Az Európai Önkéntes Szolgálat, ismertebb nevén EVS program a 18 és 30 év közötti fiatalok külföldi  tapasztalatszerzését támogatja. Résztvevői akár 12 hónapon keresztül is elszegődhetnek egy non-profit fogadó szervezethez, miközben teljes ellátást, zsebpénzt, nyelvi képzést, biztosítást, utazási támogatást kapnak, de fizetést nem.

Ebből a rövid leírásból is fény derül a program néhány kiemelkedő előnyére és hátrányára egyaránt.

Mindezeken túlmenően az EVS három olyan további lényeges vonzerővel rendelkezik, amelyekről keveset szokás beszélni, annak ellenére, hogy véleményem szerint ez az a három érv, ami miatt ma egy fiatal belevág az EVS-be. 

Először is a nyelvtanulást gyakorlati alapokra helyezi, másodszor tapasztalatokkal vértezi fel a fiatalokat a külföldi munkavállalást illetően, harmadszor pedig teret enged a valódi, de rejtett érdeklődési körünknek, sok esetben felforgatva ezzel egy fiatal már eltervezett jövőjét.

Ahelyett tehát, hogy a program működésének hogyanjáról mondanék fontos részleteket, hadd mutassam meg inkább a gyerek karrierjéért aggódó szülőknek, a fejüket csóváló munkahelyi kollégáknak, a barátjukat elveszíteni vélő fiataloknak, és nektek, akik azon gondolkodtok, hogy érdemes-e belevágni az EVS-be, hogy mitől is működik valójában ez a program.

Nyelvtanulás biztos sikerrel

Ki ne tudna legalább egy példát említeni, amikor ő maga vagy egy családtagja, ismerőse nagy hévvel vágott bele egy nyelvtanfolyamba, majd hetek és hónapok múlásával apró jégkockává olvadt az elszántság kezdeti jéghegye, miközben egyre bonyolultabbnak tűnő nyelvi akadályok tornyosultak előtte. Kétségtelen, hogy az ilyen típusú kifulladásért elsősorban a nyelvgyakorlás hiánya okolható. Ha nincs kivel és hogyan gyakorolni, akkor minden megtanult szó és nyelvtani szabály puszta elmélet marad, ami az idő előre haladásával a feledés homályába vész.

Az EVS alapvető jellemvonása, hogy csak külföldön végezhető - és bár könnyen tudnék olyan példákat sorolni, amikor a külföldre utazás nem jár együtt idegen nyelvhasználattal - ebből az előnyéből fakadóan rákényszeríti az embert arra, hogy külföldiül beszéljen.

Nem igazán szeretném hangsúlyozni, hogy a program résztvevői több európai nyelvet illetően on-line nyelvi képzésben részesülnek az önkéntesség folyamán, illetve a kisebb nyelveket illetően nyelvi képzésen vesznek részt, lévén, hogy ezek inkább csak kiegészítő tanulási eszköznek foghatók fel.

Sokkal inkább értékelhetőek azok az előnyök, hogy a résztvevő az adott nyelv hazájában, napi 24 órában hallgatja a nyelv dallamát; átéli és ezáltal megérti a nyelv által leképezett kulturális sajátosságokat; hétköznapi emberek hétköznapi kifejezetéseit veszi át; nem görcsöl rá a nyelvtani szabályokra, és ezáltal felszabadultan karattyolhat egész nap, legfeljebb egy jót nevetnek azokon a marhaságokon, amiket mondani talál, ahelyett, hogy már megint elégtelenre írná a dolgozatát.

Az EVS önkéntesek nyelvi fejlődése egészen bámulatos. Egy év alatt az alapszintű nyelvtudásról akár egészen a C, azaz majdnem anyanyelvi szintre el lehet jutni. Mutasson nekem valaki olyan embert, aki hasonló szintugrást tanórán vagy nyelviskolában ért el!

Belépőjegyet a határok nélküli munkaerő-piacra

Egyre inkább nyílik a szakadék az oktatási intézményekben megszerezhető és a piacon használható szaktudás között. A cégek ma már belső képzéseket indítanak az alkalmazottak számára, mert az iskolai tananyag nem tud lépést tartani a piac és a technológia száguldásával. A toborzás során kezdenek előtérbe kerülni olyan jellegű kulcskompetenciák, mint a használható nyelvtudás, a vállalkozókészség, az interperszonális képességek, a folyton megújuló tanulási képesség.

Az EVS nem szakmai gyakorlat és ennél fogva elsősorban nem munkatapasztalat megszerzésére irányul. Az önkéntesek toborzása és kiválasztása során jellemzően nem dominál a szakismeret, a szakmai végzettség vagy szakmai jártasság. A fogadó szervezetek elsősorban a már említett kulcskompetenciákat, továbbá a tanulásra való motivációt tartják elsődlegesen fontos szempontoknak amikor résztvevőt választanak.

Egy nemrég hazatért EVS résztvevőnk egy éven keresztül kitartóan küzdött a felettesével, vállalva a konfliktusokat és saját elképzeléseit akkor is, amikor reménytelennek látszott a helyzet. Ez az önkéntes megtanulta, hogyan kell képviselni a saját álláspontját, és kiállni az érdekeiért, sőt tapasztalatokat szerzett abban is, hogyan kell összefogni más résztvevőkkel, és hogyan kell egymást támogatni akkor, ha az igazság velük van, de a koordinátoruk ellenük.

Nem hiszem persze, hogy egyetlen EVS résztvevőnk is volt valaha, aki éppen ilyen helyzetekre számított akkor, amikor belevágott a programba. Mégis rávilágít olyan kulcskompetenciákra, mint a kezdeményezőkészség, az aktív részvétel, a konfliktuskezelés, a kockázatvállalás. Ezek olyan képességek, amelyek minden munkahelyen és a mindennapok során is jól jönnek az embernek; nem kötődnek nemzeti sajátosságokhoz, ezért egyetemesek, és ennél fogva minden országban elfogadottak, és egyre inkább keresettek.

Természetesen nem akarom leszólni a szaktudást, hiszen ez éppen olyan fontos egy feladat elvégzéséhez, mint a kulcskompetenciák, de aki ez utóbbiak fejlesztésére is hangsúlyt fektet, belépőjegyet vált a határok nélküli munkaerő-piacra, ahol végtelen távlatok nyílnak az ember számára.

Segít megtalálni az utad

Ki ne találkozott volna már olyan helyzettel a saját életében, amikor a döntése nem volt száz százalékos. Amikor útelágazódás előtt állunk, mindig van pro és kontra minden lehetőség mellet és ellen egyaránt. És vajon melyikünk nem morfondírozott már el azon, hogy bizony, ha a másik utat választotta volna, akkor a dolgok most jobban alakulnának.

Azoknak a fiataloknak, akik megkeresnek az EVS-ben való részvételi szándékkal, azt szoktam tanácsolni, hogy lehetőleg olyan témát válasszanak, ami nem kapcsolódik szorosan a tanult szakmájukhoz, a tervezett karrierjükhöz, hanem inkább a széles értelemben vett érdeklődési körükben helyezkedik el valahol.

Az EVS-t úgy is lehet értelmezni, hogy végre itt van egy lehetőség visszatérni egy korábbi útelágazódáshoz, és kipróbálni azt, amihez mindig is lett volna kedvünk, amire igazán vágytunk, de soha nem volt rá alkalmunk. Gondoljunk arra, amikor a tanulmányainkat tervezve mások befolyására egy divatszakmát választottunk, vagy egy állásajánlat elfogadására, amikor a felkínált fizetés nagyon vonzó volt, de a munka, amire szerződtünk, már sokkal kevésbé. Az ilyen kényszeredd helyzetek gyorsan alulmotiváltsághoz vezetnek. 

Ez a program lehetőséget kínál, hogy rátaláljunk arra, ami a szenvedélyünk és megmutathassunk, hogy mire is vagyunk képesek igazán, ha azt csinálhatjuk, ami igazán érdekel minket. Aki ilyesmit tapasztal magán az EVS önkéntesség során, az biztosan tudhatja, hogy most jó úton halad az álmai megvalósítása felé, és még időben kapott egy második esélyt az életben, hogy rátaláljon arra, amiben örömmel és szenvedéllyel tud majd kiteljesíteni.

Sok év alatt gyűjtött tapasztalataim alapján ez a három lényeges tulajdonság különbözteti meg az EVS önkéntességet azoktól a mobilitási programoktól, amely sok egyéb vonatkozású vonzerejük ellenére nem képesek valódi kihívások elé állítani a résztvevőket. Mindezek ellenére az EVS nem csak bátraknak való. Végtelenül széles skálán mozog a fogadó szervezetek programja lehetőséget adva a legegyszerűbb tanulási céloktól a legösszetettebbekig.

Aki mindebben kételkedik, az menjen csak vissza az okoskodás legelejére, és higgyen a pénztárcájának, hiszen kinek kell több biztatás annál, mint hogy a költségeket az Európai Unió fizeti és még költőpénzt, sőt biztosítást is ad arra, hogy egy éven keresztül külföldön éljünk.

 Még több részletet találsz a programról itt: http://fve.hu/evs.html