• Hogyan, és mivel jöttem ki Litvániába?

gyakorlati oldal: NINCS KÖZVETLEN JÁRAT MAGYARORSZÁGRÓL LITVÁNIÁBA (ha valaki mégis talál, kérem ossza meg velem is :)

Hajnali 2 óra körül indultunk el anyával a Ferihegyre, vonatpótló busszal és vonattal. A Ferihegyen kb. 2 órát vártunk a becsekkolásra, aztán a belső váróteremben, azt figyeltem, hogy melyik terminálon kell felszállnom a repülőre. Végre megvolt a kiírás, Ryanair légitársasággal utaztam Berlinbe,ott 3 órát vártam. Berlinből Vilniusba (Litvánia fővárosába) érkeztem meg. Itt szintén több órát nézelődtem, mert egy önkéntes társamat vártam be Grúziából. Végül busszal egy kaunasi benzinkútnál kellett leszállnunk, ahol bevártuk a koordinátorainkat, akik elvittek minket a szállásra.

lelki oldala: Rendesen kavarogtak bennem az érzések, de mire a szállásra értem összeszedtem magam (aznapra :P ), na meg el is fáradtam rendesen.

• v Milyen a szállásod?

Egy nem túl nagy, 3 különszobás lakásba élek, ahol van egy mosdónk, egy fürdőszobánk és egy konyhánk. Kényelmesen el lehet férni benne.

A szobám ablakából a naplemente fényei J

• v Kik a lakótársaid?

Egy hónapig egy örmény lánnyal és egy tunéziai sráccal laktam együtt. Majd a lány elment és egy francia fiú jött a helyére.

• v Hol dolgozol? Milyenek a gyerekek, a munkatársak?

Egy átmeneti árvaházban dolgozok, ahol egészséges és fogyatékos gyerekek egyaránt vannak. 8-9 hónapostól- 5 évesig foglalkozok (jelenleg) 8 gyerekkel. Eleinte 10-en voltak, de az örökbefogadás folyamatosan zajlik. A munkatársaim közül legtöbben középkorúak, akik többnyire csak litvánul, meg oroszul tudnak. Egyik nyelvet se beszélem :D Akkor hogy kommunikálunk? Activity az élet! J De mostanra, több szót is tudok, amit rendszeresen használok a gyerekek között. Egy-két gondozó beszél, vagy ért egy picit angolul. Meg, ahogy visszajelzésben is kaptam, sok mindent megértek szavak nélkül is, csak nézni kell és máris látod, miben hogy tudsz segíteni, na meg, ha konkrétan megmutatják mit szeretnének, akkor az már egyszerű. J

• v Van még rajtad kívül egy másik önkéntes ebben a programban?

Igen, egy spanyol srác, akivel a délelőtti foglalkozásokon és az udvaron találkozunk, mert ő a második, én meg az első emeleten dolgozok.

• v Nem sajnálod a gyerekeket?

Nem! Azért jöttem ki, hogy szeressem és segítsem őket! Erre már készített az Úr. Persze alkalmanként kell magamat emlékeztetni a céljaimra, hogyha elfog a bánat, amiért itt vagyok. De nem azért mert bánt valaki vagy ilyesmi, a honvágy is ,meg a formálódás alkalmanként fájdalmas.

• v Mi a feladatod az árvaházban 1.?

Az első két hétben a napi rutinokban való segítés. Reggel játék, délelőtt fejlesztő foglalkozás az épület mind a 2 emeletén lakó gyerekeinek egyszerre, egy csoportban. Utána udvaron sétálunk, játszunk, aztán ebéd előtti kézmosás. Az a gyermek, aki még nem tud egyedül enni korából vagy a képességeinek hiányából adódóan, őt meg kell etetni vagy tanítani/ vezetetten gyakorolni vele a kanál használatát. Ebéd után kéz és arcmosás, biliztetés, pelenkázás, pizsamába öltöztetés, altatás. Míg a gyerekek alszanak takarítunk, mosunk és kiteregetünk.

• v Mit csinálsz a szabadidődben 1.? Vannak új barátaid? (ez a hetek alatt alakult ki)

Olvasok,tanításokat nézek, főzök, takarítok, várost nézek, találkozok az önkéntesekkel és az új barátaimmal.

• v Mi történt veled az első héten?

Az érzelmeim ingadoztak rendesen, mert minden olyan gyorsan történt és az első hetemben is több mindent kellett megtapasztalnom.

Például nagyon sok új emberrel találkoztam, hirtelen csak angolul kellett beszélni és a munkahelyen legtöbbször litvánt hallottam, kivéve mikor a főnökasszonnyal találkoztam. A gyerekek az első pillanattól fogva a szívem csücskei lettek. J Vannak nehezebben kezelhető gyerekek, de tanulom, hogyan osszam meg velük a szeretetet. Ami szomorú meglepetést okozott, hogy a kislányok közül eggyel, akivel sokat játszottam, sétáltam, elvitték pénteken. Nagyon hálás vagyok, hogy elbúcsúzott tőlem is. Ő egy 3 éves tüneményes, csupa szív kislány. 
- Abban reménykedem, hogy egytől- egyig nagyon jó szülőkhöz kerülnek!

A következő nehézséget én okoztam magamnak, hogy aggódtam a csomagjaim megérkezése miatt. Már többen tudjátok, hogy nem egy nagy bőrönddel érkeztem, hanem csak egy kicsivel, amiben 3 garnitúra ruha (nadrág, felső, pulcsi) volt, meg még pár fontos holmi. A csomagjaimat a DPD-vel szállíttattam,így olcsóbbnak tűnt és egyszerűbbnek az átszállás miatt.

Nem éreztem kényelmesnek ezt a helyzetet, mert azt tudni kell, hogyha etetsz egy gyereket, vagy akár csak az udvaron játszol vele, hát mindenféle folt keletkezik a ruhádon, a kabátodon, amit persze csak egyszerűen kimosol, de na ... Meg az, hogy sokat kellett takarítani a lakásban és akkor egyértelmű, hogy amiben takarítasz, abban nem mész gyerekek közé ...

Aztán az is problémát volt, hogy kaptunk litván telefonszámot, de az én telefonom nem kártyafüggetlen még és nem dual sim-es. Szóval milyen lehetőségek merülnek fel ilyenkor: kérsz valakitől, veszel egyet, vagy csak egyszerűen nem használod azt a számot (ami nem volt opció). Így a héten beszereztem egy nem túl olcsó, de nem is olyan drága alaptelefont, amit figyeljetek, később jó párszor fogok említeni. J

Aztán, további vágyam volt, hogy legyen egy gyülekezet, ahol barátokra lelhetek, otthon érezhetem magam és a valamilyen szolgálatba is be tudjak kapcsolódni. Ez egy jó projektnek indult. A google-ba beírtam, hogy angol keresztyén gyülekezet kaunasban, vagy valami ehhez hasonlót , és jó pár találatot hozott fel ez az odal. Ami megragadta a figyelmemet, hogy volt egy House Church blog,  és az volt benne, hogy csak angolul, keresztyén diákok számára, Biblia tanulmányozás hetenként. Volt egy elérhetőség fül/ oldal, ahova írhatsz üzenetet , ami automatikusan a blogkészítő e-mailjére érkezik. Másnap kaptam is választ, hogy xy vagyok, a csoport vezetője, de jelenleg egy másik országban tartózkodok hosszú ideig. Megadott egy telefonszámot, amin tudtam érdeklődni. Fel is hívtam, egy hölgy vette fel, akitől megkérdeztem, hogy akkor, igaz működik a csoport, mikor mehetek. A következőket mondta: -A csoport működik, de csak litvánul, mert a diákok, akik oda jártak, befejezték tanulmányaikat és hazautaztak, és a litván tanulók maradtak csak. De, ha bármiben tudok segíteni, akkor hívj nyugodtan. 

A facebookon is ismerősök lettünk,így könnyebb lett a kommunikáció.

Akkor nézelődjünk tovább gondoltam. Több lehetőséget lementettem, azok közül a gyülekezetek közül, amiket eldöntöttem, hogy meglátogatok. Az első vasárnap egy igen távoli, nehezen megtalálható gyülekezetbe mentem, ahol nagyon készségesen fogadtak. Amint kiderült, hogy nem értek litvánul, egy férfi előkerítette a feleségét, aki végig tolmácsolt angolul. Nagy csoda volt az is, hogy az istentisztelet alatt visszaköszönt az az ige, amit korábban is kaptam: János 14, 27 ,,Békességet hagyok nektek; az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.”

Édesek voltak a végén, mert úgy körbevettek a gyülekezeti tagok és érdeklődtek, hogy hogyan keveredtem oda. Azért is mert nincs weboldaluk  az interneten, de mégis ott találtam őket. Azt mondták, hogy valószínűleg egy közös esemény miatt egy másik gyülekezet honlapján láttam a címüket, amin meglehettek említve. Onnan lett egy nagyon kedves testvérem, akivel a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Köszönöm Istennek, hogy barátul, testvérül adta őt!

Az Úr mindenről gondoskodik! 

Fekete Eszter Litvániában EVS önkéntes az Erasmus+ program támogatásával.

Az eredeti bejegyzés itt található: http://stepbystepwith.blogspot.hu/p/idorol-idore.html