Hoppsza, ez EVS!

Miért nem sikerül sokaknak kijutni az EVS programmal külföldre?

2016. október 04. 08:30 - Mokos Béla

Mokos Béla írása

Az Európai Önkéntes Szolgálat iránti igény megtöbbszöröződött az elmúlt évek során a 18-30 éves magyar fiatalok körében. A Fiatalok a Vidékért Egyesület (a program egyik akkreditált hazai küldő szervezete) által regisztrált jelentkezők száma mára egyetlen pályázati időszak alatt eléri azt a szintet, ami három évvel ezelőtt egy teljes év alatt jelentkezett. Ezzel szemben a kiutazók száma nem háromszorozódott meg, csupán egyenes mértékű és ütemű növekedést mutat.

A számok ismeretében így is fogalmazhatunk: egyre többen szeretnének EVS önkéntesek lenni külföldön, és közülük egyre kevesebben jutnak lehetőséghez. Miért nem sikerül sokaknak bekerülni a programba? Egyáltalán megjelölhetők-e az okok vagy csak találgathatunk?

Annak érdekében, hogy sikeresebben le tudjuk küzdeni a programba kerülés akadályait, először nézzük meg azokat a makro szintű tényezőket, amelyek véleményem szerint hatással vannak a bekerülési esélyekre, majd ezt követően nézzük meg azokat a technikákat is, amelyekkel jelentősen növelhető egy-egy jelentkező bekerülési esélye.

_mg_6735.jpg

Fotó: Amalia Pop

Az EVS-ben nincsenek ország-kvóták

Nekem, EVS koordinátornak ez a program pályázati rendszerének egyik legnagyobb erénye, annak ellenére, hogy egyformán van elősegítő és hátráltató hatása a jelentkezők bekerülési esélyeire.

Európai szintű szabad piac módjára működik az EVS. És működik! Ez nem kamupiac, mert a küldő szervezetek szolgáltatásának minősége, megbízhatósága és szervezeti aktivitása döntő hatással van a partnerségek alakulására. Ha egy szervezet a partnerségben sorozatosan alulteljesít, számíthat rá, hogy kikerül az együttműködésből, és helyére mást keresnek a rendelkezésre álló több száz, sőt több ezer lehetőségből.

Mit is jelentene az ország-kvóta, ha lenne? Azt, hogy egy ország meghatározott számú önkéntest küldhet és fogadhat egy év folyamán. Mivel ilyen korlátozás nincs, ezért előfordulhat akár az is, hogy egy országból kiutazó önkéntesek száma évről évre jelentősen növekszik vagy csökken. Ezzel szemben nem igazán változik az évente kiutazó magyar önkéntesek száma. Ez megint csak érdekes! Vajon miért van ez így?

Viszonylag konstans küldő szervezeti aktivitás

A kiutazó magyar EVS önkéntesek száma jelentős részben a hazai EVS küldő szervezetek aktivitásán és az általuk alkalmazott módszerek eredményességén múlik. Több év tapasztalata alapján állítom, hogy a fiatalok aktivitása szinte mindig a küldő szervezetek aktivitásának következményeként alakul ki. Elég ehhez annyi, hogy a program promócióját alapvetően a program résztvevői végzik: jelentős részben a küldő és fogadó szervezetek, valamint maguk az önkéntesek.

A szervezeti aktivitás pedig egy viszonylag rugalmatlan tényező: egyik napról a másikra nem történnek hatalmas változások ezen a téren. Aki ma szolgáltatott, várhatóan holnap is szolgáltatni fog. Van ugyan némi mozgás a szervezetek körében, de ez lassú folyamatok következménye.

A hátrányos helyzetűek a pálya szélére szorulnak

Az évente megvalósított több ezer EVS projekt valódi alternatívát kínál minden érdeklődő fiatal számára.

Biztosak lehetünk tehát abban, hogy senki nem szorult még ki a programból azért, mert egy országban idő előtt betelt volna az EVS kvóta. Más szóval itt mindenkinek terem babér, aki a részvételét eléggé akarja és tesz is érte. Vagy mégsem?

Nem bizony, mert a szabad piaci elveken működő program a hátrányos helyzetű fiatalok számára nem tud valódi alternatívát kínálni. Az Európai Bizottság nagyon szépen megfogalmazza a pályázati útmutatóban, hogy kit tekintünk hátrányos helyzetűnek a program keretei között, sőt még arra is lehetőség van, hogy a szervezetek kiegészítő támogatást igényeljenek ezen résztvevők után, mégis a valóság ettől egészen más képet fest.

Az a fiatal, akinek nem volt lehetősége nyelvet tanulni és nem jutott el a középszint alulról súrolásáig sem, annak bizony nagyon kevés esélye van arra, hogy kiválasszák önkéntesnek, holott az Európai Bizottság programja éppen őket részesítené előnyben. Itt tehát ellentmondásba kerül a szabad piac érvényesülése az Erasmus+ program elveivel. A hátrányos helyzetűek bevonására nincsenek megfelelő szabályozók beépítve, és ennél fogva nagyon sok fiatal szorul ki a programból, holott valójában nekik szól ez a program, őket fejlesztené leginkább.

Az érdeklődők száma önmagában semmit sem jelent

A nálunk EVS-re  jelentkező fiatalok száma évről évre növekszik, de legyünk tisztában vele, hogy az érdeklődők puszta száma önmagában még semmit sem jelent. Az érdeklődő fogalma csupán annyit tesz, hogy már hallott a program létezéséről, és mivel a célcsoportba tartozónak érzi magát, érdeklődik a részletek iránt.

A résztvevővé válás folyamatát megismerve azonban óriási mértékű lemorzsolódás mutatható ki. A gyorsan kihátrálók talán több anyagi támogatásra vagy könnyebb bekerülési eljárásra számítottak - inkább ez utóbbit érzem fontos körülménynek, bár pontos felméréseim nincsenek. Tény, hogy nagyon sokan már akkor feladják, amikor megtudják, hogy egy EVS projekt elnyeréséért nem elég csak feliratkozni egy listára. Sok érdeklődőt elrettent a kiválasztás folyamata, összetettsége, de kétségtelen az is, hogy sokan nem kapnak megfelelő tájékoztatást, vagy éppen szakszerű támogatást a bekerülési, kiválasztási folyamatban.

Meglepő módon az EVS program másik erényét épp ebben, tehát a kiválasztási folyamat összetettségében látom. Az EVS önkéntesek kiválasztása már fiatalon arra neveli az embert, hogy találja fel magát versenyhelyzetben, ugyanakkor tisztában vagyok azzal, hogy ez a hátrányos helyzetűek esélyeit tovább csökkenti. Ez megint egy olyan ellentmondás, amit nem tartok feloldhatónak ugyanabban a rendszerben. Következésképpen tanácsos lenne az Erasmus+ programban egy egészen más elvek és szabályok alapján működő, külön alprogramot létrehozni a hátrányos helyzetűek számára. A pályázati rendszer egyébként most is lehetőséget biztosít a szokásostól eltérő projektek megvalósítására, de látszólag nem túl sok foganatja van.

Mindezeket a pro és kontra tényezőket figyelembe véve az a véleményem, ha egy fiatal nagyon szeretne EVS önkéntes lenni, az elérhető, és egyáltalán nem olyan nagy ördöngösség akkor, ha egy hozzáértő EVS koordinátor végig támogatja a folyamatot.

Nézzük meg tehát azokat az eszközöket, amelyek tudatos alkalmazásával egy EVS koordinátor elő tudja segíteni egy átlagosnak mondható jelentkező fogadó oldali kiválasztását, azaz EVS résztvevővé válását. Átlagos alatt itt azokat értem, akiknek csak kellő bátorítás és megfelelő instrukciók szükségesek ahhoz, hogy végig tudják csinálni a jelentkezési folyamatot.

Kell egy jó önéletrajz!

A legtöbben ódzkodnak a feladattól, pedig az önéletrajz egy szabad műfaj. Azt írunk bele és úgy, ahogy akarjuk, de leginkább úgy, hogy arra ránézve és azt elolvasva a jelölt karaktere rajzolódjon ki az olvasó számára. Ami csak azért kerülne bele, mert azt mindig bele szokták írni, de nem fontos az EVS szempontjából, hagyjuk ki belőle, és amit még sosem láttunk önéletrajzban, de fontosnak tartjuk elmondani magunkról, azt bátran tegyük bele. Felejtsünk el mindent, amit eddig tudtunk az önéletrajzról, és alkossuk azt újra a cél elérése érdekében. Vegyük figyelembe tehát, hogy milyen céllal készítjük azt: EVS pályázóként abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy egy ifjúsági projektre pályázunk, ahol  értékelik a kreativitást, az egyedi ötleteket, a személyes és közvetlen hangnemet. Nem az a kérdés, hogy milyen stílusa legyen az önéletrajznak, hanem az, hogy legyen stílusa. Kreatívan közelítve a feladatot nem lehet elszúrni. Fektessünk hangsúlyt a kompetenciákra és az érdeklődési körre; mutassuk be milyen önkéntes munkát végeztünk korábban; ne használjunk felsorolásokat, helyette inkább írjunk le néhány sztorit magunkról, amikor azt éreztük egy kihívásokkal teli feladat végeztével, hogy ezt most megcsináltuk!

A legtöbb önéletrajz, amit EVS koordinátorként kapok, sablonos. Formájukat, szerkezetüket, stílusukat tekintve mintha mindig ugyan azt az önéletrajzot olvasnám. Ha ki szeretne valaki tűnni a pályázók tömegéből, akkor alkosson egyedit! De vigyázat! Ha néhány napnál tovább tart az önéletrajz elkészítése, akkor jó úton haladunk afelé, hogy sosem készül majd el valójában.

Sose feledjük azonban, hogy az önéletrajz csak arra való, hogy motivációs levelet is kérjenek tőlünk, és ez utóbbi csak arra való, hogy eljussunk az interjúig. A cél az interjú!

Minél több fogadó szervezetet ajánlott megszólítani

Nagyon sok pályázó egyetlen EVS projektre tesz fel mindent, ami óriási hiba. Egy vonzó felhívás alapján sokan azt gondolják, hogy ráleltek életük EVS lehetőségére, holott csak arról van szó, hogy a felhívásban szereplő mondatok nagy része illik a legtöbb pályázóra. Az ilyen típusú mondatok Barnum-állításokként váltak közismertté, a híres cirkuszigazgató P. T. Barnum nyomán, akinek az volt a szlogenje, hogy "mindenkinek tudunk nyújtani valamit". Egy-egy ilyen felhívást olvasva sokan esnek a felhívás bűvöletébe, és konokul hisznek abban, hogy ez nekik össze fog jönni. Aki így cselekszik, az fordítva ül a lovon.

Amikor egy EVS pályázó projektet választ, akkor nem csak a fogadó szervezet számára végzett munka témáját, jellegét választja, hanem a fogadó közösséget, a munkatársakat, a mentort, az országot, a település méretét és elhelyezkedését, az idegen nyelvet, a szabadidő eltöltési lehetőségeket, egy ország társadalmi berendezkedését, szokását és kultúráját és még nagyon hosszan lehetne folytatni a sort. Ez egy olyan döntési mátrix, amelyben minden fontos tényezőt figyelembe véve sem lehet meghozni elméleti alapon a jó döntést. De ami ettől még fontosabb, hogy a döntés meghozatalakor alig ismerjük ezeket a konkrét tényezőket. Ebből az következik, hogy az cselekszik helyesen, aki nagyon sok helyen bepróbálkozik az önéletrajzával, és amikor leszűkül a kör, azaz elkezdenek érdeklődni iránta a fogadó szervezetek, akkor választ csak projektet.

Intenzív kapcsolat a küldő szervezettel

Az a jelentkező, aki egyszer kérdez valamit, aztán nem hallat magáról, kikerül a szervezetek látóköréből. Segíteni azon a jelentkezőn lehet, aki folyamatosan segítséget, támogatást, útmutatást kér, azaz együttműködik.

Mit érdemes tenned konkrétan? Menj el a meghirdetett EVS tájékoztatókra; kérj időpontot személyes megbeszélésre; folyamatosan csiszold az önéletrajzod, és mindig kérd ki róla az EVS koordinátorod véleményét; kérdezd őt, ha valamiben bizonytalan vagy; küldd ki újra az önéletrajzod a fogadó szervezeteknek, ha nem kapsz tőlük választ; a motivációs leveled tartalmát szintén egyeztesd az EVS koordinátoroddal; kérj próbainterjút tőle az éles kiválasztási interjúd előtt; ha elvesztetted a hited kérj ismét beszélgetési lehetőséget. Lényeg, hogy folyamatosan kommunikálj, és mutasd magad a küldő szervezeted számára, mert ők ebben a fázisban többet tudnak segíteni, mint a fogadó szervezetek.

Mindez sokszor átlag feletti odafigyelést igényel az Európai Önkéntes Szolgálatra jelentkező fiataloktól, de rám, EVS koordinátorra, éppen az gyakorol mély benyomást, hogy az utak, amelyeket az EVS önkéntesek egyénileg megtesznek, gyakran kihívásokkal teli győzelmek még akkor is, ha egy projekt végül nem úgy sikerül, ahogy azt elterveztük. Az Európai Önkéntes Szolgálat projektek a sokszínűségről szólnak; a megismételhetetlen egyediségről, ahol a kudarcok is éppen úgy a tanulási folyamat részét képezik, mint a sikerek, ahol a keserű ízek éppen úgy számítanak, mint az édesek.

Az EVS programról még több gyakorlatias leírás és tanács található itt: http://fve.hu/evs.html

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://hoppsza.blog.hu/api/trackback/id/tr5411763089

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.