Igaz vagy hamis? Manapság egyre többet találkozunk ingyenesnek feltüntetett szolgáltatásokkal, amelyekért így vagy úgy, előbb vagy utóbb, de mégis csak fizetni kell valamennyit.

Nincs ez másképp az Erasmus+ program kivételesen szociális és összetett támogatási rendszerével sem. Lényegében mindegy is, hogy kimondva vagy kimondatlanul, de valahogy mindig bele kell nyúlunk a pénztárcánkba. Nem mindegy azonban, hogy mekkora összegért mit kapunk cserébe.

Az Európai Önkéntes Szolgálat, rövidebb és ismertebb nevén, EVS, az Erasmus+ program ifjúság fejezetének része. Ez Európában az egyik legolcsóbb, vagy talán bátran kijelenthetjük, hogy a legolcsóbb önkéntes program, melynek során a 18 és 30 év közötti résztvevők teljes ellátást, nyelvi képzést, biztosítást, nemzetközi utazási támogatást és még zsebpénzt is kapnak. Ugyanakkor tudjuk, hogy más nemzetközi önkéntes programok kisebb-nagyobb összegű részvételi díjat kérnek a résztvevőktől.

A rendkívüli támogatási tételek ellenére az érdeklődők gyakran teszik fel azt a kérdést, hogy vajon milyen rejtett költségei vannak a programnak?

E pimaszul provokatív kérdés mögött az áll, hogy jó lenne megúszni a dolgot teljesen ingyen. A mindennapokból azonban tudjuk, hogy ha valamit abszolút ingyen osztogatnak, annak nincs valódi értéke.

Az EVS nincs is ingyen, legfeljebb nem az fizeti meg az árát, aki igénybe veszi. Az Európai Bizottság az adófizetők pénzéből rengeteg pénzt áldoz a programra, amelynek jelentős része a résztvevő önkénteseknél csapódik le, tehát végre itt egy program, ahol a támogatás garantáltan eljut a végső felhasználókhoz, és nem szivárog el menet közben teljesen ismeretlen csatornákon. Legyünk tisztában ezzel, amikor azt vizsgáljuk, hogy milyen mélyen kell a zsebünkbe nyúlnunk, és résztvevőként hozzá kell-e járulnunk ahhoz, hogy egy éven át közpénzből külföldön élhessünk!

Derüljön hát fény a teljes igazságra, és lássuk azokat a tételeket, hogy egy EVS résztvevő számára mennyibe is kerül az ingyenes EVS.

Itt van rögtön egy furcsaság, magában a hivatalos pályázati útmutatóban, ahol ezt olvashatjuk:

"Az Európai Önkéntes Szolgálat keretében megvalósuló tevékenységben való részvételnek az önkéntesek számára ingyenesnek kell lennie, kivéve az utazási költségekhez való esetleges hozzájárulásukat (amennyiben az Erasmus+ támogatás nem fedezi teljes mértékben az utazási költségeket) és a nem a tevékenység megvalósításához kapcsolódó járulékos kiadásokat."

Rögtön két zsebbenyúlós kiadás egy mondatban. Tehát ingyenes, de mégsem az - a hivatalos álláspont szerint. Mit jelentsen ez?

Az Európai Bizottság egy meghatározott összeget ad az önkéntes nemzetközi utazására. Nem árulok el túl nagy titkot, szerintem mindenki tisztában van vele, hogy egy adott utazási viszonylatban találunk olcsó, drágább és méregdrága utazási jegyet is a piacon. Nem is beszélve az idegenforgalmi idényekről, amikor az olcsó jegyek szinte eltűnnek a kínálatból. Az utazás megtervezéséhez kellő rutinra van szükség az önkénteseket küldő és fogadó szervezetek részéről, az olcsóság érdekében. Nem árt azt is tudni, hogy Európának vannak olyan részei, ahol a belföldi közlekedés jóval drágább a nemzetközi utazásnál. Nagyon sok múlik tehát azon, hogy honnan hová, milyen közlekedési eszközzel, az évnek melyik részében és a hét milyen napján utazunk. Előfordulhat, hogy az utazási költség meghaladhatja az utazási költségkeretet. Ebben az esetben az önkéntes résztvevőnek kell pótolnia a hiányzó összeget - ahogy azt a hivatalos útmutatóban olvashatjuk.

Lépjünk a következő furcsaságra. Vajon mit jelent az, hogy "nem a tevékenység megvalósításához kapcsolódó járulékos kiadás"?

Sokfélék vagyunk sokféle igénnyel. Van, aki azért megy önkéntesnek, hogy egy jó ügyet szolgáljon, van, aki nyelvet szeretne tanulni, van, aki keresi önmagát és rejtett képességeit, és van olyan is, aki mindezt csak alibinek használva be akarja járni Bergengóciát. Na, ez utóbbit nevezhetjük olyan járulékos kiadásnak, ami nem az önkéntes tevékenység megvalósításához kapcsolódik. A program megalkotói egyébként tök jó fejek voltak, és erre az igényre is gondoltak, amikor kitalálták a zsebpénzt, mint támogatási tételt, amivel nem kell elszámolni tételesen. Ebből a keretből szerény mértékben ugyan, de kisebb turisztikai kiruccanásokra is futja.

Mi van még, ami aggodalomra adhat okot? A válasz: a társadalombiztosítás rejtett útvesztői. Korántsem nevezném azonban ezt a tételt a program rejtett költségének, már csak azért sem, mert egészségügyi ellátásra mindenkinek szüksége van.

De most nézzük ezt meg jobban az EVS önkéntes szemszögéből.

Amikor valaki több hónapra, sőt akár egy évre önkéntes külföldön, akkor itthon nem marad olyan társadalombiztosítási jogviszonya, ami alapján jogosult lenne államilag finanszírozott egészségügyi ellátásra, és ennél fogva az Európai Egészségbiztosítási Kártyája sem érvényes. Minden EVS önkéntes számára térítésmentesen nyújt kiegészítő egészség-, baleset-, és felelősségbiztosítást a program. Ez azonban csak kiegészítő biztosítás, arra az esetre, ha a kék kártya nem fedezne bizonyos egészségügyi szolgáltatásokat. A hazai társadalombiztosítási hátterét tehát minden EVS önkéntesnek egyénileg rendeznie kell. Igaz, hogy ez pénzbe és utána járásba kerül, de ez a kiadás felmerül akkor is, ha valaki itthon csak úgy lóg a levegőben.

Két lehetőség áll előttünk, ha ezt rendezni kívánjuk. Az egyik, hogy kicsengetjük a NAV számára a havi 7050 Forint egészségügyi szolgáltatási járulékot. A másik lehetőség, hogy a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény alapján a járási kormányhivatalnál rászorultság alapján kezdeményezzük az egészségügyi szolgáltatási járulék elengedését. Ez utóbbi pikantériája, hogy ahány kormányhivatal, annyiféle választ kapunk ezzel kapcsolatban. Megéri tehát próbálkozni :)

És van itt még valami. Minden EVS résztvevő kötelező indulás előtti felkészítésen vesz részt a küldő szervezeténél. Én csak azt a gyakorlatot ismerem, ami nálunk, a Fiatalok a Vidékért Egyesületnél, Magyarország egyik legnagyobb küldő szervezeténél kialakult gyakorlat ezzel kapcsolatban. Mi mindent megszervezünk, prezentálunk, ebédet biztosítunk a résztvevőinknek. Nem kérünk a résztvevőinktől részvétei díjat, nem kérjük, hogy kötelező módon lépjenek be az egyesületbe, és fizessenek tagdíjat. Ellenben kérjük, hogy mindenki maga vállalja a felkészítésre történő utazás költségeit, és ennyivel járuljon hozzá a program kiadásaihoz, ami egyéves EVS önkéntesség esetén, fogadó országtól függően fejenként 2-3 millió forintra is rúg. Ha valaki számára ez az utazási költség túl magas és vállalhatatlan, akkor is van megoldás: keressen a lakóhelyéhez közeli EVS küldő szervezetet.

Végezetül gondoljunk arra, hogy mennyibe kerülne itthon egy szuper intenzív, egyéves nyelvtanfolyam, és ennek díját adjuk hozzá ahhoz az összeghez, amennyit az EVS programtól közvetve vagy közvetett módon kaphatunk egy év önkéntesség során. Tegyük hozzá azt az összeget is, amibe a repülőjegy kerülne, valahányszor csak úgy utazgatunk a fogadó országban. Mindezt megtakarítjuk az EVS önkéntesség során.

Azt hiszem ezek ismeretében bátran kijelenthetjük, hogy ha egy kicsit a saját zsebünkbe is kell nyúlnunk, az EVS önkéntesség vastagon megéri az anyagi áldozatot.