Hoppsza, ez EVS!

Las cosas claras y el chocolate espeso

2018. július 21. 12:58 - Mokos Béla

Szettele Edina, Erasmus+ önkéntes írása

A spanyol nyelv és kultúra már gimnazista korom óta magával ragadott, és ez a szenvedély az évek múltával csak nőtt. Az egyetem elvégzése után beléptem a munkavállalók világa, de valahogy egyik munkahelyemen sem éreztem azt, hogy ez lenne az az állás, ahol éveken keresztül dolgozni tudnék. Rövid gondolkodás után úgy döntöttem, hogy valóra váltom az álmom, és a siesta hazájában szerzek új élményeket és tapasztalatot.
Egyik barátnőm mesélt nekem az EVS-ről és a Facebookon akadtam rá a Fiatalok a Vidékért Egyesületre, akik hatalmas segítséget nyújtottak a pályázatírásban és a felkészítésben. Nekik köszönhetően sikeresen kiválasztottak egy projektre Észak-Spanyolország egyik legszebb tengerparti városában, Santanderben.

 

A koordináló szervetem a Ser Joven volt, míg a fogadó szervezetem, ahol valójában dolgoztam az ONCE (Organización Nacional de Ciegos Españoles). Rajtam kívül még két külföldi lány dolgozott itt önkéntesként, közülük Unával, a szerb lánnyal együtt is laktunk. Az ONCE legfőbb feladata, hogy segítse a vakok és gyengénlátók társadalmi beilleszkedését. Különböző foglalkozásokat, programokat és kirándulásokat szerveznek a látássérültek számára, mi önkéntesek pedig a kíséretet biztosítottuk a számukra. Segítséget nyújtottunk vásárláskor, elkísértük őket az orvoshoz vagy a bankba, de olykor csak sétáltunk és beszélgettünk egy kávé mellett. A beosztásunk hetente változott, és a napjaink finoman fogalmazva igen mozgalmasak voltak, amit nekem személy szerint eléggé nehéz volt megszoknom, de annyi kedves és életvidám emberrel találkoztam az itteni munkám során, hogy megérte meghozni ezt az áldozatot. Részt vettünk túrákon, különböző ünnepségeken és velük együtt jógáztam heti két alkalommal. Az idős emberek rövid idő alatt annyira a szívemhez nőttek, hogy azt éreztem, hirtelen egy tucat spanyol nagyikám lett, akikkel bármilyen témáról képesek vagyunk órákat beszélgetni. Hála nekik a spanyol nyelvtudásom ugrásszerűen fejlődött, és ha bármi gondom akadt egy-egy szó vagy mondat megértésével, ők türelmesen körbe írták más szavakkal.

Mint fentebb már említettem, Unával egy lakásban laktunk, és velünk lakott még egy lengyel lány, aki a koordináló szervezetnél dolgozott önkéntesként, valamint egy lett lány, aki egy szellemileg sérültekkel foglalkozó szervezetnél vállalt önkéntes munkát. Ennyi lánnyal lakni, nem mindig könnyű, de szerencsére az idő nagy részében sikerült jól kijönnünk egymással, együtt fedeztük fel a várost, és olykor közösen indultunk bulizni is. Jó volt hozzám hasonló önkéntesekkel együtt lakni, hiszen közösek voltak az élményeink és a problémáink is.

 

Az EVS program része a kezdő és félidős tréning, ahol választ kapunk minden bennünk felmerülő kérdésre. Számomra a lehető legjobbkor jött a kezdő tréning, ugyanis mélypontra kerültem, és nem igazán tudtam mit is keresek pontosan ebben a projektben. Abban a szerencsében volt részünk, hogy a tréningünk helyszínéül egy vár szolgált Toledoban, így újabb bakancslistás kívánságom teljesült, ugyanis megtudtam, milyen érzés egy várban lakni. Ez alatt az idő alatt ráébredtem, mi is pontosan az EVS, és hogy sokkal fontosabb elemét alkotjuk a projektnek, mint azt eleinte gondoltam. Mi több a tréning alatt rengeteg értékes emberrel találkoztam, akik Spanyolország különböző városaiban önkénteskednek, és akikkel később meglátogattuk egymást.

Az EVS lényege az élmények gyűjtése, ezért úgy döntöttem, hogy ha már Spanyolországban vagyok, megtanulok táncolni is. Találtam is egy tánckurzust, ahol salsa és bachata órákat vettem, és imádtam minden percét. A munka mellett természetesen szabadságra is mehettünk, így lehetőségem volt elutazni Madridba, Valladolidba, Granadába, Sevillába, Bilbaoba, Oviedoba és még Portoba is. Kantábria, ahol Santander is található, meseszép, ezért ott is rengeteg hely van, ahová érdemes ellátogatni.

Az EVSnek köszönhetően nemcsak Spanyolországot és a kultúráját sikerült testközelből megismernem, de életre szóló barátságokat is kötöttem, és olyan élményeket gyűjtöttem, amiket semmi pénzért nem cserélnék el. Ezért mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy vágjon bele az önkénteskedésbe, és ismerje meg önmagát valamint a saját határait egy másik országban szerencsét próbálva.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hoppsza.blog.hu/api/trackback/id/tr2114126721

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.