Talán látszik, de talán mégis látszik, hogy a képen van láb, ing, árnyék, homok víztől fodrozva stb. Azt hiszem mondanom sem kell mindez mit is jelenthet. Hogy mindennek van árnyoldala. Nekem itt éppen balra esik, de nem is kéne sokat fordulnom, hogy a jobb oldalamon legyen. Az egyik láb a verőfényes napon van, de el lehet hinni, hogy a tenger habos vizétől és a vele sodródó homoktól az is épp annyira dzsuvás, mint a bal oldal. Bármennyire tükrözi ez a tengerpart a jólét és a szabadság biztos érzését. De hát kit érdekelnek a háttérben történő dolgok, ha tényleg a jólét és a szabadság (majdnem) biztos érzése lengi körül a tengerpart közelében élőket? És vele együtt engem is? Pár napja bezárták a Louvre múzeumot, a művészeti kiállítások utánozhatatlan házát, a tökéletes üvegpiramis alatt megbúvó kincses palotát, azt a sok összesuvasztott kacattal teli pincét. Mert Párizst elöntötte az eső. Pedig elég lenne kihozni onnan a bárgyú mosolyú képet, és a kutya nem menne be a Louvre-ba többet. (Amúgy sem mehet be az emberen kívül más állat...). Az említett képet kérdeztük az esetről. Kérésére nem közöltük a felszólaló teljes nevét.
- Számomra felfoghatatlan, hogy '14-ben átlagolva a napi nézettségem 25500 szempár volt, azaz 51000 darab szem szemeződött rám!! Feltudja ezt fogni?? Most meg nem elég, hogy itt terrorizálnak minket, de még az eső is esik! Felmondok!! - M. Lizát azóta fizetésemeléssel tartják a Louvre-ban, hogy kompenzálják a 6,4%-os nézettség visszaesést az újra megnyitott pincében. A sztrájkok sem maradtak még abba, de az itt meg szintén nem érdekel senkit. Mert itt bizony a tengernél szép az élet. Szállodák, pálmafák, tengerparti fények, árnyak. Rengeteg ismerős nincs, de úú, olyan szép helyek vannak itt, hogy még képekkel is újítom a bejegyzést. Tegnap szombat lévén sem pihentem, csak aktív kikapcsolódást tartottunk az ex-séffel. Van ott a 2. kép hátterében egy kis hegy. Na, ott túráztunk egyet. Pontosabban 17212 lépést tettünk meg oda és vissza. Köszönjük a hasznos mobilalkalmazást a kitalálójának. A szép helyek mellett többek között vele is találkoztam. (3. kép.) Ami érdekessége volt még az útnak, hogy a szintén 2. képen látható tájat belepte a tengerről érkező köd. Mivel a francia tudásom csak bizonyos szinten gyakorolt, és az ex-séf sem tud angolul, így váltóbeszélgetést rendeztünk. Valahogy így nézett ki egy párbeszéd. - It's come from la mer?" - Oui, la mer and cloud. - Szóval elvoltunk. És közben volt időm gondolkozni, hogy mi mindent kellene megírnom. De persze abból most semmi nem jut eszembe. Egy dologra viszont nem tudok nem gondolni. Én tényleg sokat dolgoztam rajta, de sajnos még így is olyan édes vagyok,.. vagy csak szimplán a szúnyog a legokosabb élőlény a földön és tudja, hogy a magyar vér a legjobb a világon. Mert itt senkinek nincs gondja velük.. annyira, mint nekem. Szét vagyok zabálva. Tarthatatlan. Azt hittem, hogy eljövök ide külföldiába és majd megint megfogyatkozom, erre föl annyi kaja van, hogy háromszorozva mennék haza, ha a szúnyogok nem csapolnák le a vérem nagy részét. Viszont az biztos, hogy a meleg ellenére még nem tudtam magam rávenni, hogy fürödjek is a nagy sós vízben, mert még mindig erősen fújja a papírzsepit a szél a tengerparton.
