Nagyon magabiztosan beharangoztam ezt a posztot, aztán kicsit elbizonytalanodtam, hogy akarok én erről ennyit írni? Azóta másfél hét telt el és a telefonom tele van fotókkal arról, hogy épp mit eszem. Szóval igen, akarok.

Aki picit is ismer, az tudja, hogy imádok enni. Mindig is imádtam a mediterrán konyhát, de most hogy itt vagyok egyszerűen… nem találok szavakat. :) Szinte minden nap megkóstolok valami újat, valami ittenit, valami nagyon egyszerűt… Rögtön az első estémen tapasozni vittek a lányok, itt Maracenában, ahol azóta már többször voltunk. A tapa egyébként kis (vagy sok esetben inkább szendvics méretű) falatka, amit a bárokban az ital mellé adnak. Andalúziában ennek különösen nagy hagyománya van. Granada belvárosa tele van Tapasbárokkal, amik este megtelnek szórakozni (meg persze vacsorázni) vágyó fiatalokkal. Sopron után egy elég éles váltás ez az alkohol fogyasztás terén, de határozottan tetszik. :) Egy-egy tapasos este alatt rengeteg finomságot meg lehet kóstolni.

Íme néhány példa (általában egyébként annyira jól néztek ki vagy annyira éhes voltam, hogy fényképezés előtt elfogyott :D )

Azért nem járunk ám minden nap tapasozni. Legtöbbször itthon főzünk Pankával közösen. Olyan finom és csini dolgokat eszünk, hogy akár egy gasztroblogot vagy instagram oldalt is indíthatnánk. :D

Gyertyafényes (vagy inkább üvegfényes) vacsi, a hosszú nap tökéletes lezárása csirkés tortillával

Dobjunk bele mindent, ami itthon van – csicseriborsó saláta gambákkal (a magyar megfelelőjét sajnos nem tudom)

A couchsurfingesünk hiperszuper egészséges, bio, organikus (és amit csak el tudtok képzelni) vörös lencséje

 

Ez volt az első alkalom, hogy levest ettem, mióta itt vagyok. Megadtuk a módját, marokkói sárgarépalevest készítettünk serpenyős zöldségekkel és olívás sajtos pirítóssal.

Nem győzök áradozni a finomabbnál finomabb ételekről, amik már a mindennapjaim részét képezik. Volt már olyan veletek, hogy mindig olyan isteni dolgokat ettetek, hogy alig bírtátok abbahagyni? Velem most pont ez történik, minden egyes nap.

Mikor az utcán sétálva nézem az embereket, azon gondolkozom, hogy vajon az ételek miatt ilyen boldog és kiegyensúlyozottak-e. Kedvesek, segítőkészek és határozottan boldogok. (csak egy apróság, de mégis nagyon pozitív: a taxis, aki éjszaka hazahozott minket Granadából, túlment a megbeszélt ponton pár utcával és ahelyett, hogy mérgelődött volna, fogta és leállította az órát, hogy a téves kilométereket ne kelljen kifizetünk) Mióta itt vagyok már rengeteg ehhez hasonló apró pozitív élményben volt részem.

Ahogy telik az idő, egyre biztosabb vagyok ebben az összefüggésben. Gondoljatok csak bele, mennyivel jobb hangulata van egy megbeszélésnek egy kis édesség mellett.

Vagy mennyivel hangulatosabb a közeli kávézóban reggelizni, mint szendvicset enni a munka közben.

Media de tomate, a kedvencem – a titok az egyszerűség: friss pirítós, olívaolaj és paradicsom. Kell ennél több a tökéletes reggelihez?

Ennek a posztnak nem is lehetnek tökéletesebb befejezése, a mai a főnökömmel (spanyolul!) folytatott beszélgetés a konyhában:

• Nem kérsz egy kis pirítóst?
• Nem, köszönöm. Megnézzük mit fognak csinálni a gyerekek a mai workshopon.
• De hát enned kell, anyukád még a végén azt gondolja, hogy nem adunk neked enni!

Megfogadtam a tanácsát. Nagyon jókat eszem és még fogok is!

Forrás: https://gittusblog.wordpress.com