közös hangot, de a többiekkel is jó kapcsolatot alakítottam ki. Ez egy teljesen új élethelyzet volt, mint amit megszoktam. Együtt dolgoztunk, együtt éltünk, a szabadidőt is közösen töltöttük. Olyan emberekkel kerültem barátságba, akikkel otthon nem biztos, hogy szerveztem volna közös programot az eltérő személyiségünk miatt, de ebben a közegben megtanultuk egymást elfogadni, ha szükséges támogatást nyújtani.

img-20180325-wa0005.jpg

Az On-Arrival és Mid-Term tréningek során megismerkedtünk a Görögországban élő többi önkéntessel. Együtt dolgoztunk, buliztunk velük Thesszalonikiban, részt vettük egy közös újságíró tréningen, a környéken élőkkel meglátogattuk egymást, előfordult, hogy közös utazást terveztünk. A Mid-term trainig különösen tetszett. Egy nagyön ötletes kempingben voltunk elszállásolva, ahol a sátrakon belül rendes ágyakat, foteleket, szőnyegeket találtunk. A tenger mintegy 2 méterre volt a bejárattól. Egy fiatalokból álló környezettudatos baráti társaság álma volt ez a hely, akik időnként saját akciókat terveznek. Indiában készült látogatásukról videót készítettek, ahol segítettek házat építeni az árvíz áldozatainak. Következő megmozdulásuk során Budapestről egészen Görögországig utaznak majd kerékpáron. Megmutatva ezzel, hogy Európa szerte mindenhol találhatunk jótét lelkeket, akiktől szállást remélnek útjuk során. Pozitív emberek, akik sokat tudnak adni másoknak. Miután beszélsz velük elhiszed, hogy bármi lehetséges, élhetsz az álamidnak. Nagyon jó tapasztalat volt az EVS végéhez közeledve, hiysz ilyenkor mindenki a továbblépésen gondolkozik.

Megkönnyítette a kintlétet, hogy a görögök nagyon barátságosak. Minden rendezvényen, ahol megjelentünk, találkoztunk legalább egy olyan emberrel, aki később kereste a társaságunkat, megmutatta nekünk Serres legjobb helyeit, bevezetett a hagyományokba. Szintén nagy segítség volt görög nyelvtanárunk Aggiliki, aki amellett, hogy tanított minket, a barátunk lett. Szívesen mentünk vele vacsorázni, egy bálon a családjával is találkozhattunk, elhozta nekünk kedvenc süteményét, amit édesanyja készített. Panagiotis a másik görög barátunk, aki angol órákkal segítette a szervezett munkáját és finom, akciós koktélokat készített nekünk, amikor meglátogattuk a bárban, ahol az önkénteskedés mellett esténként dolgozik.

foto_18_02_18_13_28_31.jpg

Fontos említést tenni a görög konyháról, a szuvlakiról, a gyrosról, feta sajtról, tzatzikiről, a finom salátákról, rántott cukkiniről, fasírtról, tengeri ételekről és a páratlan görög vendéglátásról. Az éttermekben, ahogy az ember leül az asztalhoz kihoznak egy pohár vizet, az étkezés végén gyakran ajándék desszerttel kínálnak. Érdekes volt, hogy míg Magyarországon elvárt, kint gyakran meglepődtek a borravalón. A pincérek kedvesek, mosolygósak, szeretnek beszélgetni. A pékségben, zöldségesnél gyakran apró ajándékokkal lepnek meg. Bár eredetileg francia étel, Serresben találkoztam először a palacsintára hasonlító kreppel, ami lehet édes vagy sós. Nekem a sós változat ízlett csirkével, salátával, rengeteg sajttal, olivával, paprikával töltve. Remélem Budapesten is találok majd hasonló éttermet. Desszertek közül a fagylalt volt az, amit minden nap tudtam volna enni. Egy gombóc ára 1 euro körül volt, de dupla akkora adagot kaptam, mint az otthon megszokott. A sütemények az én ízlésemnek édesek voltak. Bár soha nem rajongtam a zöldségekért, kinti nagy kedvencem a rántott cukkini volt tzatzikivel, valamint meglepő módon a fasírt, ami enyhén fűszeres és finom paradicsomszósszal tálalják.

Fővárosi lányként Serres kicsinek tűnt elsőre, de idővel feltalálja magát az ember. Van rengeteg étterem, nyáron szabadtéri mozi, néhány klub is akad. Sokan sportolnak, az edzőterem mellett a közeli "valley" is népszerű a futók körében, mely egy gyönyörű erdős környezet, kisebb vízesésekkel, télen is zöld fákkal. A sport számomra is kikapcsolódást nyújtott. Eleinte edzőterembe jártam, az utolsó pár hónapban sikerült a nyelv miatti félelmemet leküzdenem és befizettem a heyi TRX órára.

img-20180430-wa0001.jpg

A szervezet vezetői bevontak minket a helyi programokba, bár időnként voltak vitáink, kéréseinket igyekeztek teljesíteni. Esetemben főleg a lakással kapcsolatban, hisz a 6 személyes épületből átköltöztem a kisebb, kétszemélyesbe. Továbbra is szívesen szerveztem programot a többi önkéntessel, de jó volt, hogy van egy hely, ahová egyedül elvonulhatok. Görögországban megszerettem a főzést. Az apró sikerek is megadták a lendületet a folytatáshoz és talán egy év múlva már a bonyolultam ételeket is el tudom készíteni.

Az, hogy önkéntesnek jelentkeztem életem eddigi legjobb döntésem volt. Sokat tanultam, fejlődött az önbizalmam, pozitívabb énképet kaptam. Mostmár kevésbé félek a jövőtől, mert azok után, hogy egyedül megálltam a helyem külföldön, elhiszem, hogy képes vagyok elérni azt, amit szeretnék. Remek emberekkel találkoztam, akik hasonlóan nyitott gondolkodásúak, mint én. Az önkéntesség után először Magyarországon keresek majd munkát média területen, de a jövőben szeretnék még külfödön élni. Külföldi úticéljaim először azok az országok lesznek, ahol a számomra fontos, EVS során megismert, emberek élnek. Izgatottan várom a találkozást és az EVS önkéntesség utáni életet.

foto_14_04_18_21_34_53.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hoppsza.blog.hu/api/trackback/id/tr1314361917

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.