Hoppsza | sztorik önkéntesektől

Napi rutin

2017. május 02. 20:13 - Mokos Béla

Szabó Nóra EVS önkétnes írása

Gondolom, mindenkinek az az első kérdése, hogy pontosan hogy is zajlik itt egy nap, és mit is kell csinálnom. Három napja vagyok csak itt, szóval eddig limitáltak a tapasztalataim, de azokat most megosztom.

Reggel negyed kilenckor van a reggeli, ami péksütemény,kávé és tea szokott lenni. Ilyenkor mindenki az ebédlőben van, és általában ugyanoda ül, ahova szokott. Itt nem
vettem észre eddig semmi különöset, kivéve hogy páran a kávéban puhítják a süteményt, hogy jobban meg tudják rágni. Ebédnél és vacsoránál vannak saját igények, amiket Nicolo már teljesen vág – tudja ki eszik paradicsomot, ki csak salátát, mivel.

Utána két itteni lakó takarítja fel az étkezés utáni maradékokat. Nekünk, önkénteseknek ekkor jön el a nap legnehezebb része: A fürdetés, és a szobák rendben tartása. Körül-belül húsz ember lakik itt, ebből hatan nem tudnak egyedül mosdani, őket az itt dolgozó férfiak fürdetik, de Nicolo is, aki ugye szintén EVS-es. Egy nő van, aki nehezen mozog, neki ma én segítettem teljesen átöltözni és hajat csinálni. Nem volt megterhelő, de a férfiak mozgatása elég nagy fizikai erőt igényel, és egyelőre még nem döntöttem el, hogy belefér-e egy zuhanyoztatás a komfortzónámba. Szerencsére nem erőltetnek rám semmit, mindig mondják, hogy ha valamit kellemetlennek érzek, ne csináljam.

A szobákat teljesen le kell fertőtleníteni, tisztára olyan mint valami jóféle magánkórház – otthonos, mindenkinek ott vannak a szekrényében a saját ruhái, fotók lógnak a falakon a családjukról, korábbi életükről. Persze még mindig nem tudom, ki miért került ide, csak egy-két történetet hallottam.

A legsúlyosabb beteg egy DJ volt, de most már nem tud beszélni, mozogni, csak szemmel kommunikál, ráadásul enni sem tud, csak egy gyomorszondával. Általában undorodok a kórházi dolgoktól, a saját vérvételeimnél mindig elájulok, de ezt ma kipróbáltam: gyógyszert és nutridrinket nyomtam a csőbe- életem egyik legfelelősségteljesebb dolgának éreztem. Ezt olvasva biztos nagyon szomorúnak tűnik, de ez a férfi folyamatosan mosolyog és a szemével nagyon sok mindent ki tud fejezni.

Általában is elmondható, hogy az itt lakók vidámak, látszik rajtuk, hogy szeretik a közösséget, és nem akarnak balhét, legalábbis velünk nem. Köztük vannak néha viták, de súlyosat még nem tapasztaltam.

Fél tizenegyre ezzel végzünk, ilyenkor mindenki azt csinálja amit tud: vannak akik barkácsolnak, mások az ebédet készítik elő:

Ők például kívülről egészségesnek tűnnek, még nem derítettem ki, miért vannak itt, valószínűleg a drogfüggőség miatt.

Közben készül az ebéd is, sokféle zöldségből, mindig rákérdezgetek a spanyol nevükre.

Fél 12-kor megint kajálás van, gyümölcs volt tegnap, de én kévét szoktam tolni, a nyolcas ébredés nekem még mindig korai 

Most éppen mindenki összegyűlt a konyha-nappaliban, megy a beszélgetés, próbálom magamba szívnia a nyelvet. 

Délután különböző foglalkozások vannak, tegnap egy helyi fiatal srác jött, aki írni, számolni segít azoknak, akik ezt igénylik, de én például egy aranyos bácsikával sakkoztam. Igen, szégyentelenül megvert benne, de már rég játszottam, és néhány szabályról el is feledkeztem 

Illetve vannak akik dolgoznak- egyszerű barkácsolás általában, például raklapokat raknak össze, ebből egy kis pénz is folyik be a szervezetnek eladás után.

Tegnap este nyolckor spanyol órám volt a helyi esti gimnáziumban – egy szintén ide tartozó önkéntes hozott-vitt így még gyalogolnom sem kellett, és egyedül voltam egy tanárral, elég hasznos volt. Már sokkal több mindent megértek, mint első nap, és néha két mondatot is össze tudok rakni!

Nagyon különböző szinten vannak mentálisan az itt lakók, azt hiszem azt lesz a legnehezebb megtanulnom, hogy kitől mit várjak el, mit tud egyedül csinálni, mi az amiben tényleg segítenem kell és nem csak a figyelmemet akarják. Ez személyes határok megszabásával jár, ami elég nehéz lesz úgy érzem, de legalább van benne kihívás.

No mindjárt uzsonna, még egy csomó mindenről akarok írni, de nem akarom hogy én legyek a lány aki a gép előtt ül kajálás közben is  Talán délután folytatom.

 

Szabó Nóra Spanyolországban EVS önkéntes az Erasmus+ program támogatásával.

A bejegyzés eredetije itt található:

https://noriqblog.wordpress.com/2017/04/27/napi-rutin/

Ha szeretnél te is EVS önkéntes lenni, az itt található jelentkezési lap kitöltésével tudod elindítani a folyamatot.

Az Európai Önkéntes Szolgálatról itt találsz részleteket.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hoppsza.blog.hu/api/trackback/id/tr8712475195

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása